Miért ilyen a helyzet a magyar középiskolákban?

Nagyon sajnálom, hogy a neveletlen, viselkedészavaros kis gennyzsákokat ( nem nevezném őket gyerekeknek ha nem gond...)a tanár nem nevelheti meg...

Igenis kellett volna legalább otthon kapnia egy-egy pofont az illetőnek ha már ennyire suttyó módon viselkedik. Ha ezt otthon apuka, anyuka nem teszi meg, akkor majd a tanár.

Csak sajnos ez oda fog vezetni, hogy az általad elit gimiknek nevezett sulik még jobbak lesznek (pedig csak annyi a különbség hogy oda olyan gyerekek járnak, akikkel foglalkoztak annyit a szüleik, hogy legalább a házit megcsináltatták velük...) a másik véglet pedig egyre alantasabb lesz, nyilván ezek ha egyszer utódokat sz*rnak a világra akkor még kevesebb tiszteletet tanítanak majd nekik, mint amennyit ők kaptak.

Nem is a demokráciát gondolnám hibásnak, hanem ezt a liberális gondolkodásmódot amit mostanság erőltetnek az országban. Mindenkinek mindenhez van joga, mindenkit védenek mindentől, csak éppen azok nem csinálhatnak semmit akik rendben tarthatnák a dolgokat.

A probléma összetett és több dologban is gyökerezik.

1) A gyerekek alapvetően nem szeretnek tanulni. Ha megnézed, amióta iskola létezik, azóta léteznek rossz diákok (már az ókori római iskolákban is fegyelmezni kellett).

2) Azért mégis volt egy időszak, amikor a tanulás a gazdag (polgári, nemesi) gyerekek kiváltsága volt (akik persze sokszor kényszerként élték meg és utálták), ugyanakkor a nincstelen gyerekek meg dolgoztak, rongyos ruhában gyufát árultak, fillérekért üzeneteket vittek vagy újságot árultak. Hiába utálták a diákok, azért tudható volt, hogy a tudás nélkül oda jutnának a sárba, és a kinti szegény gyerekek is pontosan tudták, hogy az iskola lenne az egyetlen esélyük. (Számos irodalmi mű is megörökíti ezt a világot, pl Kincskereső kisködmön, Légy jó mindhalálig, Pál utcai fiúk – hogy csak magyarokat mondjak.)

3) Az iskola nem volt kötelező, ergo ki lehetett rúgni a diákot. Ez szégyen volt otthon is, illetve fegyelmezési mód volt az iskola kezében. El lehetett mozdítani a legrenitensebb elemeket, akik züllesztették a többieket.

4) A tanár nagy tudású, társadalmilag (és anyagilag) megbecsült személy volt. A szülők mint gyermekük jövőjének letéteményesére tekintettek rá, köztiszteletben állt, és ha konfliktusba került a tanulóval, akkor egyértelmű, hogy nem a tanár volt a szemétláda, hanem a gyerek volt az, aki rossz fát tett a tűzre. Ma a tanár szinte közellenség.

5) A tanárok a szocializmusban vesztették el a presztízsüket, amikor mint értelmiségi réteg a megtűrt kategóriába kerültek. A fizetésük összement, és ezzel a társadalmi presztízsük is megszűnt (ez a kettő erősen korrelál). Régen a tisztelt tanár úr volt a séma, akinek előre kalapot emeltek az utcán, ma a turiból öltözködő csóró tancsinéni van soron.

6) Mindez beindította a tényleges negatív szelekciót a tanárok közt. Régen versengeni kellett a tanári helyekért, tehát csak a jók maradhattak bent, régen tanárnak menni egy jó döntés volt, ezért tehetséges, okos emberek mentek tanítani. Ma a „maradék” megy el tanítani, akit „máshova úgyse vesznek fel”. Aki elsőben nem tudja az ábécét, nem tud papíron osztani, stb.

7) Régen akárhogyan is, de a tanár egy tiszteletet parancsoló megjelenésű figura volt a diákok előtt. Lázadni lehetett ellene, de nem volt kérdés, hogy „felettünk van”: öltönyben járt, esetleg arany óralánca volt. Ma a diákok azt látják, hogy bejön egy nyúzott csöves az osztályba, nincs se iPhone-ja, se Gucci táskája. Az iskolaköpeny a diákok közt elfedte a vagyoni különbségeket, nem lehetett „villogni” (de a szülők úgyse engedték volna). Ma a nagy szabadság miatt nem lehet korlátozni azt, hogy mit vigyenek be vagy hogy nézzenek ki.

8) Régen alapvetően egy értékrend volt jellemző a szülőkre (hisz egy társadalmi rétegből kerültek ki), így nem volt kérdés, hogy mire kell nevelni a gyerekeket, a szülők közt konszenzus volt. (Lényegében utánpótlás képzés volt a polgári családok számára.) Ma a szülők közt sincs konszenzus, egy földhözragadtabb munkásszülő máshogy látja, hogy mi lenne a tanár feladata, mint egy hippi vagy egy vállalkozó. Az egyik szülő úgy véli, hogy igenis tessék fegyelmezni a gyerekeket, a másik azt mondja, hogy majd én fegyelmezem, maga csak tanítson. De egy közösségen belül nem lehetnek eltérőek a szabályok a gyerekek közt. Ilyenkor az iskola a kisebb ellenállás felé mozdul.

Szóval az egész helyzet nagyon zűrös.

Én egy kis faluban lakom. Sajnos a közelben nincs egy valamire való gimnázium sem (a szüleim nem tudták volna finanszírozni a távolabbi taníttatásom), ami van az is teljesen züllött. Általános iskolában nagy terveim voltak, viszont amint bekerültem a gimnáziumba minden megváltozott. Fél évig bírtam a folytonos megaláztatásokat, azért, mert kitűnő tanuló voltam. Utána beálltam a sorba. Elkezdtem cigizni, inni és egy kis idő után drogozni is. Mára napi szinten füvezek és alkalmanként kokaint, ill. heroint is fogyasztok, mert a szervezetem kívánja.

Most a barátnőmnél lakom, mert a szüleim (jobban mondva az apum) elzavartak otthonról. Bár, azért annyira nem súlyos a helyzetem mint amit a TV-ben látni és idén le is fogok érettségizni, de leszokni kúra nélkül nem tudnék.

Folyton köhögök, mert a tüdőmben a léghólyagocskák be vannak gyulladva.

#3 vagyok. Még azt felejtettem el írni, hogy a tudás is leértékelődött. A diákok azt látják, hogy minek tanulni, amikor minden ott van a neten. Aztán persze egy értelmes keresőszót nem bírnak kinyögni, mert valami alap tudás azért kell. (Arra guglizni, hogy „az a piros izé ott a hogyhívják mellett” – nem hoz sok eredményt.) Sokan kérdik azt, hogy a Pithagorasz-tételt minek tudni, amikor kenyeret tudok venni a bótba’ anélkül is. Ha meg kell, kiguglizom, he’. Mi, akik már felnőttünk, dolgozunk, pontosan tudjuk, hogy a Pithagorasz-tétel nem kell naponta, de a tanulás képessége elemi fontosságú. Minden nap újabb dolgokat kell megtanulni, elolvasni, megérteni, amit viszont csak úgy lehet, ha az agyunkat karban tartjuk, mint ahogy súlyokat sem azért emelünk, mert a súlyemelésnek önmagában sok értelme van, hanem mert az az izom, amit így szerzünk, később hasznos lehet az életben.

Csakhogy ezt egy mai fiatal, aki elég a VV Éva van idolként állítva, nem hiszi el. Aztán persze ott lesz egy olyan feladattal, amit nem tud a neten megkeresni, vagy mert nincs is fönt, vagy az adott témában hülyeségekkel van tele a net (UFO, vízautó), vagy képtelen megtalálni.

Ezért aztán ma már nem hiszik el, hogy a tanulás egy befektetés a későbbi életbe, és ez tovább rontja az iskola megítélését.

Egyetértek-egyetértek, de a negyedik válaszadóval azért közölném - habár idestova hat éve, hogy iskolába jártam, de akkor még úgy volt -, hogy nem azért közösítenek ki, aláznak meg embereket, mert jó tanulók, hanem mert stréberek, mert szociálisan a lapostetű szintjén vannak, mert nem képesek normális kapcsolatot kiépíteni a társaikkal, és ezt kompenzálandó csak és kizárólag a tanulásnak élnek. Nálunk az osztályban nem jó tanulókra és rossz tanulókra oszlott a közösség, hanem klikkek voltak, amelyeken belül voltak jó és rossz tanulók is. Az osztály legjobb tanulója történetesen az egyik legnagyobb "vadállat" volt, akit akkoriban ismertem, minden jó buliban, ökörségben, disznóságban benne volt, együtt zenekaroztunk, és még sorolhatnám, ellenben az egyetlen kiközösített egyén az osztály legrosszabb tanulója is volt egyben, de ő elsőben ki is bukott. Én sem voltam épp jó tanuló, sőt, utáltak is a tanárok, de azért valahogy csak sikerült leérettségiznem anélkül, hogy kibuktam volna, stréber lettem volna, vagy bármi más miatt ki lettem volna közösítve.

Egyébként az kéne az iskolák rendbetételére, hogy eltöröljék ezt az idióta tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget, hogy ki lehessen basszni a tetves alja népet a normális diákok közül. Az lenne a legnagyobb lépés szerintem.