Mennyire igaz az a megállapítás hogy a jelenlegi kapitalista rendszer hosszú távon nem műkódékepés a föld korlátozott erőforrásai és az emberi természet miatt? lesz egy új rendszer előbb vagy utóbb?

Hát, a jelenlegi kamatalapú pénzrendszer a végtelenségig nem fenntartható, de azért attól még messze vagyunk, hogy mindjárt összeomoljon.

A túlfogyasztás már egy másik probléma, és nem is egységes. Pl itt Európában a fosszilis energiahordozók fogyása lesz előbb-utóbb komoly probléma, míg mondjuk Afrika közepén az élelmiszer vagy ivóvíz hiánya az már most is.

Nem feltétlen értek vele egyet. A kijelentés abból indul ki, hogy végesek az erőforrások, és ezért véges a gazdaság növekedési képessége. És mivel a kapitalista rendszernek folyamatos növekedésre van szüksége, ezért előbb-utóbb csődöt mond.

A dolog logikájában egy hibát látok. Nem csak az növeli a gazdaságot, ha több autót gyártunk vagy több acélt állítunk elő. Ezek növekedési potenciálja tényleg véges. De nem csak ezeknek van gazdasági értéke. Ha több könyvet írunk, több sorozatot forgatunk, több játékot készítünk, több programot írunk, új szolgáltatásokat hozunk létre, azok is növelik a gazdaságot, és ezek nem kötődnek fizikailag kifogyó erőforrásokhoz.

Az autógyártó cégek egyre inkább mennek át szolgáltatóba a klasszikus gyártói modellből. A legjobb példa a Tesla. De pl az Apple is szolgáltatásokból szerzi a bevétele majdnem felét. És egyre inkább ebbe az irányba tolódunk.

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”

Lányi András: Ha tudják, miért nem teszik? In. Az ember fáj a földnek

„»Tudtukon kívül és a legjobb szándék mellett a késői tizenkilencedik századi közgazdászok egy sor olyan gondolatot vettek kölcsön a fizikából, amelyek a gazdaságot – alapvetően helytelenül – zárt egyensúlyi rendszernek minősítették. Megközelítésük meghatározta napjaink hagyományos közgazdaságtanának kereteit. Sajnos e félreminősítés kényszerzubbonyként működött, ami a közgazdászokat rendkívül irreális feltevések megalkotására kényszerítette és a terület empirikus sikereit is korlátozta. […] Egy zárt rendszenek nincsenek be- és kimenetei a külvilágból, illetve a külvilág felé: minden energia a rendszeren belül keletkezik, és a rendszeren belül is marad. Egy nyitott rendszer be- és kimenetekkel működik. A 19. századi tudósok a legtöbb rendszert zártnak vélték.

Ma már tudjuk, hogy a gazdaságok nyitott rendszerekként működnek, óriási mennyiségű energiát nyelve el a külvilágtól (pl. napenergia, ásványi anyag, emberi és állati inputok). Emellett jelentős mennyiségű nem kívánatos mellékterméket is produkálnak (pl. gázok, hulladék, szennyezés). […]

Míg zárt rendszerek esetében igaz, hogy kiszámítható végállapottal rendelkeznek, addig nyílt rendszereknél ez nem feltétlenül van így. Bár egy darabig képesek viszonylag stabil és egyensúlyi állapotban maradni, az exponenciális növekedés, a radikális összeomlás, illetve a ciklikus ingadozások mintáit is mutatják. Ezek a minták mind fellelhetők a jelenlegi gazdaságokban, de mint ’anomáliákat’, a hagyományos gazdaságtan paradigmája elutasítja őket.

A hagyományos gazdaságtan paradigma második alapvető hibája a termodinamikával kapcsolatos ismereteknek a 19. század végéig jellemző szintjéhez kapcsolódik. […] A termodinamika második törvénye kimondja, hogy az entrópia, egy rendszer rendellenességének és véletlenszerűségének mértéke, mindig növekszik. Idővel minden rend, struktúra és minta a világegyetemben összeomlik, hanyatlásnak indul és szertefoszlik. Az autók rozsdásodnak, az épületek elporladnak, a hegyek errodálódnak, az almák megrohadnak.«

E két alapvető hiba a hagyományos gazdaságtan területén – a gazdaság zárt rendszernek való tekintése nyitott helyett, valamint a termodinamika második törvényének figyelmen kívül hagyása – az egyenletek működéséhez szükséges irreális feltételezések hosszú sorát hozta létre. E szükséges feltételek közé tartozik az az elképzelés, mely szerint az emberek pusztán önérdek és tökéletes racionalitás által vezérelve cselekednek, valamint, hogy minden gazdasági szereplőnek hozzáférése van az összes lényeges, jelenre és jövőre vonatkozó információhoz, amelyet ráadásul azonnal tökéletesen fel is dolgoznak. A valóságban gyakran hiányos és félreérthető információk alapján, korlátozott számolási és kognitív képességek mentén kell döntéseket hoznunk. Ezenkívül a világ, amelyben ezek a szuperemberek működnek, a feltételezések szerint rendkívül egyszerű: a vásárlásnak és eladásnak semmilyen akadálya nincs; nem létezik tranzakciós költség; az összes termelő mindig tökéletesen hatékony; a tökéletes piacokon tevékenykedő résztvevők csak az árakon keresztül lépnek kölcsönhatásba egymással; mindenki számára rendelkezésre áll minden releváns információ, az erőforrások pedig vagy korlátlanok, vagy oly bőségesen állnak rendelkezésre, hogy drasztikus hiányuk még csak a láthatáron sem lesz soha.”

Bernard Lietaer [et al.]: Pénz és fenntarthatóság: a hiányzó láncszem

„IMF-adatok szerint, 145 bankválság, 208 monetáris összeomlás és 72 szuverén adósságválság volt 1970 és 2010 között. Ez összesen 425 rendszerszintű válságot jelent. […] E válságok a 180 IMF-tagország több mint háromnegyedét sújtották, sokat közülük több alkalommal. A krízisek számában tapasztalható csökkenés […] csekély vigasz. A kevesebb országra vonatkozó válság tényét ugyanis ellensúlyozza, hogy nagyobb méretű gazdaságokról van szó. A 2007–2008-as bankválságban érintett 23 ország – beleértve az Amerikai Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Németországot – a világ keresletének és kibocsájtásának megközelítőleg felét képviseli.

Ha egy autó, repülő, vagy szervezet rendelkezne ehhez hasonló teljesítménnyel, vajon nem volna általános felháborodás, hogy a tervezőket visszaküldjék a tervezőasztalhoz? […] Mindezek ellenére a monetárisrendszer esetében a felelős szervezeteknek (mint például bankoknak, központi bankoknak, illetve az IMF-nek) nemcsak, hogy nem sikerült előre látniuk vagy hatékonyan kezelniük a bajokat, de a rendszer status quojának semmiféle alternatívájára sem gondoltak soha. A megoldásuk változatlanul az, hogy amilyen hamar csak lehet, térjünk vissza a »normál« kerékvágásba – anélkül, hogy a rendszer struktúrájában bármilyen lényegi változtatásra sort kerítenénk.”

Bernard Lietaer [et al.]: Pénz és fenntarthatóság: a hiányzó láncszem

Én úgy gondolom, hogy az egész emberi civilizáció, legalábbis ahogyan most létezik össze fog omlani. Nem vagyok elemző, vagy ilyesmi. Nem tudom, hogy mikor (lehet, hogy még nem a mi életünkben), de be fog következni. Csomó ötletet lehetne szedni bárhonnan (sorozatok/filmek, könyvek pl).

De ha csak a fogyasztásunkat nézzük, akkor el fogunk jutni arra a pontra, amikor már nem lehet többet kihozni. Persze ennyi erővel mondjuk idegen bolygókon is elkezdhetnek az emberek bányászni, mert biztosan csomó számunkra értékes anyag van azokon is.

Jelenleg rengeteg ember van életben, akik egy ennél sokkal primitívebb, egyszerűbb civilizációban nem lennének. Rengeteg betegséget kezelnek, a jelenlegi technikánkkal az ezekben szenvedők képesek élni. De ha már nem tudja a civilizáció valamilyen összeomlás miatt ezeket biztosítani, akkor ezekkel az emberekkel csak egy dolog történhet. Gondolom itt milliókról/10milliókról van szó, alsó hangon. Cukorbetegek, rákos betegek.

A jelenleg értékes emberek egy primitívebb, túlélős környezetben mit tudnának kezdeni?! A Youtuberek, gamerek mihez kezdenek? A nagy vállalatok irányítói, elnökök, híres emberek. Ezen én is elmélkedtem, de azért szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy a mostani emberiség jóval gyengébb, mint mondjuk a 10000 évvel ezelőtti.

De elkalandoztam.

A lényeg, hogy nem hiszem, hogy hosszú ideig fent lehet tartani a jelenlegi egyre több fogyasztásra ösztönző társadalmunkat.