Létezik szabad akarat?

27-es vagyok.

Valóban nem, sőt az a véleményem, hogy a probléma csak dualista felfogás esetén létezik. Állítólag a mai filozófiának is még mindig létező problémája, hogy hogyan hat a " lélek " a testre. Descartes idejében persze érthető, hogy ezen agyalogott, de a mai természettudományos ismeretek birtokában ezen én elcsodálkoztam. Monista materialista felfogással ezek a problémák nem jelentkeznek.

"The Evil That Men Do légyszi ne írj ide, mert rajtad kívül mindenki tök érdekes dolgokat ír, és olyan idegesítő, hogy 2-3 kommentenként azt ismételgeted, hogy baromság (és láthatóan el sem olvasod, amire írod...)"

Pedig totál igaza van. Ez annyira meghaladott dolog, mintha arról vitatkoznál, hogy a Nap mennyi idő alatt kerüli meg a Földet. És akkor jönne valaki, hogy ez a kérdés baromság, és a Föld kering a Nap körül, te meg leszólod, hogy nem ez a kérdés. :)

Én is ezen az elven vagyok, de inkább nem írtam ehhez a kérdéshez. A kérdező feltett egy kérdést, majd meg is válaszolta azt, egyértelműen eldöntve, hogy mely álláspontot képviseli a kérdésben. Aki pedig mást ír, az mind hülyeséget ír. Igen, ez az oka annak hogy nem írtam a kérdéshez, de azt, hogy nem írjak-e a kérdéshez vagy ne, azt én döntöttem el. Pedig volt rá okom, hogy írjak hozzá, mégsem tettem. Azért nem, mert a szabad akaratomból így döntöttem, hogy nem írok hozzá. Ergo létezik szabad akarat, nekem legalábbis igen. Kérdező, cáfold meg ezt az érvemet, ha tudod!

Nem fogod tudni, mint ahogy én sem fogom tudni megcáfolni a tiédet. Azért nem, mert nem is lehet. Éppen ettől parttalan vita ez a kérdés, főleg így, hogy eleve eldöntötted az álláspontodat a kérdésben. Akkor minek írtad ki, ha ennyire biztos vagy benne?

Szóval a téma ismét előjött. Itt a vége felé értelmeződik a két álláspont közötti lényegi különbség. Az ember a tudata segítségével (ha úgy jobban tetszik, az alany lehet maga a tudat is) fogalmakat alkot. Jelen esetben a szabad akarat nevűt. És ha egy - ebben az értelmezésben, ha úgy tetszik önkényes, ha úgy tetszik a természet törvényeinek megfelelő - fogalom definíciója magában hordozza a megvitatandó tulajdonságot, akkor nyilván a definiálónak lesz igaza.

Ha tehát a szabad akaratot egy jelzős szerkezetnek tekintjük, ahol a jelzett fogalom - az akarat - a tudat megnyilvánulása, a tudat az ember része, az a természet része, akkor végső soron minden valami természeti szabály szerint működik, és nem létezik szabad akarat. Csak éppen ennek az értelmezésnek semmi értelme, mert valami újat azért szoktunk kitalálni, hogy a korábbihoz képest hasznosabb legyen (valamilyen értelemben) az embernek. Korábban említettem, hogy ezt a filozófiai álláspontot azóta elvetették. Éppen az említett ok miatt. Jobb tehát, ha a szabad akarat alatt azt értjük, amit általában a "szabad" és az "akarat" alatt, vagyis az akaratom akkor szabad, ha más akarat azt nem befolyásolja önkéntes szabad akaratom ellenére. Nekem szintén van szabad akaratom, mert igaz ugyan, hogy az itt hozzászólók véleményei befolyásoltak a megszólalásban, de az én mentalitásom, habitusom, egyszóval az "énem" döntötte el, szükséges-e megosztani a véleményemet. Így döntöttem. Senki nem képes ebben befolyásolni, mert önálló, szuverén ember vagyok, pontosan akkor fogok hozzászólni, ha így látom jónak. Kérdező, vezérelj, vagy nevezd meg a szabályt, amely engem majd más cselekvésre bír. Biztosítalak, hogy tévedni fogsz, mert amint megismerem az (új) álláspontodat, az ellenkezőjét teszem. Vagy nem. Ettől szabad az akaratom.