Mi történt/történik azzal a személlyel, aki téged kiközösített, megalázott a gimnáziumban? A te életed mennyire változott meg érettségi után?

Most gondolom ilyen Mónika-féle kibeszélőshowra számítasz, hogy elkezdem majd szidni azokat, akik anno szekáltak engem.. De nem teszem ezt meg. Nem kívánok nekik semmi rosszat.

Egy részükre teljesen semlegesen tekintek. És van 1-2 olyan ember is, akikben pozitívan csalódtam az utolsó évekre, félreismertem őket és a mai napig jó szívvel gondolok vissza rájuk. 🙂 Hozzájuk egyébként jó emlékek is kötnek.

Ki tartja számon az ilyesmit? Pláne évekkel, évtizedekkel később...

Nekem abban a pillanatban vége lett a giminek, hogy utoljára kitettem onnan a lábam.

Gondolom megvannak, élik világukat.

Akkor és ott nagyon bántott, nagyon rosszul esett, mert gusztustalanul viselkedtek velem. De, ahogyan leérettségiztem, egyszerűen megszabadultam tőlük, tehát nem is vittem tovább a problémát. Amikor megjelentek a közösségi oldalak, érdekes módon mindegyik ismerősnek jelölt, mintha elfelejtették volna, hogy mit csináltak évekig.

Mégis, a legfurcsább számomra az volt, hogy a legszemetebb megkeresett néhány éve és írt egy üzenetet, hogy bocsánatot kér mindenért, amit a suliban művelt velem. Mindezt 20 év elteltével. Fura volt nagyon, főleg azért, mert már egyáltalán nem foglalkozatott ez a dolog, de ezek szerint őt furdalta a lelkiismerete.

"Vegytiszta gonosz ember nagyon kevés van. A legtöbb emberben van valami jó."

Azért ez nem túl megnyugtató. Vannak pl. sorozatgyilkosok, akik szeretik az állatokat. Tehát van benne jó is, de alapvetően mégiscsak egy gyilkos.

Tudom, éles hasonlat, de engem az nem nyugtat meg, hogy valaki éveken át csesztetett az iskolában, minden nap gyomorgörccsel mentem be miatta, de felnőtt fejjel már tudom, hogy azért történt, mert az anyja előtte halt meg rákban. Sajnálom meg minden, de mégiscsak ok nélkül rajtam csapódott le az egész, még ha nem is tudatosan csinálta. Ettől még nem fogom azt gondolni róla, hogy oké, fátylat rá, szar gyerekkora volt. Nekem is szar volt, pl. 6 évesen molesztált az egyik rokonom, mégsem lett belőlem egy másokat ba**ogató kis rohadék. Tudom, tudom, nem vagyunk egyformák, de nem is fogom csak úgy elfogadni, hogy azért kellett kínlódnom évekig, mert neki elhunyt az édesanyja.

9# Azt írtam, hogy nagyon kevés olyan ember van, aki színtisztán gonosz lenne. Szerintem a kulcs az, hogy akar-e fejlődni, változni, jobb emberré válni, meg van-e benne az akarat. Valahol itt dől el az egész, van-e önreflexiója. Mert valakiben gondolati szinten sincs ez meg, hogy ő bármiben is hibás lenne..

Engem is szekáltak, de minek dédelgessek dedós módjára sérelmeket, kinek lesz attól jobb? Törekszem az asszertív kommunikációra mindenkivel, olyannal is, akivel mondjuk kevés a közös nevező köztünk.

Aztán lehet, hogy valakibe csak én láttam az ellenséget, az is lehet, hogy az a valaki legbelül a lelke mélyén. kedvelt engem. Lehet, ha leülnék vele egy korsó sörre és átbeszélnem vele a dolgokat, már egy teljesen másik ember lenne, mert személyiségében 180 fokos fordulatot vett.