Napjainkban miért kételkedik a tudomány abban, hogy a matriarchátus létezett?

Akkor olvasd el a törikönyvben az őskor-t ujra, es benne kell lennie a valasznak.

(Az en tanulmanyaim alapjan a helyes valasz az, hogy nem ketelkedik abben a tudomany.)

A mai napig is az van.

Csak olyan ügyesen csinálják, hogy nem veszed észre...

Sokmillió éves gyakorlatuk van a fütyik kezelésére.

XD

A leszármazás anyai ágon való nyilvántartásának jelentőségét eltúlozva Johann Jacob Bachofen (1815-1887) baseli antropológus és szociológus kezdte el terjeszteni Das Mutterrecht (Az anyajog, 1861,magyarul: A m{tosz és az ősi társadalom című kötetben, Bp' 1978, Gondolat)

című könyvével azt az elméletet, mely szerint az őstörténelem egyes szakaszait matriarchátusnak tekinthetjük. Igaz, inkább a ,,ginaikokrácia''

fogalmat használta, amelyeket nem azonosított a teljes nőuralommal. Kortársainak egy része azonban úgy vélte,

hogy a leszármazás anyai ágon való nyilvántartásából az következik, hogy az ősi társadalmakban a nők töltöttek be vezető szerepet. Ez a

félreértés a rossz fordításoknak é sa régészetei leletek elhamarkodott értelmezéseinek köszönhetően széles körökben

elterjedt. Pedig az élelemtermelés megindulásához, a földműveléshez és az állattartáshoz nagy fizikai erőre, tehát a férfiak erejére volt szükség. A termékenység ekkor valóban központi jelentőségűvé vált, de nyilván felismerték, hogy ehhez mindkét nemre szükség van.

A matriarchátus elmélete jól illeszkedett a XIX. század történeti gondolkodásához, amely az emberi közösségek kialakulását egyenes vonalú fejlődéskénét értelmezték, valahogy úgy, hogy a társadalmak a "vadságon" és a

"barbárságon" keresztül jutnak el a civilizációig. Ahogy az egyes egyéneknek is szükségük van megszületésük tán az anyai felügyeletre, úgy volt szüksége Bachofen követői szerint az emberiség "gyermekkorában" valamennyi civilizáció esetében az "anyajogú társadalmakra" is. Az ógörög mitológia és szépirodalom bőséges "bizonyító anyagot" nyújtott mindezen elgondolásokhoz. Aiszkhülosz Oreszteia című drámatrilógiájában például Bachofen felismerni vélte, hogy ,,cselekménye összefügg az őstársadalom történetek azzal a nevezetes fordulatával, amelyen a matriarchátust felváltotta a patriarchátus'',( Trencsényi-Waldapfel Imre előszava Aiszkhilosz drámáihoz, Bp, 1962) Mások az amazonok legendáját tekintették a matriarchátuson alapuló társadalmak bizonyítékának.

A marxisták is örömmel fogadták Bachofen elméletét, melyet Friedrich Engels "A család, a magántulajdon és az állam eredete" című könyvében zseniálisnak nevezett, s tudományos jelentőségét Marx értéktöbblet-elméletéhez hasonlította.

Sz,Számukra a matriarchátus azt bizonyította, hogy a patriarchális, polgári család is alá van vetve a történelem változásainak.