Mi a véleményed erről az újdonsült ideológiáról, név szerint a kollektív neutralizmusról?

Összefoglalás:

Lélek-központú objektív ideológia, amely meglehetősen kevés dolgot tagad, nem próbálja átvenni az irányítást az ember élete felett, csupán válaszokat és megnyugvást kínál a maga „materiális és spirituális egyvelegében”!

(Ez a fajta neutralizmus nem egyezik a megalkotott, eddig értelmezett fogalommal, miszerint nem-elkötelezettséget, teljes mértékű semlegességet jelent.)

Elmélet:

Anyagi létünkön belül létezik egy „energia”, melyet, a spiritualitást valló emberek, léleknek neveztek el. A lélek létezésének bizonyítására a történelem során, nem sok vizsgálatot, kísérletet végeztek, ennek ellenére akadtak néhányan, akik megkockáztatták a kijelentést, hogy a lélek nem létezik, helyette az agy gondolkodik, és amikor az agy befejezi működését, az élőlény szimplán meghal, teste pedig eggyé válik a földdel és ezzel megszűnt létezni.

(Ez a materialista szemlélet a lelket illetően.) Más ideológiák, hitvilágok szerint a lélek a halál után a „mennybe” vagy „pokolba” kerül, esetleg „átköltözik” egy másik testbe, melyben tovább létezhet, de akad még sok más elmélet azzal kapcsolatban, hogy mi történik a test kimerülése után.

A kollektív neutralizmus nézőpontjából, az anyagi lét a legalsó szint egy olyan képzeletbeli piramisban, aminek a teteje a végtelenségbe nyúlik (konstans). Felette áll a lélek, egy meghatározhatatlan, megfoghatatlan, mérhetetlen „energia” amely mozgatja a testet, „életre kelti” az élettelen anyagot. A lélek, akár az anyag, nem múlhatatlan.Fennmaradásához boldogság és tapasztalat szükségeltetik, amit kizárólag közvetlenül a testből képes kinyerni. Amelyik lélek nem jut hozzá „táplálékához” romlásnak indul, majd végül megszűnik. A lélek felett létezik a tudat, amely irányítja cselekvéseit, és tartja a kapcsolatot az anyagi világgal és a többi lélekkel. Lelkünk, tudatunk teste, a tudatunk pedig egy egyéni darabkája annak, amit a neutralizmus úgy nevez:

"A lélekkomplexum, más néven kollektíva".

(Egy a rengetegben, és rengeteg az egyben.)

Az anyagi lét megszűnésével, ergo a halál után, a lélek a kollektívába tér vissza a tudattal, és mindazzal a tudással, tapasztalattal, amelyet materiális megjelenése alatt megszerzett. Eme elképzelés alapján a kollektíva olyan, mintha a világon élő összes ember hallaná egymás gondolatait és képes lenne abban kiigazodni, így elősegítve a tökéletes társadalom létrejöttét, (toleranciát, alkalmazkodást, szeretetet, összetartozást, kapcsolódást).

A kollektívának nincs nagysága, nincs kezdete és vége. Nincs első és nincs utolsó tagja. Egyszerre van jelen az egész univerzumban, szerte darabokban a lelkek által gyarapítva felbecsülhetetlen tudását. A kollektíva az alappillére minden történésnek, amely változást idéz elő az anyagban. Feltehetőleg a Földi élet kezdetén mikor a kollektíva erre folytatta „tanulmányait”, már a legelső, legkezdetlegesebb biológiai létformában jelen voltak a lelkek, amelyek életük befejeztével hazajuttatták a megszerzett tapasztalatokat, majd azok alapján tovább folytatódott és fejlődött a „kutatás”. Talán ezt nevezik ma Evolúciónak. A kollektíva egyenlő a létezéssel, amelyben jó és rossz nem létezik csak semleges, neutrális. Viszont a pusztítás minden formája illetve a tudás útjába való beállás egyértelműen negatív és árt a kollektíva fejlődésének. A tudás halmozása, más lelkek segítése, az alkotás, céltudat pedig egyértelműen pozitív, hiszen ez által tud fejlődni a komplexum.

Mivel a kollektíva tökéletes, tökéletesen produktív, csak javításra hajlandó, így azon lelkek melyek ártóak vagy hasznavehetetlenek, megromlottak, nem térnek vissza a kollektívába. Ezek a lelkek, amelyek nem térhetnek vissza, elvesztik „energia” mivoltukat, tehát a tudat hordozó nélkül tengődik tovább az üres zónában, a léten kívül.

Konklúzió:

Szemlélődésünk és tapasztalataink alapján, biztosra nem vehető a kollektív neutralista elmélet, mégis rendkívül szilárd magyarázatot adhat mindarra, amit keresünk és próbálunk megérteni. Ez az úgynevezett megnyugvás, amit kínál, értelem és táptalaj melynek tudatában képesek lehetünk reményteljesebbé válni.

Természettanulmányaink alapján tudhatjuk, hogy az élet rendkívül rendezett formát öltött és láthatjuk, hogy sok minden gépezetszerűen működik. Ezáltal nyerhetünk csöppnyi bizonyosságot a felől a lélek és a kollektíva létezésére, hogy egy hatalmasabb gépezet része a minket körülvevő kisebb gépezet.

Azt is bizonyítéknak vehetjük, hogy megtudtuk, hogy mindig minden összefügg. Ez egy kisebb jele annak, hogy a kollektíva létezik. Ember és ember között létrejöhet kapcsolat, pl: egy pillanatban azonos gondolat foglalkoztat két egymástól nagy távolságra lévő embert vagy akár két ember képes egymásra találni bármilyen fizikai kommunikáció hiányában. De ha nem csak az embert figyeljük, akkor is találhatunk számos olyan jelenséget, amely utal a kollektíva létezésére: Madarak veszélyérzetei, szentjánosbogarak szinkronizált fénylése vagy a tengeri élőlények tervszerű vonulása. (stb.) Mindenre lehet tudományos magyarázat, bár legtöbb sosem kielégítő illetve minden jelenségre szeretnének tudományos választ adni, mégsem tudják még hogy mi volt az ősrobbanás előtt, hol van a világegyetem vége, illetve, hogy mi vesz körül bennünket az univerzumban. (Ami a hozzá állást tekintve nem meglepő.)

A kollektív neutralizmus csupán elmélet, nem állít semmit, nem tagad semmit. Mégis a legelfogulatlanabb, misztériumok nélküli elgondolás a spiritualitással kapcsolatban. Nem emeltet templomokat, nem dicsőít felsőbbrendű lényeket, nem él mítoszokkal és legendákkal. Csupán egyszerű, ésszerű, elképzelésszintű magyarázat életünk értelmével kapcsolatban. Egyszerűségében rejlik nagy valószínűsége.

Értelmi szerző: - Rejtett -