Szükséges vagy sem a halálbüntetés?

Mellette:

valamennyire visszatartó erő, valamint egy arra rászolgált embert végleg kivon a társadalomból, anélkül, hogy évekig- évtizedekig el kelljen tartani.

Ellene: mégiscsak ez is gyilkosság, még ha jó célt szolgál is (morális indokok), valamint visszavonhatatlan, ha valakiről utólag kiderül, hogy mégis ártatlan.

Kb. egyetlen dolog szól mellette, hogy a bosszúszomjas jóemberek megkapják a cirkuszukat. Tulajdonképpen mindig is ez volt a legfontosabb célja; volt idő, amikor még érdemben spórolni is lehetett vele, de hát kényszermunkásra általában akkor is lett volna igény – ha nem lett volna fontosabb az az igény, hogy az antiszociális elemek megkapják a magukét, ezért is voltak a történelem legnagyobb részében nyilvánosak a kivégzések. (Ma már kevesen értik, de a nyilvános kivégzés "legjobb része" nem is az volt, hogy látták meghalni vagy fizikailag szenvedni az elkövetőt, hanem az, hogy a kivégzés megkezdése előtt szinte minden elítélt megtört, jellemzően még a legelvetemültebbek is magukba zuhantak az utolsó percekben.)

Az anyagiak, hát Magyarországon most (tavalyi adat) összesen 450-en töltenek életfogytiglant, amiből 72 an ún. "tényleges életfogytiglan", tehát ez a 72 kaphatott volna reálisan halálbüntetést, rajtuk olyan nagyon sokat azért nem lehet spórolni az éves állami költségvetésből.

Sok országban nincs, így azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nem "szükséges".

Szakértők azt szokták mondani, a büntetési tételek súlyosbítása kevesebbet nyom a latba mint visszatartó erő, mert a legtöbben úgy indulnak neki, hogy őket úgysem kapják el (vagy át sem gondolják a tettüket).

A tévedés meg mindig benne van a pakliban, és hát itt már nem lehet azt mondani, hogy "bocs, mégsem te voltál"...

Meg amúgy morálisan is erősen megkérdőjelezhető, hogy az állam miért is gyilkolhatna, ha amúgy (nyilván nagyon helyesen) ez mindenki másnak tilos.

Minden abnormális ember szerint szükséges. Minden normális ember tisztában van azzal, hogy az ember ember és nem isten.

De az abnormálisok vannak többen - egyelőre.

Én ellenzem, de abszolút nem humanitárius okok miatt.

Nyilván van kivétel, de azok az emberek, akik olyan súlyos bűnt követnek el, hogy szóba kerüljön a halálbüntetés, azok a legtöbb esetben nem sokra értékelik az életet, illetve nem igazán tartanak a haláltól sem, hisz sokszor már előtte is folyamatosan ott lebegett a fejük fölött a lehetősége, így számukra egy teljesen elfogadott és megbékélt gondolat a halál.

Ebből kifolyólag ezeket az embereket kivégezni NEM BÜNTETÉS! Számukra ez nem büntetés. Számukra ez csak egy olyan dolog, amire régóta készülnek, régóta várnak, rég beletörődtek a gondolatba és végre beteljesedik. Nemhogy nem büntetés, de talán még inkább kegyelem is, mert halálfélelemben élni mocskosul szar dolog és a halál felszabadítja őket ez alól. Ráadásul a börtönbüntetés alatt relatív sok elítélt megbánja tetteit, ami csak azt jelenti, hogy még a bűnbánat érzése alól is felmentik őket a halállal. Lényegében minden rossz dolog alól felmentést kapnak. Persze értem én, a halál rossz, de a halott már nem bánkódik. A halottnak nem rossz a halál, mert halott. Lehet, hogy rossz a halál, de bűnhődni nem bűnhődik, mert csak az élő ember tud bűnhődni.

Én a büntetést sokkal inkább az időtartamban látom. Életfogytiglan börtön, feltételes szabadláb nélkül, aztán rohadjon csak a falak között, őrök verjék naponta, 200 kilós bőrfejek használják őket naponta háromszor fleshlightnak, bánom is én mi történik velük. A lényeg, hogy rohadjanak a négy fal között. Az a büntetés, nem a halál.

"ez jelenti a legkevesebb fölösleges terhet."

A helyzet az, hogy ahol van halálbüntetés, ott sokkal többe kerül, mint az életfogytig tartó börtön. Mivel a tévedés lehetőségét el kell kerülni, ezért az eljárás jóval bonyolultabb és költségesebb.