Véleményetek szerint ha a magyarság a 10.-11. században a latin nyelvet használó római katolikus kereszténység helyett a görög-ortodox irányzatot választja, mennyi esélyünk lett volna a megmaradásra?
Az evidens ugyebár, hogy az ősmagyar vallást (legalábbis amit annak lehetett tekinteni) fel kellett adnunk, és csatlakoznunk a keresztény Európához (ami persze még akkor is nagyban formálódóban volt) a magyarnak, mint népnek a túléléséhez. De ugyanilyen egyértelmű döntés volt Róma választása Bizánc helyett?
Csak mert például Bulgária (az egyik leghosszabb ideje létező európai hatalom), vagy a Balkán-, illetve az akkori kelet-európai népek az utóbbit választották, és köszönik szépen, léteznek, nem merültek feledésbe, még az államiságukat is birtokolják napjainkban is.
Nektek mi a véleményetek erről?
Mi köze a vallásnak a megmaradáshoz?
Bizáncot ugyanúgy elsöpörték a törökkök, mint más vallású királyságokat.
#1: Érdekes, nálunk azt tanítják, hogy nem a nemesség és nem az értelmiség őrizte meg a magyar nyelvet, hanem a parasztság.
#3: A honfoglalástól a török korig volt fontos, hogy a magyarság vallása keleti vagy nyugati kereszténység-e. Akkoriban bejött a reformáció is.
4
A magyar nyelvet kvázi senki nem őrizte már, mert használhatatlan volt, és nem is volt lehetőség sehol használni. A nyelvújításnál meg kvázi alkottak egy új nyelvet.
#Hajger89... Igen sok. Vannak arra utalások, hogy Géza és István előtt is már keresztény térítés folyt a magyarok között, mindkét részről. Azaz Róma és Bizánc is küldött hittérítőket a magyarokhoz.
Géza és István hogy miért latin térítőket hívott be az országba, ebben a külpolitika játszott szerepet. Ugyanis az ország harapófogóba került.
Az utolsó kalandozó hadjárataink is Bizánc felé irányultak és ez megrontotta Konstantinápollyal a kapcsolatokat. Illetve az is intő jel volt a magyarok számára, hogy Bizánc megszüntette a I. Dunai Bolgár Birodalom politikai és vallási függetlenségét. Ez a magyar nemességnek intő jel volt.
Ott volt még az a probléma is, hogy a bizánci és német-római császár szövetségre lépett, így két nagyhatalom közé került a magyar állam. Géza békés külpolitikát folytatott uralkodása alatt amelyet dinasztikus házasságok is erősítettek. Bizáncban egy agresszívan terjeszkedő nagyhatalmat látott. Ezért a nyugati egyházban látta, a hosszútávú béke lehetőségét.
De ez egy olyan kérdéskör ami manapság is foglalkoztatja a történészeket és jelentős vitákat szül szakmai körökben. Jelenleg két nagy álláspont köré tömörülnek ezen történészek.
---------
(Részlet a: Bizánc vagy Róma? SZKA_210_02 tanulmányból)
"...Két nagy történelmi álláspont
A
A Német-Római Császársággal való jó viszony kialakítása –
és ami ezzel együtt járt, a nyugati kereszténység
felvétele – az egyetlen reális esély volt a korban Magyarország
megmaradása számára.
B
A bizánci kereszténység felvétele – és a bizánci politikai
orientáció – reális, sőt a nyugatinál kedvezőbb alternatíva volt
a korszakban a magyarság számára. Géza és István csupán
saját hatalmi és kapcsolati érdekeik miatt erőltették mégis a
nyugat-római orientációt, és a római kereszténység felvételét..."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!