Darwin mivel bizonyította az evolúciós elméletében a véletlen meglétét mint olyat?

Csak a pontosság kedvéért: a szövegben 14 előfordulás található, amiből 11 nem "véletlen", hanem "véletlenszerű". A "véletlen" 3 tiszta előfordulása olyan szövegrészekben szerepel, amelyek nem Darwin munkásságát tárgyalják, hanem a későbbi fejleményeket, mint a genetikai sodródást és az evolúció sebességét.

Tehát eszerint Darwinon a "véletlenszerű" változásokat lehet számon kérni. Azt hiszem, hogy ez nem igényel sok bizonyitást, hiszen ha szétnézünk, mindenhol véletlenszerű változásokat, változatokat tapasztalunk: a kavicsok végtelenül sokféle alakúak és méretűek, hol fúj a szél, hol nem, néha kívánja az ember a jégkrémet, máskor fánkot enne stb. Ezek és még számtalan más dolog mind a véletlenszerű sokféleség megnyilvánulása.

A véletlen a mutációknál játszik szerepet.

Az evolúció folyamatában már nem véletlenszerűen szelektálódnak tovább a különböző mutációk, csak az adott körülmények között, valamilyen előnyt jelentő tulajdonságnak lesz lehetősége tovább élni, tovább örökíteni a génjeit, a mutációját.

Az evolúció egy összetett, lassú kiválasztódási folyamat, ami már nem véletlenszerűen történik, azok az egyedek lesznek a túlélők, az örökítők, amelyek a körülményekhez jobban alkalmazkodnak.

A versenybe beszállnak a véletlenszerű mutációval született lények is, ha a mutációjuk előnyös, hatással lehetnek a populációra, ha nem előnyös, a mutációjuk miatt hátrányba kerülnek (idő előtt elpusztulhatnak, nem találnak párt, stb)

A mutációk nem csak előnyösek vagy hátrányosak lehetnek, hanem ez egy analóg skála. Nincs két ugyanolyan élőlény, tulajdonképpen minden élőlényben van valami mutáció.

Tulajdonképpen egy véletlen miatt megjelenik egy "hiba" az örökítőanyagban. Ez az ok lehet egy jól célzott kozmikus sugár, a csempészett radioaktív anyag sugárzása, vagy épp másolási hiba a sejtosztódásban. Persze ez testi szinten legfeljebb daganatos elváltozást jelent, ami nem feltétlen előnyös, de ha pont egy ilyen "hibás" örökítőanyaggal rendelkező ivarsejtből alakul ki az utód, akkor az összes testi sejtjére hatással van a mutáció. Idáig véletlen. Innentől kezdve már a környezeti hatások érvényesek. Amennyiben az élőlény adott környezetben képes túlélni és szaporodni, akkor az evolúció szempontjából sikeres. Vagyis azért alkalmazkodnak a környezethez, mert ami nem képes túlélni vagy szaporodni, az egyszerűen nem adja tovább a génjeit. Természetesen az evolúció hirtelen változásokhoz való alkalmazkodásra legfeljebb baktériumoknál alkalmas, más élőlényeknél nem igazán, ha nem tud elég gyorsan alkalmazkodni adott populáció a változó környezethez, akkor egyszerűen kipusztul. Számtalan faj halt már ki.

Szóval az evolúció valójában nem véletlen, csak a mutációk. A mutációt véletlenszerűen megjelennek, majd ha adott élőlény adott környezetben képes a túlélésre és szaporodásra, akkor átment a próbán, ha nem akkor a genetikai állománya kihal.

Darwin nem bizonyított semmit klasszikus értelemben, hiszen 1859-ben könyvének megjelenése idején nem volt még genetika, nem volt ismert az evolúció mechanizmusa, de volt állat és növénytenyésztés, létezett zoológia, biológia, stb és Darwin világos érveléssel számos kérdésre magyarázatot adott.

A fajok eredete világos logikájú, a mai biológia és geológia fényében is helytálló szemléletű, átfogó munka. Hatalmas ívű érveléssel mutatja meg az okokat, amelyek alapján a tudomány a fajok leszármazással való keletkezésére következtetett. Másrészt, mint Darwin maga mondja, a könyv ,….egyetlen hosszú gondolatmenet", olyan egymást támogató elemek láncolata, melyek földrajzi, geológiai, ásványtani, őslénytani, rendszertani, örökléstani, embriológiai és más részletekből állnak össze.

El kell különben olvasni.

[link]

A szakszerű bizonyítás később történt meg.

A genetika történetének kezdetét 1865-re teszik, amikor az osztrák Gregor Mendel nyilvánosságra hozta a borsónövényeken végzett kutatásainak eredményeit.

Később kezd kialakulni a genetika, néhány évszám felfedezései:

1903 A kromoszómák az öröklődés egységei.

1908 Megalkotják a Hardy–Weinberg-törvényt.

1910 Thomas Hunt Morgan kimutatja, hogy a kromoszómákon helyezkednek el a gének.

1913 Alfred Sturtevant elkészíti az első kromoszómatérképet.

1913 A géntérképek azt mutatják, hogy a kromoszómákon a gének lineárisan rendeződnek el.

1918 Ronald Fisher publikálja a On the correlation between relatives on the supposition of Mendelian inheritance című munkáját, mely a modern szintézisét jelenti a genetikának és evolúciós biológiának.

Lásd még populációgenetika.

1927 A génekben végbement fizikai változásokat mutációnak nevezzük.

1928 Frederick Griffith felfedez egy olyan molekulát, mely képes átjutni egyik baktériumból a másikba. (lásd Griffith-kísérlet)

1931 A crossing overt tekintik a rekombináció okának.

1941 Edward Lawrie Tatum és George Wells Beadle kimutatják, hogy a gének fehérjéket kódolnak.

Ezek csak a legfontosabb események, de 1944-től megismerik a DNS-t, innentől robbanásszerű a fejlődés, amely a genetika minden területére kiterjed, egész könyvtárnyi irodalma van és széles terjedelemben aprólékosan feltárják az evolúció működését.

Az orvostan hallgatóknak egyébként is sokat kell olvasniuk, de volt egy barátnőm régen, aki genetikára specializálódott és állandóan olvasott, mert például a tanár felírt a táblára öt, vagy hat könyvcímet, hogy a következő hétre tanulják meg, majd a továbbiakban eltereferélt velük, meg sem próbálta felvázolni a tanulnivalókat, mert az lehetetlen, így én sem teszem, ha érdekelnek a részletek, tanulj genetikát!

Senki nem tart vissza.

Itt ( [link]

"Gyakran azért tekintünk egy eseményt véletlennek - pontosabban véletlenszerűnek -, mert nem vagyunk képesek elegendő mennyiségű információt gyűjteni az esemény kimenetének megjóslásához."

Tehát pusztán az, hogy nem tudjuk megjósolni, hogy nem tuduk valamilyen mérhető okra rámutatni, véletlenszerűvé tesz egy történést.

Az hogy most egy determinisztikus kaotikus rendszerről beszélünk, vagy egy nem determinisztikus rendszerről már inkább csak filozófiai kérdés, az elmélet működését nem befolyásolja. Én kételkedek benne, hogy egyáltalán tudományosan vizsgálható-e a kettő közötti különbség.

Ja, ha a kérdező a determinizmusra és a véletlen fogalmára kíváncsi, akkor nem Darwinon kellett volna számonkérnie, különös tekintettel arra, hogy a belinkelt szövegében nem is a véletlenről volt szó, hanem a véletlenszerűségről. Még csak azt sem hiszem, hogy Darwinnak definiálnia kellett volna a véletlenszerűséget, hiszen a lényegi összefüggések alapján írta le az evolúció mechanizmusát, nem matematikai modellt alkotva. Az evolúció ilyen tárgyalásmódjában elég hivatkozni a véletlenszerűség közismert fogalmára. Ugyanúgy, mint amikor a kókuszpintyekről írt, akkor nem próbálta meghatározni a kókuszpintység filozófiailag és matematikailag szabatos mibenlétét, hanem megnevezte a kókuszpintyeket, tett róluk egy állítást oszt jónapot. Teljesen kretén dolog lenne elvárni Darwintól, hogy az általa írt tudományos szöveg minden fogalmához szabatos definíciót rendeljen, hiszen a definíciók maguk is fogalmakat tartalmaznak, amelyekhez szintén magyarázatokat kellene csatolni, amelyekben szintén fogalmak vannak és ez így folytatódna a végtelenségig.

Ami a tudomány véletlenre vonatkozó álláspontját illeti, ez egy rettentő bonyolult és sokrétű kérdés és képtelenség elvonatkoztatni a filozófiai vonatkozásaitól. Darwin idején a newtoni és leibnitzi determinisztikus természettudományos világképben csak a véletlenszerűség fogalmának volt helye, amit az is jelez, hogy a kérdező által belinkelt szöveg is ezzel a fogalommal operál és nem a véletlennel.

Véleményem szerint a kvantumelmélet tette a véletlent tudományos fogalommá, mert megmutatta, hogy az elemi szinten az egyedi események megjósolhatósága milyen korlátokkal rendelkezik. Pl. senki nem tudja megmondani, hogy adott foton hová fog becsapódni a mérőernyőbe, annak ellenére, hogy a kvantumfizika matematikai modellje rendkívül pontos statisztikai előrejelzést ad a fotonok viselkedéséről. Vagy hogy elbomlik-e egy radioaktív izotóp atomja adott időegységen belül, az elvileg sem lehet biztosan megjósolni, annak ellenére, hogy az adott izotóp felezési ideje pontosan ismert.

Ha rákeresünk pusztán egy cikkben a "véletlen" szóra, viszonylag sokat találunk benne:

[link]

Rákerestem, kétszer szerepel.

Tizenkétszer pedig a véletlenSZERŰ, ami annyit tesz nem látunk mögötte egyértelmű mintát.

De a véletlen is annyit tesz, hogy nem felismerhető minta vagy szabály alapján történik, az ilyesmit nem bizonyítod. Bizonyítani csak azt lehet hogy valami nem véletlenszerű.