Magyarországon miért nem maradt fenn semekkora keleti/ortodox keresztény közösség?

Mert a magyarok évszázadok óta többnyire a római katolikus vallás különböző irányzatait vették magukra, és adták tovább a gyermekeiknek, bele értve a reformációt, és a görögkatolikus hitet is.

Utóbbinál egyértelmű a görög befolyás, de az egyház a római pápa felügyelete alatt áll.

Az Ortodox egyház működési hierarchiája teljesen eltérő, területi egységekre osztott, és a híveik száma szerint rangsorolják a patriarchátusokat.

A történelmi Magyarország területén, a szerbek, románok révén volt jelentős létszámú ortodox vallású, de ők is különböző nyelven beszéltek, Trianon után jelentéktelenné vált a számuk, és ők is elszigetelten, különböző területeken élnek.

A keleti katolikus egyházak közül az ortodox csak egy, több keleti egyház kiegyezett Rómával.

Magyarországon a görögkatolikusok száma is kevés, nincs 200ezer fő, de az ortodox vallásúak meg 20ezren sincsenek, ennek egyszerűen történelmi hagyománya van

Néhány dolgot tisztázzunk:

1. Koppányról (régies átírással Kupánról) csak két rövid feljegyzés van, azokból sem tudjuk meg, hogy ki fia bírja volt, milyen vallást akart/követett. Az egyik krónika beszél Tar Szörén fiáról, Kupánról, egy 300 évvel későbbi pedig a somogyi vezér lázadásáról, de hogy mit, miért, hogyan nem tudni, minden mást (uralkodó akart lenni, ősvallás, ortodoxia, Sarolt iránti megszállottsága inkább a rockopera találmánya)

2. A nagy egyhàzszakadás 1054-ben volt, addig minden katolikus (az ortodoxok is annak számítottak) elfogadta a pápa elsőbbséget, és bár volt némi különbség rítus és rítus között, és aközött, hogy nyugaton a pápa gyakorolta közvetlenül a vallási hatalmat, míg keleten fél autonóm pátriárchakon keresztül, akkor még nem igazán lehetett problémája Istvánnak azzal, hogy ki ortodox és ki katolikus.

3. Ortodoxok mindig is éltek 1054 óta a történelmi Magyarország területén, gondolok itt az ortodox szlávokra, vlahokra, később románokra. Az, hogy a mai Magyarország területén nem voltak a múltban ortodoxok, nem jelent semmit.

# 1

Több állításod is teljesen téves.

1.) IDÉZLEK: "Mert a magyarok évszázadok óta többnyire a római katolikus vallás különböző irányzatait vették magukra, és adták tovább a gyermekeiknek, bele értve a reformációt, és a görögkatolikus hitet is."

A reformáció mióta "római katolikus irányzat"? A reformáció (protestantizmus) pontosan a római katolikus egyházzal szemben, azzal szakítva jött létre.

2.) IDÉZLEK: "A keleti katolikus egyházak közül az ortodox csak egy, több keleti egyház kiegyezett Rómával."

Az ortodox nem keleti katolikus egyház, ugyanis az ortodoxok nem ismerik el a pápát egyházfőnek. A kelti katolikus egyházak (összesen 23 van) pontosan azok a keleti keresztény felekezetek, amelyek elismerik pápát egyházfőnek. Egyébként az ortodoxon kívül is van több keleti keresztény egyház, amely nem ismeri el a pápát egyházfőnek, azaz nem egyezett ki Rómával.

# 2

IDÉZLEK: "A nagy egyhàzszakadás 1054-ben volt, addig minden katolikus (az ortodoxok is annak számítottak) elfogadta a pápa elsőbbséget, és bár volt némi különbség rítus és rítus között, és aközött, hogy nyugaton a pápa gyakorolta közvetlenül a vallási hatalmat, míg keleten fél autonóm pátriárchakon keresztül, akkor még nem igazán lehetett problémája Istvánnak azzal, hogy ki ortodox és ki katolikus."

A kérdés bonyolultabb ennél.

1054, a nagy egyházszakadás előtt az ortodoxok a római pápát csak rangelső pátriárkának ismerték el, aki mint Szent Péter utóda rangban és tekintélyben megelőzte a többi négy, keleti pátriárkát (jeruzsálemi, alexandriai, antiochiai, konstantinápolyi).

Azonban az ortodoxon 1054 előtt sem tekintették a római pápát egyházfőnek, mert az egyházfő, mint "Krisztus földi helytartója" náluk a bizánci császár volt, a cezaropápizmus (a császári és az egyházfői hatalom egysége) ideológiájának megfelelően.

Az ortodox értelmezés szerint az egyházfő, a kereszténység feje a bizánci császár és a római pápa csak a császárt követi a hierarchiában, mint rangelső pátriárka.

A magyaroknak volt saját vallása amit a zsidósimogatás nevében elpusztított istike Nyugati segítséggel.

Persze te nyugodtan tehetsz úgy, mintha mindig mindenki a vilagon a zsidósimogató vallásokat követte volna.

Kedves kérdező!

Ortodoxok mindig jelentős számban éltek a Magyar Királyságban, de nem magyar etnikumúak (szerbek, románok elsősorban) voltak.

Önálló magyarországi ortodox egyház azért nem jöhetett létre, mert a Magyar Királyság államvallása Szent István óta a római katolikus volt, emiatt az államhatalom nem engedélyezte, nem tolerálta egy önálló ortodox egyház létrejöttét.

Ráadásul az 1054-es nagy egyházszakadás után az ortodoxokat már szakadár eretnekeknek tartották, ugyan tolerálták a fennmaradásukat, de törvényileg soha nem ismerték el a működésüket.

Később, az Erdélyi Fejedelemségben sem volt törvényileg elismert, "bevett" felekezet az ortodox, annak ellenére sem, hogy hívei számát tekintve a legnagyobb erdélyi egyháznak számított.

A Habsburgok nyomására a magyarországi ortodoxok nagy része unióra lépett Rómával, a római katolikus egyházzal, azaz elismerte a pápát egyházfőnek, és görög rítusú katolikus (görögkatolikus) lett.

×8:

Azért Istinek és zsidósimogatónak nevezni az 1022 éves Magyarország alapkövét, mély tanulatlanságra és ostobaságra vall. Abban az időben egyszerűen nem maradhattunk pogányok a keresztény Európa szívébe, és ézt nem csak Szent István gondolta így, hanem Vazul fiai is, akik részben a pogányok segítségével szerezték meg maguknak Orseolo Pétertől az ország trónját, sőt, Szent László, a pogány Vazul unokája, akit Szent István megvakított, kezdeményezte első királyunknak a szenttéavatását.

Az, hogy te ilyen zsigeri gyűlöletet érzel a honalapítónk ellen, az főleg a kommunista történelemszemléletnek és a rockoperának köszönheted, 1918 előtt soha, senki, még a Habsburgok uralkodónak sem merték őt kritizálni, mert nem voltak hülyék, és nem akartak maguknak egy folyton forrongó Magyarországot.

#9

István elárulta az õsmagyar vallást/kultúrát. Akasztófa szökevény, nem szent.

István elõtt a "pogány" magyarság története az idōk kezdetéig nyúlik vissza (pontosan sosem tudjuk, hogy meddig, éppen istike miatt). Éppen azért beszélsz 1022 éves "Magyar"országról, mert ott egy hatalmas törés volt.

A Magyar kultúra, vallás eltörlése és a Magyar nyelv elsorvasztása a német és a latin javára egy zsidósimogató vallás nevében -- ezt ünneplik a magyarok, és az összes kereszténység által megszállt ország.

>"nem maradhattunk volna pogányok"

Ez, és nem az, amit én mondok, ami a poros általános iskolás történelem könyvekbōl jön.

Akkoriban a magyarok verték egész keresztény Európát akár egyszerre is (Pozsony). A magyaroktól keletre továbbra is más pogány törzsek voltak, akikkel lehetett volna szövetkezni a mindōnk túlélését fenyegetõ kereszténység ellen. Ebben az idõben portyáztak a vikingek is északon.

Ez a gondolat hogy "muszáj volt" kereszténnyé válni egy hazugság amit utólag a keresztények magyaráznak. Persze szerintük politikai helyzettõl függetlenül is "muszáj" kereszténnyé válni, tehát a véleményük irreleváns.

És ami még fontosabb, a legfontosabb, hogy mi értelme van a túlélésnek ha elpusztul a vallásod, a nyelved (1848-ig Árpád nyelve parasztnyelv), a kultúrád?

Mindezt feladoe, miért? Hogy ehess és ihass még egy napig?

Az összes valamire való Magyar meghalt István ellen harcolva, és én is velük tartottam volna, mint hogy feladjak mindent és a zsidó istent imádjam csak azért, hogy mentsem a saját bõrömet. Gusztustalan még csak belegondolni is.