Van arról statisztika, hogy a szegény emberek hány százaléka és milyen módon gazdagodik meg?
Először talán definiáljuk a meggazdagodás fogalmát.
Tegyük fel, egy 30 éves magyar férfi úgy él, hogy még egy 20 000 Ft-os nike cipőt sem tud megvásárolni.
15 év múlva azonban 50 000 000 Ft-os lakást, és 30 000 000 Ft-os kocsit vásárol saját zsebből, nem szorul rá semmilyen támogatásra.
Na, ezt értem meggazdagodáson.
Nem tartom valószínűnek, hogy létezik ilyen megalapozott statisztika. Ahhoz ugyanis jó mérésre volna szükség, ami e témában kizárt.
Van viszont módszertan. Először is fontos, hogy az adott szegény ember milyen módon nevelkedett csecsemő korától. Ez fogja meghatározni a környezetéhez való hozzáállását. Ez a "neveltetés" úgynevezett józan paraszti észt igényel elsősorban, ami viszont nem a gazdagság mértékétől függ.
Ekkor a megfelelő nevelés hatására egy fiatal (mondjuk 16-20 éves) erősen figyeli a környezetét, és igyekszik jól reagálni. Ha nem sikerül (kezdetben ez gyakori), akkor tanul belőle, még egyszer nem követi el ugyanazt a hibát (a döntő többség elköveti). Ennek hatására egyfelől egyre többször kerül előnyös helyzetbe, mert a környezetének jó véleménye van róla. Számolnak vele. Ennek pedig anyagi haszna is jelentős. Fontos, hogy ebbe a reakciótömegbe beletartozik a megfelelő életmód is, ennek elég jelentős szerepe van a meggazdagodásban. Ami viszont relatív fogalom. Jobb azt mondani, a a cél a minél kellemesebb élet. Mondjuk ma vidéken lehet 50 mFt-ért elég jó minőségű lakást venni, Budapesten nem. Ott inkább 80 mFt kell minimum. És nem biztos, hogy egy 150 mFt-os lakás jobb (én például a harmadát se adtam volna konkrétan egy ilyenért). Ami a kocsit illeti, tudok 8 mFt-ért célnak megfelelőt (a mutogatás nem cél, a használat kényelme igen).
Általában az a véleményem, a gazdagság hamis illúzió. Sok rendkívül gazdag ember él rossz életet, miközben szegénynek tartott átlagemberek minőségi életet élnek. A gazdagság lehet eszköz, ám a cél a minőségi élet, azaz olyan, ahol az ember idejének nagyobb részében jól érzi magát (teljesen soha, mivel van környezete, ami nélkül viszont nem is létezhetne).
Maximum a felszínességet definiáltad.
Mit értesz az alatt, hogy "nem tud megvásárolni"?
Az, hogy topisan jár és cinkelik őt, ő meg inkább elengedi a dolgot, rájuk hagyja? Közben - részben pont ezért is - elszigetelődik még jobban és masszív önfejlesztésbe kezd (ami korábban sem állt távol tőle) és a felszedett tudásával 200 nettós fizetésből is többet ér el, mint más a háromszorosából (akik olyasmikre szórják a pénzt, ami nemhogy nem termel, nincs hozama, de egyenesen kidobott pénz, cserébe látványosan csajoznak, étterembe járnak, nyaralnak, rendezik be a lakást, nyögik a lakáshitelt, stb.)
45 évesen reális lehet, hogy valaki vesz egy 50 milliósnak GONDOLT (mert feltételezem, nem az ügyvéd voltál, aki ellenjegyezte) ingatlant és vezet egy 30 milliósnak gondolt (listaár alapján, hiszen ezt sem te adtad el neki) autót (ami az is lehet, hogy cégautó vagy bérelt) és nem kell hozzá milliós jövedelműnek lenni. Akkor már kb. élete jobbik felén túl van. Ebben nincs semmi extra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!