Mi volt a különbség a Caesar, Imperator és Augustus címek között Rómában?

Szerintem meg tartalmilag és gyakorlatban principátusként működött, egyeduralomról beszélhetünk, ez igaz, de a monarchia nem pontos kifejezés. Ahogy korábban írtam, ez a kifejezés olyan jelentéseket foglal magában, hogy ha monarchiával illeted a korszakot, akkor olyan dolgokat lehet belemagyarázni, amelyek magának a kornak nem jellemzői. Vagyis a fogalom magyarázza, kontextualizálja, narrativizálja a múltat, és nem a múltat jellemezzük a fogalommal.

Azt írod, hogy "jócskán vannak" dolgok. Ez önmagában nem elégséges, mert akármilyen fogalmat elő lehet citálni, pl. a lengyel nemesi köztársaságban is "jócskán voltak" dolgok, amelyek a köztársaságra voltak jellemzőek, mégsem mondja senki, hogy az köztársaság volt. Ez a "jócskán vannak" számomra nem érv. De menjünk tovább.

Felsorolsz három dolgot, ezeket úgy beállítva, mint a monarchia "kellékeit", mintha ezektől (is) lenne valami monarchia, amolyan feltételként használva őket. Ez nem jó érvelés szerintem, mert ezek a dolgok, amiket felsoroltál, Észak-Koreára is igazak, mégsem mondjuk azt, hogy az az állam monarchia... Pedig ezek szerint ennek a diktatúrának is jócskán vannak monarchisztikus vonásai.

De mindezt leszámítva, egyenként sem állják meg a helyüket szerintem az érveid római viszonylatban sem. Nézzük sorra.

1. Pénzérmék. A köztársaság korában is verettek maguknak hadvezérek pénzérméket, most rákerestem a neten és Sextus Pompeiustól láttam épp pénzérmét, aki a nagy Pompeius fia volt, ez a személy nem is olyan jelentős a római történelemben, mégis van pénzérméje.

2. Eskütétel. A római köztársaság válsága alatt, amikor polgárháborúk dúltak, akkor a hadseregek egy-egy hadvezérnek tettek esküt, illetve amikor felosztották egymás között a birodalmat (vagy megszálltak területeket, mint pl. Brutus a Balkán-félszigetet és Kis-Ázsiát), akkor ezeken a területeken is személyükhöz hűséges igazgatást és hadsereget tartottak fenn. Ehhez képest Augustus alatt annyi változás történt, hogy ő maradt a porondon egyedüliként ilyen ember.

3. Uralkodókultusz. Ez sem megfelelő kifejezés szerintem, mert megint arról van szó, hogy a kifejezéssel magyarázod a kort és nem a kort magyarázod a kifejezéssel. Egyébként valóban volt Augustusnak kultusza, de ez inkább vallási jellegű volt, az is igaz, hogy ezzel (is) próbálta az egyeduralmát legalizálni (pl. ebbe a koncepcióba illik, hogy a híres szobrán is a kis csecsemő a lábánál Amor, Venus fia, vagyis a Iulius család Vénus istennőtől ered, azaz isteni eredetű). Mivel Octavianus megszüntette a polgárháborút, legyőzött minden ellenfelet, megteremtette a belső békét és "helyreállította" a rendet, magát isteni, fenséges jelzővel illette, később istenkultuszt is létrehozott. De az uralkodókultusz kifejezés már önkényes szerintem. És megint ott van az az érvem, hogy a 20. századi (vagy a mai észak-koreai) totális diktatúrákban is vannak vezérkultuszok. Önmagában ez nem magyarázza, hogy monarchiáról beszélünk.

Egyébként vitatkozhatunk erről a végtelenségig. Én elfogadom, hogy te monarchiának tekinted Augustus időszakát, de lást be, hogy engem nem tudsz erről meggyőzni, szerintem felesleges tovább beszélgetni erről, elég meddőnek tűnik ez a beszélgetés.

Kürasszír, elég röhejes, ahogy olyannal próbálsz értékelhető érvek nélkül vitázni, aki láthatóan magasan feletted áll a témában, és behatóan ismeri a korszakot, meg általánosságban a történelmet.

Főleg úgy vicces, hogy voltaképpen ugyanarról írtok mindketten, csak te mindenáron rá akarsz erőltetni a korszakra egy totál anakronisztikus, oda nem illő fogalmat.