Hogyan voltak a középkori kivégzések összeegyeztethetőek a keresztényi normákkal?

A keresztény, pontosabban a katolikus egyház tulajdonképpen pontosan olyan volt, mint egy diktatúra. Ők mondták meg mi a helyes és helytelen, mi az erkölcsös és mi az erkölcstelen. Az inkvizíció, a kínvallatások, a kivégzések helyesnek és elfogadottnak ítéltettek, mondván ezek az eszközök a leghatékonyabbak az eretnekek, a "gonosz" elleni küzdelemben.

Ez igaz volt a boszorkányok üldözésében, a másként gondolkodók megállításában (Pl. Giordano Bruno), vagy a reformáció utáni üldöztetésekben. (A negyven prédikátor története elég jól szemlélteti a módszereket.)

Az elején azt írtam, hogy a katolikus egyház, de VIII. Henrik Angliájában is eléggé elszabadultak az indulatok a katolikusok ellen.

A világi törvénykezés brutális szigora több okra vezethető vissza.

Egyrészt el lehet képzelni, hogy a korlátlan hatalom, a pallosjog sok esetben szadizmushoz vezetett, jórészt a kriminalisztika hiányos eszközei miatt a kínzás elfogadott bizonyító eljárás volt.

Aztán a korabeli technológiai viszonyok következtében gyakoriak voltak az éhínségek, egy aszályos év szinte mindig ezzel járt, nem hiába tavasszal vannak a nagyobb böjti időszakok, még a Ramadán is ekkor van, mert addigra kiürültek az éléskamrák.

Az ilyen ínséges időkben minden élelmiszer értéke felértékelődött, pénzben is, meg a következményeit tekintve, mert egy-két tyúk birtoklása akár az életet is jelenthette és akitől ellopták csekélyke tartalékait, az akár éhen is halhatott, ezért a szigorú ítélet, a halálbüntetés meglepően kis értékű lopások esetén is. Ezek a potom értékek másra is átsugároztak, mert a pénzzel minden áru értéke összekapcsolódik.

Ilyen drasztikus törvénykezés mellet semmi meglepő nincs az Egyház szigorúságában sem, ehhez volt minden illesztve.

Természetesen meg tudták indokolni a brutalitást, a bűnös, az eretnek halhatatlan lelke megmentése érdekében gyötörték az áldozatokat, mert azt addig csinálták, amíg a delikvens megtért a kereszténység 'kebelébe' és penitenciát tartott, ha pedig nem volt ereje magát ostorozni, hát jószívűen segítettek neki.

Az inkvizíció nem elégedett meg a teljes beismeréssel, amit a kínzásokkal kicsikartak, természetesen szükség volt a bűntársak listájára is és mindent meg is tudtak magyarázni, az elevenen való elégetést a szent tűz tisztító hatásának hirdették, mert nem csak a vizet, a tüzet is meg lehet áldani, szentelni, mi sem könnyebb annál.

Az emberi intelligencia már régen meghonosított a közbeszédben olyan szavakat, amikre hivatkozni lehet, a nem preferált nézetekre, cselekedetekre rá lehet mondani, hogy 'fertelmes', vagy 'iszonyatos' így ezek szinte indokolják a 'borzalmas' büntetést és miért ne lehetne azt sugallani, hogy Istennek tetsző a kegyetlenség, akinek útjai kifürkészhetetlenek, így a legnagyobb gonoszságot is jóra lehet fordítani - így tettek eddig minden hit követői és a nem létező entitás akire hivatkoztak, soha nem nyilvánított véleményt.

Van még erről mit írni és folytatom is a 8. válaszom.

A világi igazságszolgáltatás kegyetlenné válásának okairól írtam már, de ehhez hozzátartozik az is, hogy ha már oda jutottak, hogy a tyúktolvajt bitóra küldték, akkor a nagyobb bűnök szigorítására nem találtak jobb megoldást, mint a kínhalált és a bűn mértékének súlyosságára való tekintettel fokozták azt, meg a vele járó megszégyenítést.

Szörnyűbbnél szörnyűbb kínhalálokat találtak ki, ami az igazán nagy bűnösöknek dukált és ez a szemlélet olyannyira uralkodóvá vált, hogy az Egyház sem vonhatta ki magát alóla.

A hit kérdései fontosak az embereknek, így az egyház nem engedhette meg magának a szelídséget, nevetséges lett volna a szörnyű világi törvénykezés mellett

Ezt még az is támogatta, hogy a X.-XI. században kialakult a primátus, amely szerint az elsőszülött örökli a nemesi címet, rangot és vagyont és kialakult az a gyakorlat, hogy a másodszülött főúri ivadékoknak juttatták a magas egyházi méltóságokat a püspöki széket, vagy bíborosi kalapot, még az is előfordult, hogy egészen fiatal korban.

Nem a személyt, hanem a családot jutalmazták ilyen módon.

Ezek a főpapok persze nem voltak elhivatott egyházi vezetők, semmilyen módon nem voltak predesztinálva a kegyes életre, gyakorlatilag világi életet éltek, a befolyt dézsmát, egyházi adókat saját céljaikra használták, tékozolták el. Tetteiket, viselkedésüket maximum csak saját maguk korlátozhatták, mert a világi hatóságok nem nyúlhattak hozzájuk, ők pedig az egyházi hierarchia csúcsán voltak, azt tettek, amit csak akartak és így természetesen a jog és igazságszolgáltatást is ezzel a világi szemmel nézték, így az egyházi bíráskodás vetekedett a világi brutalitásával, mert a büntetések mértékét ezek a világi szemléletű egyházi főurak szabták meg.

Az alsóbb papságban található tehetséges jogtudósok, szónokok, prédikátorok pedig megtalálták a szavakat, amelyekkel mindezt törvényessé lehetett tenni, meg lehetett magyarázni.

Semmiképpen nem (voltak)összeegyeztethetők!

Azokat NEM keresztények követték el,hanem Sátán "hamiszászlós katonái".