Léteznek szellemek, és ha igen milyen 'formában' hogy érzékeli az ember?

Attól függ mit értünk a szellem alatt. Egy megmagyarázhatatlannak tűnő jelenséget, vagy a meghalt emberek lelkét. Ha az előbbit, akkor léteznek, de nem lelkek formájában. Ezek külső környezeti hatások, amik az ember tudatalattijába jutnak el, és az szortírozza, hogy tudassa-e az emberrel. Ha valaki hisz a szellemekben, akkor lát szellemeket, mivel arra van ráállva a tudatja, tudatalattija. Ezen kívül infrahangtól is lehet szellemet látni (alacsony frekvenciájú hang, amit nem hall az emberi fül), mivel az olyan frekvencia, hogy a szemgolyó meg az agy berezonál, és ezek kellemetlen/káros fizikai hatásként érvényesülnek. Ezen kívül egy csomó érvet fel lehet hozni amellett, hogy csak a tudatalattink játszik velünk, de a legfontosabb az, hogy leginkább az lát szellemeket, aki hisz bennük.

Nyugodtan lehet lepontozni, ez a véleményem, én viszont nem pontozom le azokat, akik a szellemek, mint lelkek létezése mellett vannak, mivel az is egy vélemény.

Vannak itt bizonyos szabályok. Pl: Ne a válaszokra válaszolj, hanem a kérdésre. És ez is: ...mások sértegetéséért, provokálásért...

Olyan jó kezdeményezés ez a beszélgető oldal, mindenki elmondhatja a véleményét, olvashat egyetértő vagy ellenkező véleményeket. Aki ilyesmit leír: "Mennyi buta ember!" az gondolkodjon el ezeken.

én már válaszoltam, és úgy, hogy léteznek..

ezt úgy értettem, hogy számomra mindenképpen léteznek, mert már volt ilyennel dolgom..én is a 'hiszem ha látom'-típusba tartozom, előtte nem hittem volna el én se.

Csak papíron vagyok vallásos ember, nem cáfoltam, hogy lennének szellemek, de azért voltak kétejeim, mniden esetre kiskoromba majd "besz*rtam" éjjelenként, ha csak szellem, vagy ufó volt a téma és sötétbe kellett matatni. Az oké, hogy az ember fél, és a félelem az agy hatására hidegrázást okozhat, mert ez egy psychés dolog. Azért a realista, földhöz ragadt embereknek még nem kéne lehülyézni azt, akinek vannak személyes tapasztalatai. Én is kétesnek tartottam a dolgot egészen addig, amig rendszeresen meg nem történtek velem dolgok. Nem láttam szellemet, inkább csak éreztem valamit, nem tudom mi volt, és lehet bárminek is nevezni, de még anyám is azt mnodta, hogy tuti a másvilágot érzem, fogékony vagyok rá. Az emberm ivel nem robot, nem hiszem hogy az érzelmeket és az inteligenciát pusztán a testünk irányitja, kell léleknek is lenni, valami plusznak, amitől érzünk, ez több mint kémia, meg fizika.

És ha bennünk képletesen van lélek, akkor a testen kívül is lehetnek lelkek, csak egy másik dimenzióba. Attól, hogy a földi ember, még nem tapasztalt valamit, még új neki a odlog, az nem azt jelenti, hogy nem is létezik, szimplán csak primitivek vagyunk hozzá.

Az ufó nautákról meg az a véleményem, hogy vétek elpocsékolni egy egész világegyetemet csak miránk. Ők igazi élőlények, nekik mi vagyunk a furcsák, csak ők sokkal inteligensebbek, fejlettebbek, van egy olyan érzésem hogy közeli kapcsolatba állnak a lélek fogalmával, talán akit a biblia szerint az istennek hittek, az is egy földönkívüli :)

a spektrumon, a national geographic chanelen és a discovery-n vannak érdekes dokumentum filmek.

Az én storym csak annyi, hogy kb 14-15 éves korom tól havonta egyszer kétszer ha egyedül vagyok a szobámban és full sötét van, lefekszem aludni akkor villanásokat látok. Mindig fázom, akkoris ha valójában meleg van.

Mikor becsukom a szemem, de ébren vagyok, még a takarót is a fejemre huzom hirtelen látni kezdek dolgokat. Fehét, mnitha foszforeszkálkós lenne, egyszer egy idegen helyen laudtam, és mikor felnéztem a falon láttam a függönyöm mintáját, csak világított, kis foltok voltak, de az itthoni függönyömét láttam, nem álom volt, az ottani ablakon lévő függöny viszont mintázatlan volt, és egy sötétitővel el is volt takarva az ablak, hogy ne jöjjön be fény.

Van hogy álmodom, felébredek, kinyitom a szemem, és félig még látom magam előtt az álmot.

Volt olyan, de az álom volt, hogy lebegtem magam felett, kivülről láttam magam, átmentem, repültem a másik szobába, megnéztem hány óra van, a digitális óra 3:33 at mutatott, magamba zuhantam, kirázott a hideg és felébredtem, megnéztem mennyi az idő, a saját órámon és 3:33 volt. nagyon meg voltam lepődve.

Lehet tényleg utazott egyet a lelkem? kiszálltam a testemből?

AEzekszerint valójában nem is a test irányít minket, nem is a szemünk lát, hanem a lelkünk lát. A szerelem és a barátság érzése több kell hogy legyen holmi fizikai kivetülésnek, ösztönnek.

Hiszek a reinkarnációba is, mert hallottam egy kislányról, aki két három évesen emlékezett rá, hogy egyszer már meghalt, az a dzrva hogy ugyanabba a világba élt azelött, ahová újraszületett, és azt is el tudta mondani hogy hol van a sírja, és mi volt a neve, meg is találták. Ha van több élet, akkor van szellem is, meg egy másik dimenzió. Fizikában csillagászatban is alá van támasztva, hogy vannak több dimenziók, meg van a fekete lyuk, az önmagában is már egy hihetetlen jelenség, létezhet időutazás, csak az ember még a megfelelő szerkezetet nem találta fel rá. Nos ha ezek léteznek, akkor bármi lehetséges. Hisz a tudatlan őseinknek hajdanán még az is fura ovlt, hogy majdnem gömbölyű a föld, és hogy alakulhatott ki ilyen precizen ez a világ? ez nem lehet véletlen! A semmiből lettek anyagok, szilárd anyagok, mert mnidennek volt valamikor kezdete.

Sőt az idő végtelen, ahogy a tér is, és nem csak a jövő végtelen de a múlt is, az emebr el sem tudja képzelni a végtelenséget, ha egyk ört nézek, végtelenül fut körbe, de a körön kívül mégis lehet vonalat húzni, a bolygókon kívül van levegő, csak megyek megyek és lehet mégis mindig ugyanoda lyukadok ki, vajon a feketeségek kivül van valami? vajon volt kezdetnek kezdete?

Azt még hozzátenném, hogy nem csak villanásokat látok olykor, de sokszor felébredtem rá, hogy valami húzza le rólam a takarót és rázkódik a testem, ezek nem izomrángások voltak. Egyszer éreztem hogy fekszik mögöttem valaki, és hozzámbújuk, mert meleg volt és éreztem testének a súlyát, hogy megérint, hogy ölel, nem mertem megfordulni, szuszogást is szoktam hallani, meg mnitha egy belső hang szólítana, fálig emebri hang fálig nem, mnitha hallanám is, de mégis belülről jön. mintha nem ember lenne hanem angyal.

Volt olyan, hogy mnidenki aludt, és közvetlenül magam mellől lépteket hallottam.

Volt olyan is, hogy lefeküstem aludni, és arra ébredtem hogy ég a villany, nyitva az ablak és én csak kitekeredett lábbal ülök az ágyon, reggelre bokaficamom volt. Lehet alvajáró vagyok. Egyszer anyu mellett laudtam és álmomban futottam, menekültem, nosk iderült hogy én tényleg futni kezdtem, anya megfogta a lábam és szerencsémre nem estem át az ágytámlán. Beszélni szoktam álmomban, a fogaimat csikorgatni, sírni, énekelni és idegen nyelveken beszélni. Elvileg párszor értelemsen beszéltem angolul és németül, pedig én valójában nem beszélek ilyen nyelveken. De volt olyan hogy arra ébredtem, hogy álmomban ujságot olvastam, és ahogy beszéltem, ébredés közben is még csak beszéltem beszéltem, ez az álombéli szöveg mégis csak az én agyamból pattant ki, valami arab szerű nyelv volt, inkább valami kihalt nyelv, nem tudom beazonositani. lehet egykor beszéltem a nyelvet? álmomban olyan volt, minha érteném mit jenet.

A macskám látja.

A kisgyerekek is.

A kis barát gyerek rokonlátogatáson volt, a dédanyja ágyában aludt és reggel elmesélte, hogy az ágya végén ült az öregnéni, és elmondta milyen volt. Nagyon kicsi, ritkán mennek oda, nem beszéltek neki/előtte a dédiről.Fönt volt.

Közben a rokonoknak mindnek nyomásérzése, szívpanasza, furcsa érzése volt.

Engem is meglátogattak a barátom nyagyszülei álmomban. Csak néztek. S jó. Csak később láttam őket képen.

Én is éreztem párszor, hogy "velem van" valaki, nem látom, nem hallom, csak érzem. De kétségtelenül. (mint a hogy érzed, ha néz valaki a hátad mögül)

Hogye lennének szellemek, a lelkek szabadok, s ha lezáratlan dolga van , gondolom vissza tud jönni kis időre. Nem a lepedőben lebegő értelemben, hanem a szabadon mozgó, megjelenő és távozó lélek értelmében.

Hiszen még a testben élő másik ember lelkével is kapcsolatot tudunk létesíteni, nem? Biztos éreztetetek már ilyet, találkoztunk, anélkül, hogy mobilozni kéne, csak odamentem, amit éreztem. Vagy szükségem volt valaki segítségére és éreztem, hogy velem van. S később megbeszéltük, hogy rám gondolt.