Létezik szabad akarat?

"Mi az egyáltalán hogy szabad akarat? nem is létezik. "

Ezt "elfelejtetted" leírni az imént, pedig ez is benne van a kérdésedben. Vagyis kategorikusan kijelentetted, hogy nem létezik, és ez tűnik ki az összes válaszodból is - ám még eddig egyetlen érvet sem hoztál az állításod mellett. Erre írtam, hogy legalább egy érvet írj, hogy szerinted miért nem létezik szabad akarat, amivel tudunk mit kezdeni, tudjuk igazolni vagy cáfolni.

De ha csak arra vagy kíváncsi, hogy mi a véleményem erről, akkor azt mondom, hogy szerintem létezik szabad akarat.

Kérdező! Feltettél egy kérdést. Sokan, sokféleképpen olvashatják. Később különféle kijelentéseket tettél ezzel kapcsolatban. Így együtt, már világos, hogy a szubjektív idealizmus gondolatmenetét követed. Abból a nézőpontból igazad van. Csak a szubjektív idealizmus téves, mert nem vezethető le ellentmondásmentesen.

Amúgy szabad akaratot csak a definíciójának megfelelően lehet vizsgálni. Több definíció lehetséges. Egyik például az előbb említett szubjektív idealizmus. Egy másik, ha a világ működését ok-okozati összefüggések sorozataként értelmezzük. Ezt megtehetjük, csak nem mindig értelmes, pontosabban, a dolog természetét már nem érintő helyzethez vezet.

A szendvicses példában, az ok például az, hogy az illetőnek abban a pillanatban arra támadt gusztusa. Annak meg az az oka, hogy régen evett olyant, viszont kevésbé régen főzeléket. Ok lehet, hogy az egyiket jobban szereti. És amint lépünk hátra, egyre több rész-ok lesz. Egy idő után nem tudjuk számba venni. Akkor majd azt mondjuk, hogy véletlen, pedig e nézőpontból ez nem igaz, csak már meghaladja a képességeinket a sok eset számbavétele, rendezése. Éppen ezért a szabad akaratot e nézőpontból értelmezni hibás, mert a teljes áttekintés során ellentmondásokba bonyolódunk.

A mindennapi életben a szabad akarat nem választható el tudatosságtól és önuralomtól. Ha mégis megtesszük, az öncélú, parttalan liberalizmushoz jutunk, ami természetellenes. Nem bonyolódnék bele, de az ilyen gondolatmenettel nyugodtan gyilkolhatnék, mindössze jobban kell tudnom levezetni az ok-okozati összefüggéseket, mint mások. De mégsem gyilkolhatok, mert tudom, hogy vannak más - korlátozó - alapelvek, de ezeket én önszántamból, szabadon alkalmazom (a tudatosság, áttekintés és önfegyelem okán), így tehát nem fogok gyilkolni, bármilyen erős - látszólagos - okom lenne rá.

Kedves #23, elfelejted a tudat és a természet közötti apró különbséget. A természetben, amit oknak nevezel, az más néven szabály, törvényszerűség. A tudat azonban ezt képes felülbírálni, éppen ettől tudat. Az más kérdés, hogy egyrészt gyakran úgy viselkedik, mint a természet, mert ez az ésszerű, másrészt a "szabályok" felülbírálata időnként hasznos, időnként káros, azaz nem következmények nélküli.

Önmagában, ha az "akarat" jelentését vizsgáljuk, világos, hogy akarata csak tudatos lénynek lehetséges. Ezért a "szabad" itt csak azt jelentheti, hogy "mások - más tudatok - által nem korlátozott". A döntést tehát a tudat hozza meg, és vagy figyelembe veszi a természetes okot, vagy nem. Amiről te beszélsz, az a természet folyása, ahol nincs akarat, tehát nem vizsgálhatjuk, hogy a nem létező szabad-e, vagy sem.

Na kedves Kérdező!

Akkor én elmondom helyetted a véleményed, mert sztem. ugyanaz, mint az enyém.

A "szabad akarat" teológiai probléma, tehát a tudományhoz nincs köze. Az a baj ui. hogy az Isten tökéleteset teremtett, mert maga is tökéletes, sőt a lehető legnagyobb tökéletesség maga. Ebből nem engedhetünk - már persze, ha vallásosak vagyunk. A világ azonban sajnos nem tökéletes tapasztalataink szerint, erre magyarázatot kell adnunk. Itt jön be a "szabad akarat", amit az Ember ajándékba kapott teremtőjétől, és amely lehetővé tette, hogy a tökéletes teremtést bűneivel elrontsa.

Arra valahogy nincs magyarázat, hogy az Isten végtelen bölcsességében miért csinálta így, vagy arra, hogy mindehatósága ellenére szabad akarattal megáldott (megvert?) teremtményei rossz cselekedeteit miért nem korrigálja esetileg is, hogy a világ tökéletessége fennmaradjon. Ezekre a kérdésekre csak bárgyú önmagába visszatérő logikai hurkokat mondanak, melyekben ott szerepel a mindenható végtelen szeretete. A " szabad akarat" tehát arra lett kitalálva, hogy a kötekedő kétkedőket valahogy leszereljék vele.

Ellenben az általunk képviselt tudományos magyarázat így hangzik:

Az Univerzum működése természeti törvényekkel leírható, melyeke megismerhetünk és megérthetünk. Az univerzum története a benne található anyaggal történi, ez az anyag pedig nagyon változatos, van olyan tarománya, mely önreflektiv, azaz önmagára ismer. Mi emberek egyetlen ilyen tartományt ismerünk, azt, ami a Tejútrendszer egyik átlagos csillaga körül keringő Föld navű bolygón található és neve Ember. Semmi racionális okunk nincs feltételezni, hogy Földünk különleges hely lenne, ezért minden bizonnyal a Világegyetemben sok olyan hely van még, ami otthont az önreflektív tartományoknak, melyekben szintén küzdhetnek a szabad akarat problémájával.

Én tehát azt állítom, hogy az Ember ugyanúgy az Univerzum része, mint az Alpok, és a tudata ponosan ugyanúgy a természeti törvények alapján működik. Az általad leírt módon értelmezett szabad akarat tehát nem létezik, mert ahhoz az emberi tudatot el kell különíteni a természettől, de szerintünk erre nincs semmi racionális ok.