A Római Birodalom volt az utolsó olyan hatalom, amely jól ismerte a néplélektant, és tudta, hogyan kell bánni az emberekkel?

"Szívesem megnéztem volna egy ütközetet a mi Julius Caesar-unk, éd Dinzsgisz kán között. :)"

A gyengébb és kevesebb számú lovasság miatt hátrányban lettek volna a rómaiak. Nem is kell Dzsingisz Kán oda, már Timur Lenk is megizzasztotta volna őket.

A rómaiak valóban jó manipulátorok voltak és folyamatosan kontrollálták a népeket (már amennyire tudták) és ezt folytatták a középkorban is... De nem olyan pozitív értelemben, mint ahogy írod, hanem kontroll a hatalom megtartása érdekében.

Mert ugye Róma nem azért ment el Európában mindenhova, mert annyira segíteni akart és nem virágcsokorral érkeztek, hanem karddal és tartották a markukat az adókért.

# 7

IDÉZLEK: "A Mongol Birodalom megette volna őket reggelire,csak nem egyidőben léteztek."

1.) A mongolok könnyűlovas, lovasíjász haderővel rendelkeztek, amely alapvetően alkalmatlan egy nehézfegyverzetű, páncélos haderő elleni harcra.

2.) A mongol haderő alkalmatlannak bizonyult a kőből épült várak és kőfallal védett városok ostromára.

3.) A római hadsereg a birodalom fénykorában éppenséggel jó 250 000 főnyi békelétszámú páncélos nehézgyalogosból állt.

4.) A Római Birodalom rendelkezett kő erődítményekkel.

# 12

IDÉZLEK: "A gyengébb és kevesebb számú lovasság miatt hátrányban lettek volna a rómaiak. Nem is kell Dzsingisz Kán oda, már Timur Lenk is megizzasztotta volna őket."

Látom, Te nem ismered különösebben a hadtörténetet.

A zártrendi harcászatot folytató nehézgyalogság, mint a római rátermett hadvezetés esetén mindig fölényben volt a lovassággal szemben.

A 16-17. századi európai hadügyi forradalom újra felismerése volt annak, hogy a zártrendi harcászatot folytató gyalogság a csatatér királya, a lovasság csak alárendelt kiegészítője annak. Újra felismerték, amit az ókori görögök és rómaiak már tudtak.

Sajnos egyikben sincs igazad.

1. a mongolok nem csak könnyűlovas, lovasíjász haderővel rendelkeztek.

2. a mongol haderő igen hamar elsajátította a különböző ostromgépek használatát. Már a XIII. század elején megismerték a katapult használatát, a kínaiaktól megtanulták a kínai hajító és az íjlövő gépek kezelését, a XIII. század végére pedig már a muszlim ostromgépeket is használták.

Nisapur ostrománál többezer hajítógépet vonultattak fel, és konkrétan minden útba eső várat, erődöt elfoglaltak.

3. igen. És? Ezt a létszámot soha sehol nem tudták felvonultatni egyszerre, arra szolgált, hogy a birodalom bizonyos provinciáit őrizzék. A mongolok viszont egyszerre tudtak felvonultatni százezres seregeket.

4. lásd 2-es pont.

A másik válaszodban szereplő állítás sem igaz ebben a formában. Nemhiába volt az elit mindig is a lovasság, amely csatákat tudott eldönteni. Persze a gyalogságnak is fontos szerepe volt, és bizonyos csatatereket, stratégiák mellett akár a győzelmet is ki tudta harcolni.

# 18

Mondtam, hogy nem ismered a hadtörténetet, és tessék, újra és újra bebizonyítod!

1.) A mongolok alapvetően nem rendelkeztek fémpáncélos nehézlovassággal. Sőt, ezek hordozására nélkülözhetetlen nagy testű csatalovakkal sem.

2.) A mongolok sikeresen bevették a kínai, az orosz és az arab erődöket és nagyvárosokat. Csakhogy ezeket nem kőfalak védték. A kínai erődítmények vegyes építésű kő-fa-földerődök voltak, az orosz városok, mint Kijev kizárólag fa védművekkel rendelkeztek, az arab és perzsa hadművészet akkor bizony agyag és vályogtéglás erődöket alkalmazott.

Ellenben Európában a kővárakkal szemben teljesen tehetetlennek bizonyult a mongol haderő.

# 18

IDÉZLEK: "A másik válaszodban szereplő állítás sem igaz ebben a formában. Nemhiába volt az elit mindig is a lovasság, amely csatákat tudott eldönteni. Persze a gyalogságnak is fontos szerepe volt, és bizonyos csatatereket, stratégiák mellett akár a győzelmet is ki tudta harcolni."

Hát ez így megint nem igaz.

Európában az 1525-ös páviai csata után már nagyon nagyon ritka az olyan csata (csata = főerők közötti összecsapás), amelyet nem a gyalogság döntött el. A lovasság csak ritkán volt csatadöntő erő.

AJÁNLOK PÁR KÖNYVET:

Parker, Geoffrey: The military revolution. Military innovation and the rise of the West 1500-1800

Black, Jeremy: A Military Revolution? Military Change and European Society

1550-1800

Rogers, Clifford J. (szerk.): The Military Revolution Debate

Parrott, David: Richelieu’s Army. War, Government and Society in France, 1624–1642

de León, Fernando González: The Road to Rocroi. Class, Culture and Command in the Spanish Army of Flanders, 1567–1659