A görögök miért tekintették sokáig magukat rómainak? Nekik nagyobb dicsőség a Kelet-Római Birodalom leszármazottjának lenni, mint az ókori Görögországnak?

Linket elfelejtettem:

[link]

Ez a forrás nem megállapít, hanem mindössze szubjektíven feltételez, a szerző egyéni elgondolásai alapján. "Perhaps"; "may". Talán, lehet.

Ha valamire ennyire nehéz alátámasztást találni, ott okkal gondolom, hogy ez messze nem olyan evidens, mint ahogyan itt elhangzott. Különben nem jelentene problémát egyszerűen bemutatni ezt. Nem közvetve, nem talánokkal.

Hozzáteszem, a Képes Krónika kapcsán lehetne mondani, hogy csak azért nevezte a görögöket görögöknek, mert mi politikailag a német-Római Birodalom legitimációjában kötelezte el magát. De a németeket is következetesen németeknek nevezi ugyanez a Krónika, nem pedig rómaiaknak.

Amellett, hogy a hivatalos formula kereteiben még Zrínyi Ilona is "a rómaiak császárá"-nak szólította meg a Habsburg uralkodót.

A Képes Krónika egyébként szemléltetés arra, hogy bár népszerű, közszájon forgó toposz, hogy a nemzeti hovatartozás az a XIX. század szüleménye, és korábban csak társadalmi osztályokkal számoltak, valójában éles nemzeti (és nem rendi tagolódás közötti) ellentétek olvashatóak, például Orseolo Péter kapcsán, hogy ellenséges érzelmei voltak a magyarok felé, és helyettük németekkel és olaszokkal vette körül magát - ami attól függetlenül, hogy a szerző saját kora aktualitásainak rosszindulatú visszavetítése-e, avagy sem, világosan mutatja, hogy ténylegesen léteztek nemzeti alapú súrlódások a középkorban, nem csak a társadalmi jogállást tartották szem előtt, hamis kép ennek ellenkezőjét sugallni. Mint ahogyan ugyanezt támasztja alá az is, hogy az egyes nemzetekhez rendszeresen ugyanazokat a - negatív - tulajdonságokat társították rosszallóan. Nem mellesleg ugyanazokat, amiket ma is, a dühödt, heveskedő németek, a csacsogó, fecsegő olaszok. Az sem igaz, hogy az uralkodóknak úgymond nem volt "származásuk", csak dinasztiájuk. Nagyon is számon tartották, hogy ki nem Magyarországon született, és nem beszél magyarul, és társadalmi feszültségeket keltett ez.

Ugyanígy az uralkodó is különbséget tett népei között, és tette ezt a saját etnikuma szerint. Az oszmán hatalom kiűzése után a Habsburg hatalom tervszerűen németeket telepített be a visszanyert vidékekre, hogy "...a királyság vagy annak egy nagy része lassanként germanizáltassék és a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel szelidítessék természetes ura és örökös királya hűségére."

Számoljunk le azzal, hogy a régebbi korok népei nem tartották számon a saját etnikumukat. De, és mások is róluk. A politika, a legitimáció egy dolog, a köznyelvi, hétköznapi életben zajló kommunikáció pedig egy másik.

11/ "Az összes görög bizánci forrásban a középkori görögök a birodalmukat és lakóit rómainak nevezték, nem hellénnek. Nem tudom, miről beszélnek itt fenn azok, akik nem tudnak kozépgörögül."

Na erről van szó! A birodalom volt római, a birodalom futott "római" néven és csak ennyi a történet. Olyan ez, mintha ma Európában valaki amerikai állampolgárságot kapna és ő "bezzeg amerikai". Ez egy hivatali forma volt és nem római, nem itáliai etnikum!

És a kérdésből kihagyják a megkülönböztetését a "római polgár"-nak, a "Római Birodalom"-nak vs összevetve az etnikummal, ami lehetett itáliai, lehetett görög, kelta, pannon, ligur, alán, illír, trák és még sok más.

Vagyis ne állítsuk be valamiféle olyan módon a kérdést, mintha nem létezett volna görög etnikum, mintha ne létezett volna görög polgár és görög nép. Mert ugye efféle módon hangzik az állítás, ha kihagyjuk az etnikum és birodalmi megnevezés megkülönböztetését a retorikából.

Szerintem ne beszéljünk erről úgy, olyan módon, mintha az ókorban egész Európa valamiféle "római etnikum" lett volna, mert elég "murisan" és tudatlanul hangzik.

Segédletként itt vannak ókori Európai népcsoportok listái legalább átfutni őket. Na ők éltek Európában az ókorban és a Római Birodalomban is! És a birodalmi névhasználat az más és ne hagyjuk ki szándékosan az etnikumot vs hivatali birodalmi polgárjogi szóhasználatot.

Görög népcsoportok - a lista lentebb kezdődik.

[link]

Itáliában élő népcsoportok listája.

[link]

És még néhány...

[link]

[link]

[link]

A Képes Krónika jó példa és azok sem voltak mind etnikailag görögök, hanem csak úgy általános értelemben és nagy részt. Az ilyen általános kifejezések megszokottak a történelem során a területet uralók szerinti nevesítéssekkel.

Amúgy sajnos az emberek egy része simán elnevezésekkel könnyen becsapódik, amit sok témakörben lehet látni.

Másik az, hogy a történelem oktatásunk - és nem csak a magyar - eléggé hiányos és Európa ókorát onnan kezdik, hogy Róma. És ugye a hiányos történetből egy nagyon más képet alakítanak ki a tanulók.

A valódi történelem pedig úgy szól, hogy Európában az ókorban, és egy nagyobb rálátású dátummal, mondjuk ie. 5000-től számos népcsoport élt. Sőt valójában nagyon jól szervezett és fejlett, komplett társadalmak élték életüket már több ezer évvel Róma előtt is. Az oktatásból kimarad az, hogy az ókor előtti és ókori Európában már fejlett társadalmak virágoztak mindenfelé.

A hiányos történet miatt pedig az emberek Európa ókorát leszűkítik és azonosítják a Róma Birodalommal. Európa ókora nem Rómával vette kezdetét és a Római Birodalom alatt az európai népcsoportok ugyanúgy itt éltek továbbra is, csak "római" birodalmi államiság alatt. Az teljesen mindegy, illetve persze érdekes a maga módján, hogy akkoriban kik, mikor, hol, miért és milyen értelemben nevezték magukat "rómainak".

Még Bizánc is később hivatalosította a görög nyelvet az amúgy beszélt görög mellé, mivel volt egy Rómából marad szokás. Sőt a Bizánci Birodalmat mint birodalmat Rómainak tekintették, mint a Római Birodalom maradványának folytatói. Ezt a középkorban is szokásosan átvették, hogy Róma folytatásai. És ez inkább csak a hatalom indoklása volt annak megerősítéséhez és igazolásához.

Én eddig nem arról beszéltem, hogy nincs görög ethnosz, nincs görög nyelv és nem is arról, hogy köze lenne az italikus népek etnikumának a görögökhöz, hanem arról, hogy a középkori görög ethnosznak és a hétköznapi görög nyelvnek az elnevezése (ethnonyma) ebben a korban az idő folyamán megváltozott, mégpedig azzal a névvel, ami korábban rómait jelentett és csak jogi vonatkozása volt, később azonban már azt jelentette, hogy keresztény (nem pogány) görög, a nyelvre vonatkoztatva pedig azt jelentette, hogy hétköznapi görög nyelv.

Ugyanis Bizáncban - gondolom, tudjátok - diglosszia volt: az elit az ógörög, attikai nyelvállapotot használta (ezt a középkorban is hellénnek nevezték), és volt a hétköznapi görög, ezt nevezték "romaiki"-nak.

És ez - ellentétben a Német-római Birodalommal, ahol nincs kontinuitás - nemcsak az államszervezetre vonatkozik, hanem leszivárgott a néphez is, ld. a pontoszi görögök nyelvének SAJÁT elnevezését, ami akkor már nem rómait, hanem görögöt jelentett. Ahogy a fent idézett akadémikusok (!) is megállapították.

Az elnevezés megváltozása nem csak a középkorban történt meg: a hellén elnevezés előtt az ókorban léteztek az akháj, grajkosz elnevezések is görögökre.

"Nur eins war nach wie vor "römisch" geblieben, der Name von Staat und Volk, der aber eben infogle der geschilderten Entwicklung seinen Inhalt und seine Bedeutung vollkommen gewechselt hatte. Da er nach byzantinischer Auffassung auf die Bewohner des Ostens, die Untertanen des echten römischen Kaisertums, angewendet werden konnte, diese aber durchaus Griechen waren, ergibt sich im Sprachgebrauch die Gleichung: Rhomäer = Griechen. Von besonderer Wichtigkeit war bei diesem Bedeutungswandel die Zugehörigkeit zur orthodoxen Kirche mit ihrer griechischen Traditionen und ihrer griechischen Liturgie."

"Csak egy dolog maradt "római", az állam és a nép neve, aminek azonban a tartalma és a jelentése az ismertetett fejlődés során teljesen megváltozott. Mivel a bizánci felfogás szerint ezt a kelet lakóira, a valódi római császárság alattvalóira lehetett alkalmazni, ezek azonban éppenséggel görögök voltak, adódott a nyelvhasználatban az egyenlet: Rhomaiosz = Görög. Különös fontosságú volt ennél a jelentésváltozásnál az ortodox egyházhoz való tartozás a görög hagyományaikkal és a görög liturgiával."

(Julius Jüthner, Hellenen und Barbaren aus der Geschichte des Nationalbewusstseins, 108. oldal)

Köszöntem.

Okés ez így hasznos is a további példákkal, csak még így is csak a puszta elnevezésnél vagyunk, amely név a rómaiaktól hagyományozódott át hol így, hol úgy és mondták erre és arra is. Erre tényleg jók az említett példák.

Amit nem hagynék ki a "római" puszta elnevezésének a példái mellett:

1. Kik nevezték magukat rómainak?

2. Kik nem nevezték magukat rómainak?

3. Miért nevezték magukat rómainak? Mi az oka?

4. Mit értettek rajta?

5. Mit nem értettek rajta?

6. Honnan ered az ebbéli elnevezésük?

Majd ideteszek némi idézetet és érdekesebb és magyarázatában is érhetőbb lesz mint csak a példák.

"középkorban is hellénnek nevezték), és volt a hétköznapi görög, ezt nevezték "romaiki"-nak."

A "romaiki" a magyar "római" viszonyító melléknévnek a nőnemű alakja a görögben, tehát szó szerint azt jelenti, hogy római.

Elnézést, de meglehetősen önellentmondásos volna, hogy a középkorban ne tűnt volna fel, hogy a _valóban_ Rómában beszélt latin nyelvtől (amit szintúgy ismertek) totálisan eltér az őáltaluk a köznapi érintkezésben beszélt koin görög - ami nem mellesleg már jóval a római birodalmi idők előtt, a hellenizmus idején alakult ki - miért nevezték volna római nyelvnek tehát a saját nyelvüket? Kissé kavarodást okozna, hogy a ténylegesen Rómában, mint városban beszélt nyelv teljesen más volt. Legfőképpen, minthogy amint mondtam, a koin görög a római hódítás _előtti_ eredetű, tehát ehhez gyakorlatilag le kellett volna cserélniük az addig használt megnevezésüket rá (hiszen ugye mi okuk lett volna a koin görögöt rómainak nevezni a római hódítás előtt egy évszázaddal), ami elég természetellenes folyamatnak tűnik.

Nem lehet arra sem hivatkozni, hogy a kereszténység terjedésétől fogva esett volna át esetleg valamiféle fogalmi átalakuláson - minthogy a kereszténység államvallásá tétele még a birodalom kettészakadása előtt megtörtént, és ekkor még párhuzamosan használták a latint és a görögöt is a birodalomban.

"És ez - ellentétben a Német-római Birodalommal, ahol nincs kontinuitás"

Már miért is ne lett volna? Az NRCs önelnevezése is a Szent Római Birodalom volt, a császárok önmagukat a római császárok sorában helyezték el. Az NRCs hivatalos államnyelve a - valóban - római latin nyelv volt, és az NRCs-ben követték Róma püspökének egyházát. Emellett maga Róma városa is sokkal hosszabb időintervallumban tartozott ténylegesen is a Szent Római Birodalom fennhatósága alá.

Egy kicsit hosszabb lett kérdező, de könnyen olvasható szöveg és több részre is tördeltem. A görögök elnevezéseiről a kutatások mennyisége folytán is már önálló wiki cikk jött létre és még az is önmagában elég jól összefogja ami fontos a témához. És érdemes pont a könnyű elérhetősége és összegzése miatt átfutni, mert a téma elég jól követhető rajta. Gondolom olvastál erről az iterneten és vannak jó magyarázatok és vannak a szóhasználatnál simán elakadó tartalmak is.

Röviden a "római" szóval illetés az teljesen különböző történelmi szereplők és érdekkörök, és teljesen más történelmi közösségek használatában is jelen volt más és más okokból és még eltérő jelentésekkel is. Még II. Mehmed oszmán szultán is mondta magára, hogy "Róma Császára".

Egyszerűen nincs túl sok jelentőssége, viszont csupán úgy tálalni, hogy "a görögök rómaiank nevezték magukat" az nagyon félrevezető és hiányos.

A Római Birodalom szerte "római"-nak lenni (és ebben a görögök is benne vannak) az olyan volt, mint Jugoszláviában jugoszlávnak. Jugoszlávia több népcsoportból is állt, szlovének, horvátok, szerbek és mások és jugoszlávnak is mondták magukat.

Mehmed II - en.wiki

(1432-1481)

A jobb oldali info sávban:

"Mehmed II

Róma császára

Két ország szultánja és két tenger kánja"

[link]

....................................

Oszmán igény a római örökösödésre - en.wiki

"Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után az Oszmán Birodalom szultánjai igényt tartottak a törvényes római császárok képviseletére . Ez az igény a hódítási jogon alapult, és főként Konstantinápoly, a Bizánci (Keletrómai) Birodalom fővárosának több mint egy évezreden át tartó birtoklásán nyugodott . A szultánok a rómaiak uralkodóinak is mondhatták magukat, mivel ők uralkodtak az egykori bizánci lakosság felett, amely továbbra is ilyennek vallotta magát. A szultánok különféle címeket használtak követelésük hangsúlyozására, köztük a kayser-i Rûm (" Róma császára ") és a basileus (a bizánci uralkodó cím).

A korai szultánok Konstantinápoly elfoglalása után – II. Mehmed, II. Bajezid, I. Szelim és I. Szulejmán – szilárdan fenntartották, hogy római császárok, és mindent megtettek, hogy legitimálják magukat."

"Az oszmánok római császárnak való elismerése változó volt az Oszmán Birodalmon kívül és belül egyaránt. Az iszlám világban az oszmán szultánokat széles körben ismerték el római császárként. A birodalom keresztény lakosságának többsége is a szultánokat ismerte el új császárának, bár a kulturális elit körében a nézetek változatosabbak voltak. ... A birodalom keresztény lakossága általában nem a Bizánci Birodalom zökkenőmentes folytatásának tekintette az Oszmán Birodalmat, hanem inkább egyfajta örökösnek vagy utódnak, amely örökli az egykori birodalom legitimitását és az egyetemes uralomhoz való jogát."

"Nyugat-Európában a Bizánci Birodalom Római Birodalomként való elismerése a 9. század után fokozatosan elhalványult, a pápa által támogatott Szent Római Birodalom javára."

"Ezzel szemben a muzulmán források a középkorban továbbra is rómaiként hivatkoztak a Bizánci Birodalomra és lakóira. A korai muszlim források a keresztények egészét általában Rūmī ("római") ​​néven emlegetik, bár a kifejezés később a bizánciakra korlátozódott."

"Amikor a bizánci császárokról beszéltek, a korai oszmán történészek főként három különböző kifejezést használtak: tekfur, fasiliyus és kayser. Ez annak ellenére van így, hogy az oszmánok a "császár" címet leggyakrabban a padişah kifejezéssel azonosították. Az oszmánok által a bizánci császárokra leggyakrabban használt cím a tekfur volt"

II. Mehmed (1453–1481) /

"Az oszmán igény a római utódlásra azon a tényen alapult, hogy a szultán most azt uralta, ami nem sokkal korábban a Kelet-római Birodalom és annak népessége volt, és birtokolta Konstantinápoly birodalmi fővárosát."

Oszmán-római identitás /

"A nyugat-európai kortársak az Oszmán Birodalmat túlnyomórészt "töröknek", lakóit pedig "töröknek" nevezték, bár ez nem maga a birodalom vagy a lakosság által elfogadott identitás. A korai szultánok időnként hangsúlyozták az oguz törökök származását, bár ez gyorsan elhalványult, amint a szultánok elkezdték követelni a görög-római világ örökségét. A szultánok és a lakosság körében a "török" és a "török" lekicsinylő kifejezésekké váltak, amelyeket a császári elit a nomád török ​​népekre és az anatóliai török ​​nyelvű parasztokra használt. Konstantinápoly muszlim lakosai a "török" kifejezést sértőnek tartották volna."

"A kora újkorban sok oszmán török, különösen azok, akik városokban éltek, és nem tartoztak a katonasághoz vagy a közigazgatáshoz, rómainak (Rūmī, رومى) nevezték magukat, mint az egykori bizánci területek lakóinak. Ez a kifejezés a XVII. század végén kezdett kiesni a használatból. A kifejezés ehelyett csak a birodalom görög lakosságára korlátozódott."

Nemzetközi elismerés /

"Nyugat-Európában az oszmán szultánt általában "keleti császárnak" vagy "török ​​császárnak" nevezték, olyan kifejezések, amelyek az Oszmán Birodalom eredendő megértését sugallják az egykori Bizánci Birodalom örököseként. A nyugat-európaiak általános megközelítése az volt, hogy az oszmán szultánokat császároknak tekintik, de nem római császároknak"

"Az oszmánok római császári igényét megkérdőjelezték a Szent Római Birodalom uralkodói, akik régóta szemben álltak a megelőző bizánciakkal, valamint az Orosz Birodalom, amely a legerősebb megmaradt keleti ortodox államként bizánci örökséget is követelt."

Az iszlám világ

"Az iszlám világban az oszmánokat széles körben rómaiként ismerték el. A korai arab források az oszmánokat atrak ("törökök") néven említik, bár ezt a kifejezést később a rumi váltotta fel" (Rūmī - "római")"

Kína /

"A dinasztiák kínai felfogásához hasonlóan a kínai források úgy vélték, hogy a Római Birodalom lényegi változás nélkül vált Bizánci Birodalommá, a birodalom kontinuitása ellenáll az uralkodó dinasztia, a kultúra és a birodalmi tőke változásainak. A kínai Ming-dinasztia (1368–1644) forrásaiban az oszmánokat is a rómaiakhoz kötték. Az oszmánokat Lumi (魯迷) néven emlegették , a Rūmī átírása , Konstantinápolyt pedig Lumi cheng-nek (魯迷城, "Lumi város", azaz "római város") nevezték."

[link]

A görögök nevei - en.wiki

"A "hellén" névnek a korai keresztény egyház a „pogány” jelentést adta , és ezt a jelentését az ezred végéig megtartotta."

"Az ókeresztények vallás szerint megkülönböztették az embereket, így a hellén szó kulturális tulajdonságként való jelentése marginalizálódott, majd kiszorult vallási eleme. Végül a keresztények minden pogányt hellénnek neveztek."

rómaiak (Ῥωμαῖοι) /

"A rómaiak vagy "Rhomaioi" (Ῥωμαῖοι; Ῥωμαῖος Rhomaios) és "Romioi" (Ρωμιοί; Ρωμιός Romios) az a név, amelyen a görögöket ismerték a középkorban és az oszmán uralom alatt. A név az ókorban eredetileg az olaszországi Róma városának lakóit jelentette, de a görögök és a Római Birodalom más nemzetei számára egyre nagyobb mértékben biztosított római állampolgárság miatt hamarosan elvesztette kapcsolatát a latinokkal. Ez a folyamat i.sz. 212-ben csúcsosodott ki, amikor Caracalla császár Constitutio Antoniniana-ja megadta az állampolgárságot a Birodalom minden szabadon született emberének."

"Összességében a Rhomaios szó a Kelet-Római Birodalom hellenizált lakóit jelentette."

"Összességében az idegen eredetű név (római) kezdetben inkább politikai, mint nemzeti jelentéssel bírt, ami együtt járt Róma egyetemesítő ideológiájával, amely arra törekedett, hogy a világ minden nemzetét egy igaz Isten alá vonja. Egészen a 7. század elejéig, amikor a Birodalom még nagy területekre és sok népre kiterjedt, a „római” név használata mindig állampolgárságot jelzett , és soha nem származást. Különböző etnikumok alkalmazhatták saját etnonimákat vagy helyneveiket az állampolgárság genealógiából való megkülönböztetésére, ezért Procopius történész inkább hellenizált rómainak nevezi a bizánciakat, míg más szerzők romhelleneket és grekorománokat használnak a származás és az állampolgárság megjelölésére egyidejűleg."

Újjászületés a "Hellene" értelmében /

"A hellén világi használata a 9. században újjáéledt, miután a pogányság elhomályosult, és már nem jelentett veszélyt a kereszténység uralmára. Az újjáéledés ugyanazt a nyomot követte, mint az eltűnése. A név eredetileg az ókorban nemzeti kifejezésből , a hellenisztikus években kulturális kifejezéssé, a korai keresztény években pedig vallási kifejezéssé vált. A pogányság megszűnésével és a tudás újjáéledésével a Bizánci Birodalomban visszanyerte kulturális értelmét, és végül a 11. századra visszatért az „etnikai görög” ősi nemzeti formájához, amely akkoriban a „római” szinonimája volt. 1204 után, amikor a Birodalom tisztán hellén tartományokból állt, egyre gyakrabban használták helyette a "hellen" kifejezést."

(Megj az érthetőség kedvéért: Anna Komnene, bizánci hercegnő és történetíró, 1083-1153)

"A 11. századtól kezdődő beszámolók (Annától Komnenétól, Michael Psellostól, III. Vatatzes Jánostól, George Gemistos Plethontól és másoktól) bizonyítják, hogy a hellén kifejezés újjáéledt. Például Anna Komnene helléneknek írja kortársait, de nem használja a szót a pogány imádó szinonimájaként. Sőt, Anna büszkélkedik hellén klasszikus műveltségével, és görög anyanyelvűként beszél, nem pedig kívülállóként/külföldiként, aki megtanult görögül."

(Megj az érthetőség kedvéért: Niketas Choniates, bizánci görög történész és politikus, 1155-1217)

"Konstantinápolynak a keresztes lovagok általi eleste után a görög nacionalizmus felerősödött. Niketas Choniates ragaszkodott a "hellének" elnevezés használatához"

"A név fejlődése lassú volt, és nem váltotta fel teljesen a "római" nevet."

(Megj az érthetőség kedvéért:

- George Gemistos Plethon, bizánci görög filozófus, 1355-1452

- Konstantin XI Palaiologosn, az utolsó bizánci császár, 1404-1453

- Laonicus Chalcondyles, bizánci görög történész, 1430-1470)

"A következő évszázad során George Gemistos Plethon rámutatott Konstantin XI Palaiologosnak, hogy az általa vezetett emberek "hellenek, amint azt fajuk, nyelvük és műveltségük tanúsítja", míg Laonicus Chalcondyles híve volt annak, hogy a "római" terminológiát teljesen lecseréljék a "görög" terminológiára."

bizánci (Βυζαντινοί) /

"A Nyugat-Római Birodalom bukásának idejére a legtöbb keleti ember kereszténynek, és minden eddiginél jobban rómainak gondolta magát. Bár lehet, hogy kormányukat nem kedvelték jobban, mint korábban, a görögök közülük már nem tekinthették idegennek, olaszországi latinok vezették. Maga a hellén szó már inkább pogányt kezdett jelenteni, mint görög fajhoz vagy kultúrához tartozó személyt."

A hellén kontinuitás és a bizánci tudat /

"A "bizánciak" Rhomaioi -nak nevezték magukat, hogy megtartsák római állampolgárságukat és ősi hellén örökségüket. Valójában maguk a "bizánciak" túlnyomó többsége is nagyon is tudatában volt annak, hogy megszakítás nélkül folytonosak az ókori görögökkel. Noha az ókori görögök nem voltak keresztények, a "bizánciak" mégis őseiknek tekintették őket. A hellén kifejezés gyakori helyettesítője a Rhomaiostól eltérően a Graikos (Γραικός) kifejezés volt , amelyet a "bizánciak" ( a Rhomaiosszal együtt) gyakran használtak az etnikai önazonosításra."

Verseny a hellén , római és görög nevek között /

"Konstantinápoly oszmán meghódítása és az oszmán Görögország idején ádáz ideológiai csata alakult ki a görögök három rivális nemzeti nevéért."

"A bizánci állam hiánya fokozatosan a római név marginalizálódásához vezetett, és lehetővé tette, hogy a hellén (Ἕλλην) újra felszínre kerüljön elsődleges nemzeti névként."

[link]