Isten kontra tudomány, te melyikben hiszel és miért?

A hagyományos elterjedt isten képben soha nem tudtam hinni. Utánaolvastam sok vallásnak, de nem találtam meg azt amit a sajátomnak nevezhetnék. Szerintem maga az élet az isten, folyamatos változásaival, fejlődésével, evolúciójával együtt. Nem zárom ki egy felsőbb hatalom létezését sem, viszont az szerintem biztos, hogy ez a felsőbb hatalom nem ítélkezik, nem dönt, és nem befolyásolja a már elindított életet.

A tudománynak hiszek, fontos, és sokkal nagyobb szerepet kéne hogy kapjon mint jelenleg. Szerintem az emberiségnek legfőbb célja a fejlődés, és a körülöttünk létező világ megismerése kéne hogy legyen.

Mindkettőben hiszek, a tudománynak mindenki által látható, kézzelfogaható eredményei vannak, Isten létének már nem annyira. Ahhoz gondolkodni, érezni kell, hogy bizonyítva lásd a létezését. De elég abba belegondolni, hogy a szénből, a hidrogénből, a különféle szerves molekulákból nem születik lélek, nem születnek érzelmek: szeretet, szomorúság, hiányzás, megbocsátás, szerelem, lelkiismeret-furdalás stb. Valami plusz kell legyen bennünk, aminek a mikéntjét képtelenek vagyunk felfogni.

33/F

09:35: Nem vitázás miatt, és nem is azért, hogy mindenképpen rád erőltessem felfogásomat. Csak egy gondolatébresztő kérdés:

Ha a lélek nem lehet simán csak kémia, akkor szimpla kémiával miért befolyásolható az mértékben?

Az érzelmeket, és a lelket kémiával tudjuk befolyásolni, akár átmenetileg, akár tartósan.

Ráadásul az érzelmek nagy szerepet játszanak/játszottak abban, ami az összes létformában bennevan. A túlélésért, és a szaporodásért való küzdelem.

Én a tényekben és a rációban, márpedig a tudomány erre épül - de magában a tudományban nem, mivel az nem hit kérdése.

Második válaszoló pl. érzelmi érveket hozott fel Isten mellett, ami neki szubjektíve lehet, hogy meggyőző, de rajta kívül másnak objektíve nem. A hit gondolkodásmentes érzelem, a tudomány pedig érzelemmentes gondolkodás. Ennyi.

Számomra pl. az, hogy "elég abba belegondolni, hogy a szénből, a hidrogénből, a különféle szerves molekulákból nem születik lélek, nem születnek érzelmek: szeretet, szomorúság, hiányzás, megbocsátás, szerelem, lelkiismeret-furdalás stb. Valami plusz kell legyen bennünk, aminek a mikéntjét képtelenek vagyunk felfogni." nem érv, hanem romantikázás.

Ha ugyanis ilyeneket olvasok, egyből az a másik kérdés merül fel bennem, hogy ha már az egyszerű és közönséges fizikai élet önmagától való létében sem tud hinni az ember, akkor abban hogy tud, egy, a fizikai életnél összehasonlíthatatlanul komplexebb, bonyolultabb, abszolút és végtelen, mindentudó, mindenható lény meg viszont létezhet?

Ez a baj az istenhittel: hajtogatják a hívők, hogy kellett legyen egy teremtő, mert egy ilyen világ magától nem létezhet, de abba már nem gondolnak bele, hogy a teremtő szükségképpen bonyolultabb a világnál, amit létrehozott, tehát ezen logika mentén ő sem létezhet teremtő nélkül... és máris kész a végtelen ciklus.

Én még mindig azt mondom, hogy sokkal hihetőbb a világ és az élet néhány szimpla fizikai "baleset" nyomán való beindulása és kialakulása, mint egy végtelen, abszolút, mindenható és mindentudó mesefigura léte.

Ha az Isten fogalma egy olyan lény, aki képes létrehozni működésképes életszerű folyamatokat mesterségesen kialakított élettérben (világban), akkor azt mondom, igen, ilyen lehetséges (hiszen mi is megtesszük, megtettük ezt. Bármelyik ONLINE játékot felhozva példának: Eve Online WOW, stb). Ha azt kérdezzük, lehet e a mi világunk ilyen, vagy ehhez hasonlóan, mesterségesen generált világ, programozott élőlényeivel teli élettér, azt mondom IGEN lehetséges! Ha azt kérdezed létezik-e egy örök mindenek felett álló lény, aki képes világokat, univerzumokat, élőlényeket létrehozni, azt mondom, hogy elvileg lehetségesnek, de ugyanakkor valószínűtlennek tartom.

Mert ugyan miért könnyebb egy örökké létező, mindenek felett álló lényt elfogadni, mint egy örökké létező anyagi világot elfogadni? Egyébként az eredeti kérdésedben Isten léte miért is zárja ki a tudományt? Avagy fordítva: A tudomány miért is vetné el Isten létezését? Szerintem két külön dolog, nincs közöttük egymást kizáró ok-okozati kapcsolat.

"A hit gondolkodásmentes érzelem, a tudomány pedig érzelemmentes gondolkodás." Pontosan itt a lényeg. A hívők nem gondolják végig, hogy miben is hisznek, mert akkor rá kéne jönniük, hogy a vallásukban végtelen sok tévedés szerepel, ugyanakkor a tudósok sem gondolnak bele, hogy nem minden ember képes leélni egy életet anélkül, hogy valami vigaszt, támaszt és megnyugvást nyújtana neki.

Így én egyformán elvakultnak tekintem a hívőket, akik szerint megdönthetetlen a vallásuk (bár az ő szemszögükből ez egy logikus védekezés, mert szükségük van a hitre) és a tudósokat is, akik újra és újra megdöntik a vallásokat (bár tény, hogy ebből több hasznunk származik, mert ezáltal halad előre a civilizációnk).

Ha magamat kéne besorolnom valahova, akkor a tudományban "hiszek", mert elég erős vagyok ahhoz, hogy valamilyen felsőbb gondviselésbe vetett hit nélkül éljek és sose értettem azt, aki abban hisz, hogy az élet után majd jobblesz minden, ha hiszel. Én jobban szeretek az életemre koncentrálni és a lehető legtöbbet és legjobbat kihozni belőle és jobban szeretek a tiszta tényekben és tudományban hinni. Egyszóval leginkább humanista vagyok.

(Előre is bocsánat az esetleges hibákért és elgépelésekért, nem volt időm átolvasni)

Egy ilyen kérdést már tegnap délután is feltettek:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

És rengetegszer máskor is.

Egyébként 09:58-cal vagyok egy véleményen.