A történelem során a nyilvános kivégzések/ítélet végrehajtások mennyire számítottak elrettentésnek, és mennyire számítottak szórakoztatásnak a lakosság/a tömegek számára a mindenkori hatalom részéről?

A nyílvános kivégzéseknek mindig az elrettentés volt az elsődleges célja, ebből kifolyólag általában elég látványosra csinálták. Elég nagy visszatartó erő, ha látod, hogy a gyilkost karóbahúzzák, az erőszaktevőt kiherélik majd felakasztják, az áruló főúrnak levágják a kezét, majd lefejezik (és még folytathatnám a sort). A nézők, amikor látják ezt a kegyetlen megtorlást utána háromszor is meggondolják, hogy elkövessék-e ezeket a tetteket. Legalábbis ez volt a célja az eseménynek, az már részletkérdés, hogy ezt nem feltétlenül érte el. Inkább egyfajta feszültség-levezetésként működött. Az ember ott kiordíbálta magát, szarral-sárral megdobálta a szerencsétlen elítéltet (akik egy része, hasonlóan a mai halálraítéltekhez, ártatlanul lett hóhérkézre adva), majd miután vége lett a "műsornank" fogta magát és hazaballagott és folytatta az életét a következő kivégzésig.

A múltban nem minden kivégzés volt nyílvános (pl. a tyúktolvajt nem az egész falu vagy város akasztották fel), csak az igazán nagy bűnöket jutalmazták ezzel (mint pl. a fent említett gyilkosság, árulás, stb.).

Először kicsikarták a vallomást (rendszerint különböző kínzással), majd nagy tömegek előtt kivégezték (ennek alternatívája a görögöknél a száműzés). Általában hosszan tartó vagy különösen fájdalmas halálnemeket alkalmaztak ilyenkor (kivétel a lefejezés, ami, hacsak a hóhér nem bénázott, viszonylag "humánus" volt). Egyiptomi vagy ókori kínai példát nem tudok mondani, de pl. a perzsák előszeretettel éltek ilyenkor a keresztrefeszítéssel, az asszírok akasztottak vagy karóbahúztak. De az ókorban úgy istenigazából a rómaiak fejlesztették mesteri szintre. Ők tényleg szórakozási formának tartották (pl. vadállatok elé vetés)

A középkorban a feudális termelési viszonyok miatt gyakori volt az éhínség, ezért voltak rendszeresítve a böjtök, például a tavaszi húsvét előtti nagyböjt, amikor már kevés élelmiszer maradt. Ha ilyenkor valaki lopott, az nem egyszerű lopás volt, mert akit meglopott, az könnyen éhen is halhatott, részben ez okozta a drasztikus törvényeket, másrészt a pallosjog által bíráskodásra valójában alkalmatlan főurak kezébe került a teljhatalmú igazságszolgáltatás, így kis értékekért is kirótták a halálbüntetést, ripsz, ropsz fellógatták a tyúktolvajt is, márpedig a bűnöknek mégis vannak fokozatai, amit a szenvedéssel, a halálnem kínjával akartak büntetni, megjeleníteni.

A nagy bűnösöknek nagy szenvedés dukál és a nyilvános kivégzés szégyene is hozzájárult ehhez és mindig az elrettentés vezette a bírákat, a látványosság szervezőit.

Többnyire ez meg is volt, csakhogy nemegyszer voltak kegyetlen, háborús idők, amikor az emberek egy része elvadult az öldöklésben, hozzászoktak a vérhez, a szenvedéshez, ilyenkor esett meg, hogy inkább szórakoztatta őket a borzalmas tortúra.

Őszintén szólva kifejezetten ritka volt a huzamos ideig tartó békés időszak, így szinte mindig voltak olyanok szép számmal, akik korábban maguk is térdig gázoltak a vérben és a kivégzések hangulatát ezek adták meg, tréfálkoztak, gúnyolódtak és biztosan volt bennük némi szadizmus is, így roppant jó mulatság volt a számukra, de a jóérzésű embereket azért elborzasztották a véres elítéltek kínjai.