Milyen hatással lenne egy emberre vagy egy társadalomra ha mesék nélkül létezne?

A mese általában csúsztatásokra és hazugságokra épül - ezt már a régi korok filozófusai is megkritizálták.

A mese célja részben a gyerekek kiskorúként való lekezelése, hogy azok ne nőjenek túl hamar a felnőttek nyakára!

Hát valahol még minálunk is mélyebben lenne. A mese értékét nem az teszi, hogy elhiszik-e, ugyanis az a mitológiánál fontos, nem a mesénél.

Az első válasza amolyan igazi 19. századi áltudományos "kőraciaonalista" fotelfilozófus f.ság, a pszichológia kora előtti avitt alapokon. Mert hogy a gyereknek a mese fontos, az már egy ideje alap a tudományos konszenzusban. A 20-21. százaid szülők legsúlyosabb tévedése, hogy érzelmileg "instant felnőttnek" tekintik akár a 3 éves gyereket is, miközben intelligencia terén nézik őket hülyének.

Elbutulna. A mesék lényege, hogy fogalmakat, gondolatokat ad át. Segít olyan helyzetekbe beleképzelni magadat, amit sose élhetsz át/ nem is létezik, de logokai úton megoldható.

Ezzel az erővel se sci fi, se fatasy, se regény, se képzőművészet nem kell. Az se a valóság.

Szerintem a fantáziánk, kreativitásunk hiányát jelentené.

Kétlem, hogy tudnánk matekot alkalmazni, már az is kétséges szerintem, hogy az alapokat felfedeztük volna fantázia és kreativitás nélkül. Az absztrakció folyamatában szerintem ez rendkívül fontos.

Nagyon csúnya kudarc lenne egy ilyen társadalom.

Valamilyen szinten talán még a majmok is mesélnek (mutogatással).

Talán érdemes azzal kezdeni, mi is a mese. Nem az, ami hazugságon alapul. Az szimpla hazugság. Nem az, ami kivisz a való világból. A mese egyszerűen egy valóság olyan nyelven való megfogalmazása, amit a hallgatója megért. ha a hallgató elér egy bizonyos összetettségi szintet a gondolkodásban, akkor onnantól ezt a mesét lehet tudományos értekezésnek is nevezni.

Van egy mese arról a kisgyerekről, aki naponta kimegy a faluszéli dombra és elkiáltja, jönnek a farkasok. Egy idő után senki sem törődik vele, míg tényleg jönnek a farkasok és széttépik a gyereket (ennek számtalan változata létezik). Mi ebben a valóság? A kisgyerek szókincse csekély, képi alapú, és a nem értett dolgokat kénytelen a fantáziával pótolni. Ez következménye a kíváncsiságnak és tanulni vágyásnak, mert ezek evolúciós veleszületett tulajdonságok, az életben maradás elemi feltételei. A kisgyerek soká jut el elvont fogalmak megértéséig, és ösztönösen rengeteget gyakorol. Elképesztő, ahogy egy mozdulatot, szófoszlányt, artikulációt, bármit milliószor ismétel. Ez a tanulás egy fontos összetevője, és ez is evolúciós veleszületett tulajdonság.

Nem mondhatjuk a kisgyereknek, hogy nem szabad hazudni, mert sehová se tudja kötni (az agy asszociációs alapon dolgozik, emlékezik). De fokozatosan rávezethetjük, hogy a hazugság veszélyes. A mese nem egyéb, mint gyakorolható feladat. Közben stabil kötődések jönnek létre az agyban. ez az alapja a megértésnek. Ha jól csináljuk, a gyerek alig várja, hogy iskolába mehessen, sikeres ember lesz és boldog. Ha rosszul, utálni fogja az iskolát, utál minden tanulás, miközben erről nem is tud, és egy halálig boldogtalan emberré válik. Ugyanis az ember evolúciós tulajdonsága a sikerorientáltság, és a sikertelenségtől való félelem. Ez teszi emberré és így kerül az élők első vonalába.

A mese lényege a gyakorolhatóság, ami az alapja a sikerélménynek. Normális ember a mesét később is hasznosnak és szükségesnek tartja, mert érti.

Ha nincs mese, akkor nincs mese, az emberiség elkorcsosul, mert feladja legfontosabb tulajdonságát, a kezdeti sikerélményt (minden, ami tanulható, csecsemőkorban a legerősebb, aztán csak - elérő mértékben - gyengül). E mondás "nincs mese" lényege éppen az, hogy akkor bizony nagy a baj.