Mi volt a különbség a Caesar, Imperator és Augustus címek között Rómában?

Most nagyon durván a császárkori Róma történetét két nagyobb részre lehet bontani. Augustustól kezdve a principátus korára, majd a késő császárkorra.

A principátus korában voltaképpen, de jure nem létezett császári tisztség, hanem továbbra is a köztársaságkori tisztségeket használták a politikusok, csak ezek jellege, szerepköre, hatálya változott meg. Azaz maga Augustus ugyanolyan hivatalokat viselt, amelyek a köztársaság korában is megvoltak, viszont sokat örökletesen viselt, illetve újra és újra megszavazta neki a szenátus. Maga a princeps tisztség is megvolt a köztársaságban (a legtekintélyesebb szenátor volt, aki mindig először adta le a szavazatát, és így ez irányadó volt a többi szenátor számára a tekintélye folytán), Augustus viszont a saját katonai ereje miatt ezt a tisztéget örökletesen viselte, a senátus pedig vagy hozzá hű emberekből állt, vagy nem is mertek volna más politikát csinálni, csak amelyet ő irányzott elő. Azaz katonai diktatúrát vezetett be (mai szóval), de a régi, köztársasági tisztségeket töltötte be vagy töltette be az embereivel.

Vagyis felületesen nézve az államberendezkedés továbbra is köztársaság maradt, Augustus maga is ezt hangoztatta, hogy a korábbi polgárháborús időszak után helyreállította a köztársaságot. De facto viszont egyeduralmat gyakorolt.

A hatalmának legfőbb alapja - ahogy írtam - a hadserege volt. Ezért a legfontosabb tisztség is, amelyet viselt, az imperator volt.

Az imperator tisztsége is régi római gyökerekkel rendelkezett, egészen az "ősidőkig", a királyság koráig vezethető vissza. A királyság-kori Rómában az uralkodónak volt imperatori joga, ami azt jelentette, hogy minden katonai-polgári döntést ő hozott. Ennek legfontosabb reprezentációja az volt, hogy amerre a király ment, Róma területén belül 24 lictor kísérte. Később, a köztársaság korában a két consul kapta meg megosztva az imperatori jogot, vagyis mindkét consult 12 lictor illetett meg Róma területén belül.

Amikor Róma elkezdett terjeszkedni és létrehozták a provinciákat, szépen lassan birodalommá vált, akkor kialakult az a gyakorlat, hogy minden provinciának volt egy imperatora, azaz egy katonai-polgári vezetője. Vagyis évről évre kineveztek valakit egy adott provincia élére valamilyen minőségben (pro-consul, pro-praetor stb.). Ez azt jelentette, hogy pl. amikor Caesart kinevezték Gallia provincia élére, mint imperatort, akkor neki kizárólag Gallia provincia határain belül volt imperatori joga, és kizárólag egy évig. A területi, időbeli hatály tehát szigorúan meg volt szabva. Ha Caesar átlépte Gallia határát, akkor a határ átlépése után ugyanolyan magánember volt, mint bárki más, és semmiféle parancsnoki joga nem volt, csak és kizárólag Gallia területén belül. Ezért volt olyan nagy dolog a Rubicon átlépése, mert az Gallia határa volt, és amikor Róma ellen ment, ezt hadvezérként nem tehette meg, mert a római törvények szerint a folyó átlépésével Itáliába ment, és ott már nem volt parancsnoki hatalma (imperatorsága) a katonái felett. Caesar ezt jól tudván, úgy lépte át a határt, hogy vagy győz, és akkor ő lesz az új törvény, vagy veszít, és akkor elítélik ezért a cselekményért (ezért mondta, hogy a kocka el van vetve, a határ átlépése után nincs visszaút, vagy győz, vagy veszít).

Augustus ezt az imperatori jogkört magára nézve az egész birodalom területére értelmezte és életre szólóan... Ami azt jelentette, hogy mindenütt ő volt a hadsereg főparancsnoka. Ez pedig azzal járt, hogy ő volt a hatalom forrása, azaz innentől kezdve a többi politikai tisztségek halmozása csak színjáték volt. Ezért a katonai diktatúrájában a legfontosabb pozíció az imperator volt. De ez nem azonos a császári tisztséggel, mert ilyen tisztség a principatus korában nem volt, az imperator főként katonai főparancsnokságot jelentett.

A principatus korában az Augustus és Caesar nem voltak tisztségek, ezek a princepsek saját, magánnevei voltak, az egymás után következő princepsek felvették ezeket a neveket.

A késő császárkorban ez az egész jelentősen átalakult, mert ekkor már (perzsa mintára) létrehozták a tulajdonképpeni császári titulust, azaz ténylegesen volt egy egyeduralkodó, akinek a tisztésgének a neve augustus lett. Vagyis a késő antikvitás korában felrúgták az Augutus-kori katonai diktatúrát, és császárság jött létre, a császári titulus neve pedig augustus volt. A caesar is egy titulus lett, a társcsászárt vagy "segédcsászárt" nevezték így.

Valamiért egyes európai nyelvekben az imperator szóval illetik a későbbi államok császári pozícióját, más nyelvekben pedig a caesar szóból alakult ez ki.

Ma hívjuk egységesen császárnak a római császárokat, de akkoriban ezt változatos megnevezésekkel mondták. És emellett még jellemző az is, hogy sokan cézároknak is ismerik a római császárokat, értve a "cézárt" úgy mint "császár" (ez is közkeletű szóhasználat, bár ma már nem jellemző).

Ha megnézzük a római császárok titulusait és neveit, akkor láthatóan egyáltalán nem mindegyiknél szerepel a "Császár" ami latinul "Imperator". Persze a rómaiak is megkülönböztették a királyt a császártól, csak a rá használt szavaik változatosak voltak, amit ma egységesen nevezünk.

A rómaiak császáraikat időrendben is eltérően nevezték, bár keverve is előfordult.

- Imperator (latin: imperator - császár)(latin "parancsnok"-ból)

- Augustus (latin: augustus - fenséges)

- Caesar (latin: kivágott - mint "császármetszett")

- Princeps (latin: legelső)(változata az angol prince - herceg)

- Dominus (latin: mester) (Dominus Noster) (latin: mi atyánk)

- Autocrator (latin: önuralkodó)

- Basileus (görög: uralkodó, király)(Keletrómai Birodalomban)

Az más, hogy ezek szó szerint mit jelentettek és, hogy nonnan erednek, de mindet a császár jelölésére használták.

Roman emperor - wiki

"A római császár a Római Birodalom uralkodója és monarchikus államfője volt a császári időszakban, kezdve az augustus cím megadásával Kr.e. 27-ben Octavianusnak. A császárok a történelem során különféle címeket használtak. Amikor angolul egy adott rómait császárként írnak le, az gyakran az augustus, majd később a basileus cím felvételét tükrözi. Egy másik gyakran használt cím a Caesar volt, a látszólagos örökösök és az imperator, eredetileg katonai tiszteletdíj. A korai császárok a princeps civitatis ("első polgár") címet is használták."

A wiki cikk is felsorolja:

"Imperator, Augustus, Caesar, Princeps, Dominus Noster, Pontifex Maximus, Autokrator vagy Basileus (időszaktól függően)"

( [link] )

Példák:

-- Augustus római császár

Születési neve: Caius Octavius

Uralkodási neve: Imperator Caesar Augustus

Utódjánál nincs is az "Imperator" megnevezés:

-- Tiberius római császár

Születési neve: Tiberius Claudius Nero

Uralkodási neve: Tiberius Caesar Augustus

-- Caligula római császár

Születési neve: Caius Iulius Caesar

Uralkodási neve: Caius Caesar Augustus Germanicus

-- Claudius római császár

Születési neve: Tiberius Claudius Drusus

Uralkodási neve: Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus

-- Nero római császár

Születési neve: Lucius Domitius Ahenobarbus

Uralkodási neve: Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus

EmpireRome.com:

"Császárok: Az ókori római császárok nevei és címei"

"Az ókori Rómában a császárokat sokféle néven ismerték."

"Mindegyik névnek más jelentése volt, és egy ókori római uralkodónak hatalmat, tekintélyt és tiszteletet adna."

( [link] )

World History Encíclopedia:

"Mégis, a történelem azt mondja, ezeket a nagyszerű férfiakat mind királyoknak hívták; soha nem használták a császár kifejezést. Ezzel szemben a Római Birodalom más volt, mert nem volt királya; császára volt,..."

( [link] )

Itt is láthatod a császárok listáján:

[link]

[link]

És lehet hozzá nézni orosz cárokat is, akiknél hivatalos titulusukban szerepel nem a "Cár", hanem az "Imperator", mivel ugyanazt jelentette.

-- I. Péter orosz cár (Nagy Péter)

A címe: Imperator Vszerosszijszkij ("Императоръ Всероссійскій") ("Oroszország Császára")

( [link] )

A "Cár" szó a "Caesar" rövid változata, de ez inkább a nyugati szóhasználat, és az oroszok elsősorban az "Imperator Vszerosszijszkij"-t használták hivatalosan. Lényegében mindegyik ugyanazt jelentette.

( [link] )

Eredetileg a császár jelentés előtt ezeknek más tartalma volt (az meg kb mindegy, mert az volt éppen ami), de a császár értelmében mindegyik ugyanaz.

A németeknél a "Kaiser" cím "Caesar" nevéből származik és vélhetően a német uralom nem igazán kedvelése miatt mi az orosz Cár "Царь" szóból vettük át. Amúgy az eredet nyugaton is "Imperator" és az orosz viédk felé is, csak a környékünkön "Caesar".

De itt egy térkép a szóhasználatról.

[link]

Remélem nem lett túl hosszú.

- Az eredeti jelentésük eltérő.

- Császár jelentésük azonos.

- A nyugati és keleti eredet azonosan a latin Imperator.

- Mi a hazai környezetből vettük át, esetleg orosz behatás, de inkább szerintem a mi környékünkről ered.

# 1

Augustus rendszerét "burkolt monarchiának" nevezik a történészek, azaz a köztársasági díszlet külsődleges fenntartása mellett Augustus valójában egy monarchikus és dinasztikus egyeduralmat vezetett be Rómában. Augustus monarchikus egyeduralma nem csupán személyéhez kötődött, hiszen dinasztiát is alapított, a Iulius-Claudius-uralkodóházat.

Amiket írsz, ezek utólagosan rámondott dolgok. Pl. ilyeneket írsz, hogy "dinasztiát alapított", ez így kimondva biztosan anakroizmus.

Az egy dolog, hogy mi utólag Iulius-Claudius-dinasztiának nevezzük, az is egy dolog, hogy utólag császárságnak nevezzük, sőt, még az is, hogy uralkodásnak Augustus hatalomgyakorlását. Épp ez a baj ezekkel, hogy ezek a kifejezések eléggé félrevezetőek, és maguknak a kifejezéseknek a jelentései olyan gondolatokat ébresztenek az utólag élt emberben, amiket maga Augustus a saját hatalomgyakorlásáról egyáltalán nem gondolt.

A "katonai diktatúra" kifejezés is félrevezető, mert ez is egy utólagos rámondás és olyan jelentéseket sugall, ami az adott korra nem értelmezhető, de még így is közelebb áll ahhoz, amit Augustus csinált, mint az "uralkodott" kifejezés. Augustus görcsösen ragaszkodott a köztársasági látszathoz, még régi, már a saját korában kikopott, elfeledett hagyományokat is felélesztett, minden köztársasági tisztséget betöltetett stb. Ő maga tiltakozott az ellen, hogy uralkodónak tekintsék, a köztársasági címeihez ragaszkodott. Egyébként a közéletben is úgy viselkedett, hogy ő csak egy polgár a többi között. Ugyanúgy megjelent a fórumon, mint bármilyen más politikus, a lakásán is ugyanúgy bárki felkereshette, mint akármelyik más politikust. Nem volt udvartartása, nem volt semmiféle külső jegye annak, hogy ő uralkodna, látszatra ugyanolyan szenátori életet élt, mint bárki más, még a római villáját is, amiben élt, egy másik szenátortól vásárolta.

A dinasztiaalapítás is anakroisztikus kifejezés, abban az oligarchikus világban már a köztársaság időszakában is gyakorlat volt, hogy örökbe fogadtak tekintélyes családok fejei másokat, illetve a fogadott vagy vér szerinti utódaik töltöttek be tisztségeket. Persze nem öröklés jogán, egy tisztségért a köztársaságban mindenkinek végig kellett járnia a szamárlétrát, de megvoltak azok a családok, akik a consuli, praetori és más tisztségeket, illetve a szenátori pozíciókat foglalták el. Ugyanez a gyakorlat folytatódott Augustus érájában is, amikor a hatalmi elit tagjai egymás családjait kötötték össze házasságokkal. Ez nem tudatos dinasztiaalapítás, ez a régi, oligarchikus köztársaságkori "rutin". Azaz Augustus nem azért kötötte össze a családját pl. Agrippával, mert dinasztiát akart alapítani, hanem mert ezek a dolgok korábban is így mentek, Iulius Caesar is rokonságban volt Mariussal stb.

# 5

Vitatkoznék.

1.) Augustus komplett, a korábbi köztársasági államberendezkedéstől eltérő, új hatalmi-kormányzati rendszert, a burkolt monarchiaként működő principatus-t hozott létre.

2.) Augustus rendszerépítése és dinasztiaalapítása nem esetleges, hanem teljesen nyilvánvalóan alapjaiban átgondolt, előre megtervezett rendszerépítés.

3.) Augustus a gyakorlatban abszolút uralkodóként kormányozta a Római Birodalmat. A köztársasági díszletek csak díszletekként funkcionáltak.

# 5

IDÉZLEK: "A dinasztiaalapítás is anakroisztikus kifejezés, abban az oligarchikus világban már a köztársaság időszakában is gyakorlat volt, hogy örökbe fogadtak tekintélyes családok fejei másokat, illetve a fogadott vagy vér szerinti utódaik töltöttek be tisztségeket. Persze nem öröklés jogán, egy tisztségért a köztársaságban mindenkinek végig kellett járnia a szamárlétrát, de megvoltak azok a családok, akik a consuli, praetori és más tisztségeket, illetve a szenátori pozíciókat foglalták el. Ugyanez a gyakorlat folytatódott Augustus érájában is, amikor a hatalmi elit tagjai egymás családjait kötötték össze házasságokkal. Ez nem tudatos dinasztiaalapítás, ez a régi, oligarchikus köztársaságkori "rutin". Azaz Augustus nem azért kötötte össze a családját pl. Agrippával, mert dinasztiát akart alapítani, hanem mert ezek a dolgok korábban is így mentek, Iulius Caesar is rokonságban volt Mariussal stb."

Ez nagyon nem a régi, köztársasági rutin.

Teljesen figyelmen kívül hagyod a tényeket.

Augustus ugyanis saját maga jelölte ki az utódát, aki aztán a Római Birodalom abszolút uralkodójaként ténylegesen örökölte meg Augustus teljhatalmát.

A korábbi oligarchikus köztársasági Rómában ilyenre nem volt példa.

Az, hogy a nobilitas egyes családjaiban többen viseltek főhivatalokat, például consuli tisztséget rossz példa, mert ott az apa után a fiú gyakran több éves, vagy évtizedes időintervallum után tölthette csak be ugyanazt a consuli pozíciót. A köztársasági Rómában a cursus honorum szigorúan szabályozta a hivatalviselés rendjét. Az, hogy valakinek az apja consul volt, nem jelentett garanciát arra, hogy ő maga is azzá válhat.

Augustus éppenséggel tudatosan alapított dinasztiát, egyértelmű a cselekedeteiből, hogy célja és szándéka volt a dinasztiaalapítás.

A #7-es válaszodat most figyelmen kívül hagyom, mert én nem az örökösödésről írtam, hanem a rokoni kapcsolatokról.

De ha már szóba került, a köztársasági Rómában arra volt inkább példa, hogy egy tekintélyes, politikai értelemben befolyásos család feje vagy a vér szerinti utódjának vagy örökbefogadottjának adta tovább a politikai (és gazdasági) tekintélyét. Pl. a Scipióknál, Aemiliusoknál ezt meg lehet figyelni, most hogy csak egy példát mondjak. De ilyen "öröklés" volt az is, amikor Caesar vagyonát (és vele a család tekintélyét stb.) örökölte meg Octavianus.

Én erre utaltam, hogy ez Augustus eseténben is így működött, számára Tiberius olyan örökös volt, mint amilyen ő volt Iulius Caesar számára. Csak mivel - hasonlóan ahhoz, hogy annak ellenére töltött be örökösen hivatalokat, hogy azok a köztársaságban nem voltak sem örökölhetőek, sem életre szólóak - ilyen dolgokat felrúgott, és pl. a princeps "méltóságát" is átörökítette a kijelölt utódjának.

Igazából te azt állítod, hogy tudatosan egy monarchiát hozott létre, és úgy jelölte ki a dinasztiája következő tagját, mint ahogy későbbi, keresztény királyságokban tették ezt. Én meg azt mondom, hogy szerintem ez nem így történt, becsapnak a fogalmak, maga Augustus nem tekintett magára úgy, mint uralkodóra, és a korszak fogalmi készletében ennek megfelelően nem is lehet uralkodói dinasztiáról beszélni. Arról viszont lehet beszélni, hogy a családja hatalmát átörökítse az utódjának, mint ahogy ezt Caesar is megtette, és a köztársaság időszakában is tették.

Az a különbség a köztársaság és a principatus között, hogy a princeps családi hatalma egybemosódott az államhatalomal onnantól kezdve, hogy a hatalom forrása a hadsereg lett. Igazából aki a hadseregnek parancsolt, azé volt az államhatalom is. Hogy ki volt ez a személy, hogyan öröklődött ez egyik emberről a másikra, az viszont nem államügy, hanem ugyanúgy történt, ahogy régen is, a családfő kijelölte az utódját.

Azt én is írtam, hogy a köztársaságban egy consul fia egyáltalán nem biztos, hogy consul lett. Igen, a köztársaságban ki kellett járni a ranglétrát. De onnantól kezdve, hogy valaki, akinek a hadsereg engedelmeskedik, mindent a saját szája íze szerint értelmez, ezek a dolgok felborulnak, és onnantól kezdve az erős ember fogja betölteni a pozíciókat, illetve az erős ember saját holdudvara. De az már magánügy, a család (és nem az állam) ügye, hogy ez az erős ember hogyan házasodik, kit nevez ki utódjának. Az utódkinevezés és öröklés pedig a régi római hagyományok szerint történt, és nem állami jellegű dinasztikus rendszerről beszélünk.

A #6-os válaszoddal nem tudok mit kezdeni. Én mindig megindoklom, ha valamit állítok, ha olvasod a korábbi válaszaimat, tapasztalhatod ezt. Te viszont csak kijelentéseket teszel minden alap nélkül. Ezzel nem szeretnék foglalkozni, ha azt írod, hogy "vitatkoznál", akkor indoklást is kérek.

"abszolút uralkodóként kormányozta a Római Birodalmat" What??

# 8

Mit hozott létre Augustus?

Egy kizárólag a saját családjában, a Iulius-Claudius-házban öröklődő, tehát örökletes, gyakorlatilag abszolút hatalommal járó egyeduralmi rendszert. Ez a rendszer egyértelműen monarchia, hiszen egy abszolút hatalommal felruházott egyeduralkodó áll az élén, akinek hatalma a családjában, dinasztikusan öröklődik.

Még egyszer: Augustus egy örökletes, abszolút hatalommal rendelkező, egyeduralmi, tehát monarchikus rendszert hozott létre. Az abszolút hatalom pedig a családján belül öröklődött. Pontosan ezt a rendszert nevezzük monarchiának.

Augustus nem volt abszolút uralkodó? Dehogynem. Augustus valós hatalma ugyanis jóval nagyobbnak tekinthető, mint például a későbbi fejedelmi abszolutizmus rendszerében például XIV Lajosé, a napkirályé volt.

A # 6 válaszomban pontokba szedtem, háromba, hogy miért nincs igazad, szerintem ez érvelés.

# 8

A római köztársasági rendszerben a hatalom (imperium) nem örökletes, továbbá a köztársasági rendszer nem egyeduralmi, hanem oligarchikus.

Augustus az oligarchikus, nem örökletes, kollegiális hivatalviselési rendszerre, továbbá kollektív oligarchikus vezetésre épülő római köztársasági berendezkedést váltotta fel egy egyeduralmi, abszolutisztikus, örökletes monarchikus rendszerrel.

Augusztus új rendszert hozott létre.

Mellesleg a principatus rendszerét a modern történettudomány képviselői is abszolutisztikus-bürokratikus monarchiaként írják le.

Megint csak a történettudomány neves képviselői írják le az augustusi rendszert "burkolt monarchiaként", azaz olyan rendszerként, amely a gyakorlatban monarchia, egy pusztán jelképes, szimbolikus, üres köztársasági díszlet mögé bújtatva.