Léteznek szellemek, és ha igen milyen 'formában' hogy érzékeli az ember?

Igen, léteznek. 15 éve foglalkozom az ezoterikával kapcsolatos témákkal, tanítok, tanítottam is.

Érdekes módon, én kb. 20 évesen kezdtem el látni a "szellemeket". Azért írtam így, mert egyszerűbb minden látott dolgot a szellem gyűjtőszó alá venni.

Láthatsz azonban entitásokat - ha egy gyerek sír, hogy szörnyet látott, ez többnyire egy entitás.

Lehetnek ittragadt lelkek - legtöbbször ők borogatnak, így próbálják meg felhívni magukra a figyelmet.

Nem kell tőlük félni, de nem mondom, hogy minden "szellem" jóindulatú. Ha kialakítottad a "védelmi rendszered", nem kell aggódnod. Viszont azt is tudnod kell, minél nagyobb a tudásod, annál "komolyabb" szellemek találnak meg, így folyamatosan fejlesztened kell magad.

Sokféleképpen láthatod őket, attól függ, mire vagy nyitott.

A szellemek létezésére álljon itt egy bizonyító erejű példa:

nővérem épp terhes volt, mikor meghalt a férje. Még nem tudták, hogy jön a baba, bár a pár napos késés miatt már tervezték, hogy vesznek tesztet.

Nővérem úgy döntött, megtartja a babát. Nem volt könnyű, de szerencsére egészséges fia született.

A kisfiú, mikor kezdett már beszélni, mindig félt a nappalijukban - ahol apját lefektették, és ennyit mondott: csukd be ajtót! félek!

Egy alkalommal rohan át a testvére, hogy menjek gyorsan, mert felment egyedül a lépcsőn hozzájuk és sír a gyerek.

Tudtam, hogy miről van szó, hiszen, ha egy ilyen kisgyerek felmegy egyedül a lépcsőn és nem esik el, az nem sír, hanem örül a sikerének. Kiszaladtam vele az udvarra, hogy megnyugodjon, és kérdeztem, mi a baj. Mire ő: Bácsi ott volt lépcsőn. Elment ablakon.

Azonnal tudtam, hogy az apját látta. Mutattam neki egy fényképet az apjáról, és kérdeztem: őt láttad? Elmosolyodott és azt felelte: iden! (vagyis igen :)

Soha többé nem jelent meg neki az apja. Mintha csak azért maradt volna itt, hogy a fiát megismerje, és a fia tudja, ő az apja. Soha, senki nem beszélt erről, ne okozzon traumát a gyereknek. Hátha elfelejti, gondoltuk.

Évekkel később együtt nézegettünk régi fényképeket, mikor megszolal, az addigra már 9-10 év körüli kisfiú. Emlékeztek, amikor megjelent nekem apa? Mindenki megdöbbent, hogy emlékszik rá.

És tudjátok, mit "kért" karácsonyra? Hogy újra láthassa az apját, akivel soha életében személyesen nem találkozhatott. Azt mondta a temetőben az apja sírjánál: apa, ha újra eljönnél, már nem ijednék meg tőled.

Na ezek után mondja valaki azt, hogy nincsenek szellemek...

Még egy érdekes történet. Biztosan sokan ismeritek, de az ilyen tanulságos történetekből sosem elég... :)

Két kis iker magzat beszélget az anyaméhben:

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Természetesen. A születés után valami fontosnak következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság! Semmiféle élet nincs a születés után. Egyébként is, hogy nézne az ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt, meg nagyobb szabadság. Talán saját lábunkon fogunk járni, és saját szájunkkal fogunk enni.

- Látod, micsoda ostobaság ez! Járni nem lehet! És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül étkezünk. Ha ezt elvágják, mindennek vége. Az anyaméhen kívül nem lehet élni, mert a köldökzsinór már most is túlságosan rövid.

- Nem tudom, de valami biztosan lesz, csak minden másképpen, mint amihez mi itt hozzászoktunk.

- De hát onnan még nem tért vissza senki, hogy beszámolt volna. Hidd el, a születéssel egyszerűen véget ér minden! Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság és bizonytalanság a sötétben.

- Én nem tudom, hogy milyen lesz, ha megszületünk, de bizonyára megláthatjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

- Milyen mamát? Mama nincs. A köldökzsinórból nem lehet következtetni a létére. Te hiszel a mamában? Szerinted ő hol van és milyen?

- Hát…hát mindenütt. Körölöttünk, bennünk. Neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Ezt én nem hiszem. Én soha semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs.

- No de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, hogy énekel, és az is érezzük, hogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

A válasz megírásának időpontja: 05-11 11:24-->> neki: Még ezt Albert Einstein mondta: " Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos."

Törétnetet bárki kitud találni, bármilyen formában. Szal ezeknek a történeteknek a hitelessége eléggé megkérdőjelezhető. Videót meg nagyon könnyű csinálni, csak egy ötlet, egy kamera, és pár kissebb eszköz kell, ami a "szellemet" létre hozza. Aztán egy videó szerkesztő program és kész a "szellemes" film.

Ezoterikával pedig én is foglalkozok hobbi szinten, lassan már 5 éve. Eddig egyetlen alkalommal sem láttam szellemet! 5 évesen én is láttam mindenféle "szörnyet", de már most hogy sokkal többet tudok, így már tudom, hogy ez egyszerűen azért van, hogy az életre felkészüljek, a félelmeimmel szembe kell tudnom nézni. Itt is csak az agyam hozta létre dolgokat.

Szal még mindig kiállok az érvem mellet: az első 16:17es hozzá szóló vagyok. Nincsenek szellemek!

Lehet pontozni, de még mindig érdekes, hogy aki már látott, vagy hallot vagy érzet szellemet, mindig több pontot kapnak, mint azok akik nem láttak, nem hallotak és nem éreztek szellemet. Esetleg még kevesebbet azok akik racionális érvekkel képesek szolgálni.

Szal én nem azt mondom amit hallani akar a kérdező, hanem azt amit én gondolok. Sajnos a legtöbb esetben sokan nem képesek az ellentétjét elfogadni annak amit elvárnak.

Amíg ez nem változik, itt addig soha nem lesz értelmes pontozás.

én nem azt mondtam amita kérdezö hallani akart,ahnem auzt amit gondolok,éreztem.

szerintem igenis vannak,és örülj neki,hogy et még nem éreztél eggyett sem..mert nem ekllemes,én legalábbis nem szeretem,mert félek tölük.látni hál istennek nem láttam,de igenis érezhetöek néha,de vanank embereka kik erre fogékonyabbak,elsösorban a nök.

Jajj!...

Miért becsmérlitek le ennyire, hogy "csak " az agyatok műveli a dolgokat??!!

Én egyet tudok mondani...

Mindenki tudja, mi az a "dézsávű!...

Hát, ez a legfurább dolog a világon... De ha eljuttok oda, h nem meglepődök, h "úúúristeeen, dezyávűűűm vaaan", hanem villámgyorsan végiggondoljátok, hogy mi lesz... akkor rá fogtok jönni, hogy másodpercre pontosan meg tudjátok jósolni a következő fél-egy percet! Mintha emlékeznétek a jövőtökre... Ha ilyenkor nem azt teszitek, amit a jövőben tettetek, akkor igenis, a következmény megváltoztatható!(tudom, mert ennek segítségével nem egy dolgozatot úsztam meg...:D)

nos, honnan jön ez az info?

nyilván nem a saját életetekből, hiszen még nem éltétek át ezt a helyzetet. Vagyis, van valahol egy másik életetek... Lényegében, amikor döntéseket hoztok, ezek között a lehetséges életek között "ugráltok" és ha elég nagy az ugrás... akkor olyanok is előfordulhatnak, hogy amire emlékeztek, hoyg megtettétek, az másnap nincs megcsinálva.. Mert az "új" életetek múltjában ez nincs benne...

aki szellemet lát (és valóban szellemet" az az egyik lehetséges életét éli csak, éppen azt, ami szerint léteznek szellemek. Mert ugye végtelen sok dimenzióban végtelen sok életet élünk(mik közt ugrálunk), így holtbiztos, hogy van olyan, amelyikben vannak szellemek, és van olyan, amelyikben nincsenek...

Ezt pusztán a döntéseitek határozzák meg, h melyikbe kerültök éppen, és meddig maradtok ott. általában csak néhány másodpercig

(pl, egyik életben egyet lépsz még előre, a másikban nem), szóval észre sem vesszük, h mi történt...

és akkor még ehhez jön a sok agyi funkció, meg érzékcsalódás, amit szellemnek nézhet az ember... uh valóban ostobaság, h nincsenek szellemek miért ne lehetnének? legfeljebb egy más törvények szerint működő világban...

Volt még az elején egy hozzászóló, aki azt mondta, hogy a szellemekben nem hisz, csak az ufókban. Én meg azt állítom, h az ufók (most itt a zöld/szürke lényekre gondolok) is szellemek. Mégpedig azért, mert elsősorban azoknak jelenik meg, akik foglalkoznak vele. Elég nehezen hiszem el azt a statisztikai valószínűtlenséget, hogy az idegen civilizációkból idevándorolt lények pont megtalálják azokat az embereket, akiket foglalkoztatják. Természetesen ez az érv nem kizárólagos, mert nyilván vannak olyanok is, akik találkoztak velük, pedig eleinte nem érdekelték az ufók.

Én hiszem, hogy léteznek ezek a lények, csak rosszul definiálják őket a mai kor társadalmi hatása miatt. Semmiféle idegen civilizációról nincs szó (a szónak abban az értelmében, hogy egy másik bolygón élő, evolúció által kifejlődött intelligencia lenne), hanem ezek a szellemi lények démonok, akik becsapják az ufo-hívőket. Ezt azért is állítom, mert voltak olyan ufo-hívők, akikkel elhitették ezek a lények, hogy igazán úgy tudnak kapcsolatot teremteni velük, ha öngyilkosságot követnek el. És meg is tették. Igazuk lett, tényleg nem kapcsolatba kerültek, csak nem egy másik bolygón levő civilizációban, hanem a pokolban.

Egy szóval aki ezek után is idegen civilizációknak vallja az ufokat, hát hogy is mondjam... erős hitűek :D.

Az egy más kérdés, h valóban vannak-e más civilizációk. Ehhez nem kívánok most érvelni, mert nem ez a téma. De az biztos, hogy az nem véletlen, h ezeket a lényeket többen látták, és hasonlóan írják le, épp ezért lehet egy általános képet kialakítani az "ufokról" (zöld szín, nagy szem...), mert nyilvánvalóan van valóságmagja. Csak arra kell vigyázni, hogy ne erőltessünk be semmi látott, tapasztalt dolgot egy korszak által hangsúlyozott filozófiába.

Az előbb egy mondatba egy fölösleges "nem" szót írtam, ami miatt esetleg félreérthető. A mondat így hangzik helyesen:

Igazuk lett, tényleg kapcsolatba kerültek, csak nem egy másik bolygón levő civilizációban, hanem a pokolban.

Egy, aki nem realista, az nem azt jelenti hogy buta, vagy naív lenne az illető.

Kettő, aki hisz a szellemekben, az is mnodhatná a hitetlenekre, hogy buta, szűk látókörűek. De nem mondja, mert még nem tapasztaltak ilyesmit, persze hogy kételkednek. :)

három, a szellemekban való hit és a realizmus nem zárjak i egymást, aki földhöz ragadt az is hihet ufókban szellemekben, az ugók és szellemek nem természetfeletti jelenségek, az ufónauták élőlények, akik testet öltöttek, csak egy másik térben vagy időben, a szellemek meg olyanok mnit mi, csak éppen testen kívül, bennünk is van lélek. A szellemek azok lelkek. Az érzelmeket nem hinném hogy pusztán az agy irányítaná, hisz akkor olyanok lennének csak, mnit egy robot, az embrió is él, fejlődik, és maikor még nincs agya, meg szive, akkoris van és él, tehát mi éltetné már mint maga a lélek, a spermák sem mozognának és lennének életképesek, ha nem lenne lélek, és azokat nem az ondó folyadék viszi előre, hanem igenis maguktól úsznak. Mégha nem is tudatosan csak ösztönösen teszik mnidezt.

Mi a világegyetem "inteligenciájához" képest olyanok vagyunk, mint hozzánk képest egy sejt.

Én nem vagyok vallásos gyakorlatban csak papíron, engem sosem érdekelt az ezotéria, és nem szeretek scifi filmeket nézni, nem hittem semmiben amig nem tapasztaltam dolgokat.

Egy izomrángást, egy álmot, vagy hallucinációt meg tudok különböztetni a szellemek jelenlététől. Legyen az elhunyt személy szelleme, vagy a földön sosem élt szellemé.

Nem kell őket látni, elég ha érzed, vagy hallod. Olyankor mindig fázom, és néha érzem mnitha valaki átölelne, és leblokkolódom annyira, hogy abban ap illanatban se moccanni se megszóllani nem tudok.

Nem vagyok epilepsziás, sem bolond és narkotikumokat sem szedek. Az álmokat felismerjük, mert amikor felébredünk utólag tudjuk, hogy csak álom volt.

A szellem az nem fogalom, az oxigént sem látjuk, mégis van. A szeretetet sem látjuk, csak érezzük és ettől létezik.

Elhiszem hogy vannak csalások, hamis felvételek, de amit én átéltem azt nem lehet mással magyarázni, és mait leírok nektek az igaz. Én nem akartam hinni bennük, sőt örültem is ovlna, ha mindebből kimaradok, de ez van. Számomra is megmagyarázhatatlan, hogy esténként mikor becsukom a szemem, de nem alszom, akkor mért kezdek a szemhéjamon keresztül látni, és miért jelennek meg előttem foszforeszkálós formák alakok.

Külső fény nem jön be, és érzem h csukva van a szemem, amig nem történt meg velem el sem tudtam volna képzelni milyen az az érzés, mikor behunyod a szemed, dem égisl átsz, fura. És az nem egy gondolat volt, hanem igazi kép, valósan láttam zat a dolgot. A hologrammok nem testet öltött lények, mégis ott vannak, a délibábot se lehet megfogni, mégis létezik, és nem hallucináció meg ak épzelet játéka, hanem igenis van. Csak a szellem a lélek az olyan, mnitha értelmes lenne, tudna gondolkodni, mintha egy energia lenne. De az az energia él. mi is azért élünk és mozgunk, mert ez bennünk van. Maga a lélek, az hogy ki minek nevezi, az csak egy dolog. A pokol sem úgy létezik, mnit ahogy a mesékben leírják, és az ördög is csak egy bukott angyal, de nem szárnyakkal kell elképzelni :)

ahogy Ádám és Éva is csak egy legenda, képletesen.

Aki nem hisz a szellemekben, az olyan mnitha azt mnodaná h a biblia hazudik és az egész csak egy kitalált sztori, hogy jézus nem is létezett, hogy Mária nem is volt szűz,

És az eredeti lepel, az is csak egy hamisítvány? egy rajz csupán? Főleg hogy a negatív aminek fordítottan kellett ovlna mutatnia a szineket megegyezett a valódi képpel? Dikón isl éteztek, az sem lehetetlen, csak már kihaltak, ennyi erővel Jeti is létezhetett, azaz ősember is volt. Ez éppen olyan mnitha valaki a medvében nem hinne, az is csak egy szőrös élőlény, csak éppen hozzászoktunk a létezéséhez, mert sokat látni belőle.

egyszer mi is kihalunk, mi is csak legenda leszünk. amúgy a szellemekben nem hisz az, aki látja, mert hinni csak olyanban lehet, maiben nem vagyunk biztosak, aki kapcsolatot felvette velük az nem hiszi, hanem tudja, hogy léteznek. A tudatnak a tényeknek pedig nincsk öze ah itnek, a vallásnak.