Miért azt kellett megtanulni történelemből, hogy mikor voltak a háborúk és nem azt, hogy mikor volt béke?

Végre egyet is ért valaki:)

Ez persze nem dönti el a vitát, csak jó:)

Igen, az igazi fejlődés csendes és békés.

Egy Kafka idézet:

"A jók egyszerre lépnek, nem is tudva róluk járják köröttük a többiek a kor táncait.."

Ebben minden benne van. A "kor táncai", a hangoskodók hőbörgése, az erőpártiak erőfitogtatása, mind csak véges, múlandó dolog, bármennyire is látványos.

Az igazi és fontos események "a csendben" történnek meg, az alkotás, az elmélyülés csendjében. Ez lehet művészeti tevékenység, tudományos munka, egy beszélgetés vagy akár csak egy szép táj szemlélése.

Akiknek csak azok a dolgok tűnnek fontosnak, amik "nagyok", "hangosak", "erősek", "hatásosak", ők a mennyiséget részesítik előnyben a minőség helyett.

Szia:)

"a "veled egyet értő" válaszoló is velünk értett egyet: "Persze háborúk voltak, és a fejlődés kulcsainak látszanak. Ami előre vitte az emberiséget, az az önzés,telhetetlenség, hatalomvágy." "

Az általad kiragadott mondat valóban nem az én nézeteimet támasztja alá, ami számomra leginkább fontos volt a "velem egyetértő válaszadó" szavaiból az az alábbi mondat:

"Mégis azt hiszem,hogy ezek nélkül is megtörténtek volna a technikai újítások."

Tehát pontosítok, ez az utóbbi mondat az, amivel egyetértek sőt azt állítom, hogy háborúk nélkül SOKKAL NAGYOBB ESÉLLYEL fejlődtünk volna tovább, mint ennyi háborúval a történelmünkben.

Szerintem nincs olyan értékes emberi alkotás aminek a háború lenne az OKA.

Te felsorolsz pár dolgot, ami háborúskodás nélkül nem jöhetett volna létre de én az általad felsoroltakban nem látok túl sok értéket (sajnos):

-államhatárok: az államhatárok mai elrendezése rengeteg konfliktus forrása. Igaz, sok előnnyel is jár de úgy gondolom egy békés korban (amifelé mindannyian haladni akarunk ugye..) az államhatárok szerepe egyre inkább csökkenni fog, egészen addig míg értelmét nem veszti.

-államformák: ugyan miért jók a háború által kialakult államformák ha a népesség nagyon nagy része nyomorog, elégedetlen, nem kapja meg a munkájának megfelelő bért stb. ezekben az államformákban, és e nyomorgó többségnek még reménye sincs, hogy változtasson helyzetén (éppen az államformák berendezkedése miatt). Tudom, a szegénységről nemcsak az államforma tehet, de az, hogy az egyén képtelen változtatni a sorsán, nagymértékben függ az államformától, a hatalomgyakorlás rendszerétől. Én államformán nem magát a szót értem, hogy például "Köztársaság" hanem annak megvalósulását. Mert szép szó az, hogy Köztársaság de a gyakorlatban általában épp az ellenkezője valósul meg. Például egyes országok államformájára sokkal jobban illik a "Részvénytársaság" szó..

-Holdraszállás: Ez is kérdés lesz azt hiszem hamarosan: hogy tulajdonképpen mit segít az emberek 99,9999999%-án az, hogy pár ember a Holdra szállt? Úgy érzem ez ismét a látványosság csapdája. Azt a szellemi teljesítményt, ami ahhoz kellett, hogy a Holdra léphessen pár ember természetesen én is elismerem. Azonban azt már vitatnám, hogy ez annyira hasznos lenne az emberiség nagy részének, hogy megért annyi milliárd dollárt, amennyit ráköltöttek (közben sokan éhenhaltak egyébként).

Egy emberi tett értékét nem az határozza meg, hogy mekkora a erőfeszítésbe kerül véghezvinni.

Most persze csak három "apró" példáról volt szó de én úgy gondolom, bármilyen dolgot is hoznánk fel, amit a háború(k)nak "köszönhetünk", mindről kiderülne, hogy valójában, hogy nem a fejlődés mérföldkövei.

Lassan eljutottunk tehát a jelenig és addig a kérdésig, hogy mit tanítsunk történelemből ha nem az idáig vezető utat.

Azzal egyetértek, hogy a történelemnek a múltról, az idáig vezető útról kell szólnia, mi másról?

Csak az a kérdés MIT HANGSÚLYOZZUNK KI ebből a múltból, mit emeljünk ki, mit tartsunk fontosnak, mire hívjuk fel a figyelmét az új generációknak?

Konkrét tantervem nekem sincs, nem azért írtam ki a kérdést mert van, de az biztos, hogy sokkal kisebb szerepet szánnék a rengeteg háború, vérengzés taglalásának és az ehhez kapcsolódó évszámok bemagoltatásának és előtérbe helyezném a művészetek, a tudomány fejlődésének bemutatását. Azt az utat mutatnám be a gyerekeknek, ahogyan az ember egyre tudatosabb lett az évezredek során, ahogy fejlődött alkotásban, leleményességben, emberségben és persze kitérnék a hibáira is. Nem festeném rózsaszínre a múltat, de amit lényegesnek, kiemelendőnek látok, az nem az elmúlt korok népeinek összecsapásai.

Mert a történelemnek célja is kell legyen, példákat, módszereket kell adnia a továbbfejlődésre. Abból, hogy a fiatalok látják a múlt tévedéseit, milyen útravalót kapnak a jövőre nézve? (Persze a tanulságokat le kell vonni.)

És végezetül ha a történelem tantervében bizonyos megrögzött szokások miatt nem lehetne változtatni, akkor körülbelül annyira szorítanám háttérbe a történelemórát a többi tantárgyhoz képest mint amennyire most vannak háttérben a művészeti oktatások. És azokat előrehoznám. De ez már egy másik témához vezet:))

Na megyek eszek valamit:)

Egybként a kiírt kérdésre valaki ezt is válaszolhatná:

Mindegy, hogy a háború vagy a béke időpontját tanuljuk meg, végül is ugyanazokat az évszámokat kellene megtanulni..(mert pont addig tartott a háború, amikor elkezdődött a béke és fordítva:))

namind1:)