Az jogos ha mentális betegség miatt kirúgnak a munkahelyről ahol már 7 éve dolgozol?

Kérdező; egyik munkáltató sem jótékonysági intézmény, és igen, a munkáltatónak alapvető joga, hogy eldöntse, kit alkalmaz és kit nem (ha már felvette, akkor sokkal nehezebben tudja kírúgni, de attól még lehetősége van a munkavállalótól megválni). És igen, te vagy a cégért, nem fordítva; a cég annyiban felelős veled foglalkozni, amennyi a munkaszerződésedben szerepel; ha biztosít például magánbuszt, vagy fizeti az utazási költségeid egy részét, és csak ennyi van a munkaszerződésedben, akkor ő ennyit köteles tenni érted, azon felül, hogy ad fizetést.

Ha az adott főnök empatikus a beosztottjai felé, akkor "jófejségből" meghallgathatja a problémákat és próbálhat rajtuk segíteni, de NEM kötelessége. Ha pedig neked munkavállalóként nem tetszik a munkáltató hozzáállása, akkor bármikor kereshetsz másik munkahelyet, nem kötelező senkinek dolgozni. Sőt, még dolgozni sem kötelező; indíts el egy vállalkozást, akkor te leszel a saját főnököd.

Ezt a helyzetet a depressziós betegek maguktól nem tudják megoldni, és valóban az az igazság, hogy a munkáltatókra sem lehet ráterhelni. Normál esetben az állam feladata lenne, hogy az egészségügyi és a szociálpolitika eszközeivel enyhítse a problémát.

Ennek úgy kellene működnie, hogy ha valaki depressziós lesz, ami egy ugyanolyan betegség, mint mondjuk a gyomorfekély, akkor jó minőségú TB orvosi ellátáshoz kellene jutnia (beleértve pszichiáter/pszichoterapeuta), továbbá megfelelő betegszabadság járna neki, hogy pihenjen és gyógyuljon. Ez - mint tudjuk - nem szokott teljesülni. A volt munkahelyemen még a lázas, köhögő betegeket is úgy kellett hazaküldeni, hogy ne szórják benn a kórokozókat, mert a sz_r fizetésnél is rosszabb táppénz miatt nem akartak otthonmaradni. A mentális problémák TB egészségügyi szakellátása pocsék, és erről nem az ott dolgozók tehetnek, hanem ez a k_rv@ kormány, ami felesleges stadionokkal sz(ó/a)rta tele az országot, de hagyta az TB eü. ellátást teljesen lerohadni.

Ha pedeig egy depressziós beteget nem lehet teljes értékű munkavállalóként tovább dolgoztatni, akkor csökkent munkaépességűvé kellene nyilvánítani és megfelelő járadékkal, valamint a foglalkoztatójának biztosított állami támogatással kellene gondoskodni arról, hogy szerényen megálhessen és lehetőleg benn maradhasson a munka világában. Sajnos ez sem működik ebben az országban, és akkor most nem írom le még egyszer, hogy mit gondolok ennek kapcsán a jelenleg regnáló kormányzatról.

A magam részéről nagyon sajnálom, hogy a depressziósoknak és más mentális betegeknek ilyen sanyarú sors jut, főként a kormányzat érzéketlen neoliberális politkája miatt.

„Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik”

(C) Havasi Bertalan

A feleségem most volt egy évig betegállományban. Rengeteg munka volt vele. Mindenféle igazolásokat beszerezni, hogy tényleg beteg, tényleg hatalmas sebet vágtak a műtéthez és ki tudja mi miatt. Havi több napot dolgoztam azon, hogy a táppénzt megkapja.

Egy depressziós nem tudom, hogy oldja meg. Hogy reagál a rengeteg olyan helyzetre, hogy a háziorvos adjon igazolást, de ő nem adhat,mert nem ő kezeli, a szakorvos nem ad, mert a háziorvos dolga és így tovább. Ezeket kikeresni, megoldani rengeteg munka és türelem.

Sajnos itt nem csak a munkáltatónak van felelőssége, hanem az ellátórendszernek is.

1., Nem tudom, hogy a depressziót mennyire tudják gyógyítani vagy kezelni. (Egy ismert ideggyógyász fia is depresszió miatt lett öngyilkos)

2., Nem tudom, hogy nem kéne-e esetleg rokkantságnak nyilvánítani A rokkantságra a munkáltató és a munkavállaló is kap valamennyi kedvezményt. (nem tudom mennyit, régiek az információim)

Mi ez a rokkantsagi sztori, mar tobbekrol?

A depresszio nem orokre szol. A tobbsegnel ki lehet kezelni, persze ehhez nem a sultgalambot kell varni, meg onmagabm a gyogyszertol varni a csodat, de hatekony terapiaval, es amikor mar tud tenni magaert, akkor tegyen, valtoztassa meg a kornyezetet, ha kell stb. Kemeny dolog, nem gyors es nem egyszeru - na de hogy rokkantsagi.... Ne mar.

Létezik olyan fogalom, hogy munkaalkalmasság.

Teszem azt, ha egy sofőrnek elromlik a szeme és nem lehet korrigálni, akkor kereshet más munkát, vagy mondhatok bármit, ha az csökkenti a munkaképességet, akkor nincs mese, akármilyen jó fiú vagy, el fognak bocsátani.

Azt nem tudom, mivel jár a depresszió, de lehet, hogy egy raktárban elbúslakodhatsz kedvedre és senki észre sem veszi, keress valami ilyen melót, vagy amit otthonról lehet csinálni, illetve te tudod, vagy neked kellene tudnod, hogy milyen munkakörökre felelsz meg, vagy mit tudsz ellátni ezzel a pszichiátriai defektussal.

De a szemromlas vegleges,ha olyan fajta, amit nem lehet korrigalni.

A depressziosra meg ne sussuk mar ra, hogy orokre ugy marad.

Mint írtam nem tudom, hogy mennyire gyógyítható vagy kezelhető. Azt látom, hogy sokaknál nem érnek el eredményeket 1-2 év alatt. Most rá lehet fogni a betegre, hogy ő nem szedi a gyógyszert, de többször hallottam olyat, hogy nem szedem a gyógyszert, mert.... (tompa vagyok tőle, nem áll fel....)

Ha lehet kezelni, akkor kezelni kell, de akikkel találkoztam (két kolléga pár év, egy barát egy életen át), nem igazán jutottak előbbre, amíg ismertük egymást. Akinek van nagyobb merítése, az lehet, hogy mást lát.