Az öngyilkosokban az a közös, hogy őket az emberek sosem fogadták el, mindig kiközösítették, nem hagyták élni és emiatt kénytelenek voltak önként kiszállni?

Mert ha a kacsa vízbe fúl, akkor a víz ügyetlen, mert nem tud kacsát úsztatni.

Nem változtak, nem ismerték fel a hibájukat, vagy nem láttak ki utat a felismert a problémákból.

Persze, léteznek olyan problémák, amiket nem lehet megoldani úgy, ahogy nekünk tetszene, van amikor át kell(ene) alakítani gondolkodásunkat, meggyőződésünket, van aki erre nem hajlandó, nem képes. Pl.: én bármennyire szeretnék sosem fogok úgy repülni, mint egy madár, én ezt elfogadom, van aki meg nem…

Az öngyilkosokban az a közös, hogy életképtelen, gyenge emberek, akik a könnyű megoldást választották.

Én is sokszor gondolkodtam az öngyilkosságon, de azért (is) nem tettem meg, mert azzal beismerném, hogy gyáva vagyok, és nem akarok gyáván meghalni.

Igen, olyan nem lehet, hogy valamilyen problémát nem lehet megoldani. Általában. Ám egyes emberek ettől még lehetséges, hogy nem látják a megoldást. Egyes problémák különleges megoldást követelnek, ezért sokkal több ember számára lehetetlen a megtalálásuk. Az emberek és a problémák is sokfélék, tehát rendkívül eltérő esetek lehetségesek. ugyanakkor olyan nincs, hogy "általában" nem létezik megoldás, csak olyan van, hogy akkor és ott egy konkrét ember számára nincs. És adott esetben ő akkor és ott követ el öngyilkosságot. Gyakori példa, ha az akkorból valaki kirángatja, később nem követ el öngyilkosságot. Pedig a problémát nem oldotta emg.

Nem létezhet, hogy valakit mindenki elutasít. Először is, valakit nem ismerhet mindenki, tehát aki nem ismeri el sem utasíthatja (igaz, nem is szeretheti - mondjuk úgy, egymás számára nem léteznek). Másodszor pedig olyan nincs, hogy bárki is az összes embert ismeri, tehát meggyőződhet arról hogy mindenki elutasíthatja. Sőt, gyakran a valódi ismerősei se mind utasítják el, csak ő ezeket se vizsgálja. Miért is tenné abban a lelkiállapotban. A jellemző ilyenkor, hogy a jelölt nem segítséget kér, hanem segítséget kap. A különbség hatalmas.

"Igen, olyan nem lehet, hogy valamilyen problémát nem lehet megoldani"

Akkor azt a problémát el kell engedni, és új célt kell kitűzni, ennyi.

Kezd már elegem lenni abból, hogy az öngyilkosokat pátyolgatják, sajnálják, holott többségük azért öli meg magát, mert valami döbbenetesen egyszerű problémán nem tud túljutni (pl. szerelmi bánat).

Az egészen más lenne, ha mondjuk az történne velem, mint a Resident Evilben, hogy megfertőz egy olyan gyógyíthatatlan vírus, ami teljesen elveszi az ember eszét, és kannibál gyilkost csinál belőle.

Mivel nem akarnék szörnyeteg lenni, ezért persze, hogy fejbe lőném magam.

De pl. depresszió, szerelmi bánat stb. miatt megölni magát az embernek - amikből van kiút - nagyon gyáva, és aljas dolog is, másokkal szemben.

#6 voltam

Még valami:

Én nagyon sokat szenvedtem az éleben. Most is nagyon nehéz helyzetben vagyok.

Valószínű, hogy NEM sikerül megoldani a gondjaimat. De van egy kevés esélyem, és EZÉRT küzdök. Ha csak 1% esélyem van, akkor is küzdök.

Az öngyilkos emberek többsége viszont nem képes reálisan átgondolni a helyzetét. Pedig nagyon sokuk életét rendbe lehetett volna hozni.

Ezért nem sajnálom őket. Sőt, azáltal keletkezett bennem megvetés irántuk, amikor én is az öngyilkosság szélére sodródtam.

Szóval erről ennyit. Gyenge, életképtelen emberek voltak. Nekik ennyi adatott. Nyugodjanak békében.

#6 voltam.