A Római Birodalom volt az utolsó olyan hatalom, amely jól ismerte a néplélektant, és tudta, hogyan kell bánni az emberekkel?

"A negyedik birodalom olyan lesz, mint a vas; miként a vas mindent összetör és összezúz, úgy fogja ez összetörni és összezúzni amazokat mind." (Dán 2,40)

Dániel jövendölését a régi magyarázók a Római Birodalomra vonatkoztatták. Függetlenül attól, hogy a leírás tényleg Rómára vonatkozik-e, mindenképpen kapcsolatot mutat vele. És itt látnunk kell egy nagyon fontos dolgot.l: Róma kiválóan ismerte a néplélektant.

Miért mondom ezt?

A 21. századi ember elpuhult. Próbál mindent "szépen" megoldani, aminek az az eredménye, hogy már a bűnözőknek is jogaik vannak, és sok esetben nen kapnak olyan büntetést, mint amilyet érdemelnének. Az emberek azonban nem élnek, hanem visszaélnek a szép bánásmódddal, mert az emberi természet borzasztóan önző.

Róma kiváló pszichológus volt. Ugyanis felismerte, hogy az embereknek tényleg békére van szükségük (és ezt igyekezett fenntartani - lásd: Pax Romana) ugyanakkor nem ragaszkodott erősen a béke eszközéhez, ha a lázadók ellen fel kellett lépni. Róma lelkében ott volt a vaskeménység is. Mindent összetört és összezúzott, nagyon kegyetlenül bánt az emberekkel. Amint Josephus elmeséli nekünk, a jeruzsálemi templom ostrománál a római katonák annyira megvadultak, hogy Titus (a parancsnok, későbbi császár) parancsának sem engedelmeskedtek, hanem tovább folytatták az ostromot, a parancsnok akarata ellenére...

Igen, ez a kettősség - a béke szeretete, és a vaskeménység - az, amely Rómát soha nem látott sikerek fölé emelte.

Amint Vegilius mondja:

"Ám a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj,

El ne feledd – hogy békés törvényekkel igazgass,

És kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad!

Béke és harc.

Szeretet és gyűlölet.

Igen, ez kell az embereknek.

Látniuk kell, hogy békében kell élni, de ugyanakkor vaskeménységgel kell megtorolni a bűnt.

Nincs kegyelem a bűnösnek.

Ez Róma tanítása, amely elvezet az igaz társadalomhoz.