Ha az emberekről, emberi természetről úgy általában rosszat mondasz akkor bármelyik társaságban betámadnak?

"Ezt egész konkrétan miből szűrted le?"

Például olvasd Csányi Vilmost, etológust.

Az ember általánosságban békés és empatikus fáj.

Ne a városi legendákbol indulj ki

Ő szokta azt a példát hízni, ha osszezarsz 50 idegent egy buszon, nagy valószínűséggel nem fogják egymást bántani.

Próbáld meg ezt farkasokkal, oroszlánokkal, stb. Garantáltan kinyitják egymást.

Csányi szerint fokozottan érzékenyen reagálunk az erőszakra ha másokat ér akkor is és ezért nagy jelentőséget tanusitunk neki ha ilyen történik.

Mondok egy példát.

Orosz ukrán háború. Adja magát hogy úgy értékelje az ember "micsoda kegyetlen lények vagyunk"

És nem gondol bele az ember, hogy van másik 50 ország, aki nem csak nem háborúzik de megpróbál segítséget nyújtani.

Ilyen nincs az állatvilágban. Evolúciós okai vannak hogy alacsony a csoporton belüli agresszío az embernel az állatokhoz képest

Nem tudom hány embert ismersz, de felkerekítem, mondjuk ezret. Az emberek mostani létszáma majd 9 milliárd. Sokat mond, ha valaki ennyiből jut ilyen általános megállapításokra. Vannak ugyan, akik ezt nem kedvelik, de elég sokan erre azt mondják, jó, a többire nem vagyok kíváncsi. Nem! Nem leminősítenek, sajnálják azt a kevés 79-90 évüket ilyen hasztalan megállapításokra. Egyébként abban a közegben, amelyet én ismerek valamennyire, az emberi természetről az igazat szokták mondani. Jót, rosszat. Ellenvélemény van, lesajnálás ezért, nincs!

Az ember sokféle. Vannak általános emberi tulajdonságok (kevés), ilyen például az életféltés, fajfenntartás, versengés, együttműködés stb. A többi neveltetés kérdése. És nagyon nagyon sokféle.

Mert (már ahol és amikor igaz, mert már itt is vannak bajok a kérdéssel...) nem csak a céltalan kritikát, de a "mindentudó" idiótákat sem szeretik az emberek. Amit te fejtegetsz, az filozófiai dualizmus avitt hagyatéka, az a képzet, hogy az ember (akár szó szerint, akár modellezve) egy "állati test" és egy "szellem" fúziója, ahol az utóbbi küzd az előbbi "egyértelmű tökéletlenségével".

Csak az nem merült fel a mélyen tisztelt urakban (nem irónia, nekik ezt még el lehet nézni, neked már nem, hogy még mindig a 19. században tartasz), hogy a feszültség alapvetően nem az emberi természet és az emberi szellem közt áll fenn, hanem az emberi természet és a diszfunkcionális, érzelmileg kasztrált kultúra között, ami ezt a kort jellemezte. (Ezért is romanticizálták agyon akkoriban a parasztságot, mert ez az "agybaj" őket akkor még kevésbé érintette.) Azóta változott a kultúránk, és mára ugyan részben más okokból, de érzelmi téren általánosságban ma is rosszul funkcionál, az emberi természet bizonyos aspektusait tagadja, nem tud mit kezdeni velük.

Az emberi természetre nem kell semmilyen "megoldás", illetve mindig is létezett: egészséges, fukncionális kultúra, ami a körülményekhez igazítja (tehát elsősorban nem elnyomja!) az emberi természetet. Ahol ez nincs, ott van "baj" az emberi természettel. Ott történik olyan, hogy a leghétköznapibb emberi dolgokkal szemben is tehetetlenek az emberek.

tegnap 18:11

"Ő szokta azt a példát hízni, ha osszezarsz 50 idegent egy buszon, nagy valószínűséggel nem fogják egymást bántani."

Ebben azért van egy kis csúsztatás ;) Ez nem a Homo sapiens természetéből adódik, hanem a civilizált kultúrák vívmánya (a kulturális alapú alkalmazkodókészség persze az ember kivételes képessége). Ha összezársz 50 idegen, elzárt törzsi kultúrákban élő bennszülöttet, akkor sem egészen garantált, hogy egymás torkának esnek (náluk is kultúrafüggő), de igen-igen vékony lesz a jég. Ha pedig kisebb összetartozó csoportokat zárnál össze, akkor kb. biztos, hogy valaki elkezdi a balhét, és nem sok túlélő lesz. Az ember eredendően elég agresszív az idegen fajtársakkal szemben, és ezt az emberi kultúra azzal tudta többé-kevésbé meghekkelni, hogy – ahogy mondod, igen alacsony a csoporton belüli agresszió, ezért – egyre nagyobb léptékben átrendezte a "mi" és "ők" halmazokat, köztes halmazokat hozott létre, illetve sok esetben sikerült lecserélnie a gyilkos agressziót valamilyen ártalmatlanabb, de hasonlóan kielégítő alternatívára. De önmagában a csoporton belüli agressziónk szerintem nem kivételesen alacsony az állatvilágban sem, legfeljebb az alacsony végletben van.

"Ez nem a Homo sapiens természetéből adódik, hanem a civilizált kultúrák vívmánya"

Szerintem ez egy szokásos tévhit

Természeti népeknel is alacsony a csoporton belüli erőszak. Pont úgy megosztják az ételt egymással mint mi.

Nézd meg egy farkas falka hogy viselkedik egy közös etkezesnel vagy az eszkimok hogy a közösen elejtett bálnát

Gyerekeken és csimpanzok végzet etológia kísérletek is arra utalnak hogy ez genetika lehet.

Sőt, a korai ember feleknek, már a homo erectusnal is csökkent a szexuális dimorfizmus mértéke, ami egy erős indikátora a csoporton belüli agresszío csökkenésének.

Sok lelet bizonyítja hogy hozzánk hasonlóan segítettek és támogatták egymást rászorultsági alapon.

Szerintem ez csak egy ilyen mítosz hogy van egy felvillagosult kultúránk és azért vagyunk különben.

Gyanítom hogy géneknek erős a szerepe a vérmérsékletbe és az empátiaba.

Ismert jelenség az is, hogy a háborúba a katonák nehezére esik ölni minden propaganda ellenére.

Más példa. A született pszichopatakat nem lehet megtanítani az empátiara.

Egyértelmű hogy ebben van egy genetikai faktor

ma 06:36

"Természeti népeknel is alacsony a csoporton belüli erőszak." -- így van! A csoporton belüli! A példában viszont arról volt szó, hogy "osszezarsz 50 idegent egy buszon". Idegent. Nekik az nem honfitárs, nem embertárs, csak idegen és kész. Az csoporton kívüli erőszak. Max. ha a szonszéd törzsből ismerik, akkor nem teljesen idegen, de akkor is csoporton kívüli.