Az élet nem alkalmas arra, hogy megnyugodj, a stressz folyamatos?

Kérdező! A #6-hoz hozzászólva, nem! Azt szeretem, amihez értek. Azért értek hozzá, mert érdekelt, mert emiatt utánanéztem, gyakoroltam, stb. Nincs "függetlenül az eredménytől". Az ember genetikailag sikerorientált, ha valamiben utolsó, akkor azt nem fogja szeretni, és csinálni sem. Nem ide tartozó speciális eset, ha kényszerítik.

Az extrém eseteket nyugodtan elhagyhatjuk, kevés van belőlük. A nagy többséget kell nézni.

Nem tekinthetünk el a kisgyermekkortól, mert ott alapozódik meg minden. Igen, vannak szerencsések. Ők azok, akik szülei tudják, mi a gyermeknevelés. Természetesen a képzettebbek talán jobban, de ez se igaz mindig, sőt. Számos nagyon egyszerű ember nevel kiváló későbbi felnőttet. Ma ez annyiban nehezebb, hogy régen a szülő meghatározó volt, utána a pedagógus következett, és csak sokára bárki más a hatásokat illetően. Ma lehetséges, hogy gyengébb szülő hatását messze megelőzi az internet hatása. Itt a jó stratégia (mint sok más helyen): amit nem tudsz meggátolni, állj az élére. Azaz ne tilts fölöslegesen, hanem befolyásolj.

És ha ez eredményes, akkor lesz egy kíváncsi hatéves, aki bizalommal van a felnőttekhez, de ismeri a fontosabb veszélyeket (és elmenekül). És ilyen gyereket könnyű tanítani, könnyű orientálni, tehát sok dolog lesz, amit szeretni fog, mire felnő. És nemcsak szeretni, de érteni is. És lesz miből válogatnia. Van itt egy fontos dolog, az önismeret. Nme árt, ha tudjuk mit szeretünk és mit utálunk (mert van ilyen is), és főképpen ismerjük saját képességeink határait nagyjából. Ez a kulcsa annak, hogy ne akarjunk olyanban kitűnni, ami meghaladja képeségeinket. Szerethetek én futni hobbiból, mert igen jót tesz az egészségnek, de ha nem vagyok egy robbanékony alkat, ne akarjak olimpiai bajnok sprinter lenni, mer keserű lesz az életem.

Igen, az átlag többség pusztán megélni akar. Ez a realitás, de nem ez a jó. Az átlag többség is lehet érdeklődő, igényes, mert ez ad motivációt az erőfeszítésre (amit élvezünk is), az meg az eredményre, mitől az ember többnyire elégedett lesz. És tudja, az elégedettséges ok minden, és csak ritkán nagy dolgok váltják ki, és főleg nem állandóan.

Ha találsz egymillió forintot, talán megörülsz, de el fogod szórni. Se boldog nem leszel, se elégedett. Viszont hamar rosszkedvű (amint elfogyott), és onnantól azon mélázol, miért nem lesz szerencséd. És nem

lesz, ez biztosabb, mint hogy holnap felkel a nap.

Ha megdolgozol keményen az egymillióért, nagyon elégedett leszel, és nagyon meggondolod, mire adod ki. Talán még növelni is tudod. Soká leszel jókedvű, elégedett, akár fáradtan is. És nem mélázol semmin, mert pontosan tudod, hogyan kell pénzt szerezni, mire érdemes és mire nem.

A te problémádat leírtad. Olyanokra figyelsz, olyanok szavát hallod meg, akiket utolérni soha nem fogsz, mindegy a képességeid vagy az ismereteid hiánya miatt. Olyanokra figyelj, akik hozzád hasonlók és boldogok. Azt nem hiszem el, hogy ilyenek nincsenek.

Volt idő, hogy sok kollégám panaszkodott, hogy kevés a pénze. Tudták, hogy én sem dúskálok, de néha vettem ezt azt, ők meg irigykedtek. A dologban nincs titok. Bejöttek dolgozni, aztán mentek a büfébe reggeli kávéra, aztán szendvics, kis nasi, ebéd a büfében, stb. Naponta elköltöttek egy napi keresetük majd felét. Én otthon reggeliztem, ebédre előfizettem, elköltöttem az ő költségük ötödét. A többiből meg olyasmit vettem, ami fontos volt. De nem értették, hogy én miből megyek olyan helyekre, ahová ők nem tudnak.

A jó életnek számos titka van, de mind olyan, amit pusztán meggondolni kell, és következetesen cselekedni. Semmi ördöngősség, csupa megfontolás és következetesség. És egy idő után az ember mondhatja, azt teszek, amit akarok. Csak vigyázat! Amit akarok az nekem jó és hasznos, ezért élvem. Akarhatnék, de mégsem akarok olyasmit, ami azért van, hogy mások irigykedjenek. A cél nem ez, hanem hogy nekem jó legyen. És jó! Pedig se világbajnok, se Nobel dijas nem vagyok.

"A többi csupán hoz egy átlagot komoly erőfeszítéssel amiből meg tud élni, lehet akár átlag életszínvonal felett is. "

Nem-nem. Átlagos ember átlagot átlagos erőfeszítéssel tud hozni. Ha valakinek komoly erőfeszítésbe telik elérni az átlagot, akkor két eset lehetséges:

1. Ez az ember nem átlagos, hanem átlagon aluli,

2. Emberünk átlagos ugyan, csak az nem az átlag, amit ő annak vél.

Többségében inkább az utóbbi eset szokott előfordulni.

"De nem megy könnyen mert aktívan irányítania kell a figyelmét, megerőltetnie magát. "

Ha valaki valamit el akar érni az életében, akkor ez ezzel jár. De ez nem újkeletű dolog, ez mindig is így volt nem csak az egész világtörténelemben, hanem már a történelem előtti időkben is.

"Az ilyen személynek nem erőfeszítés maga a munka, ezért minden bizonnyal élvezi, hiszen egy hobbi sem erőfeszítés hanem kikapcsolódás, ezért szórakoztató.

Namost ehhez viszont olyan szintű tehetség kell szerintem ami nagyon ritka."

Ahhoz, hogy valaki élvezze azt, amit csinál, nem kell ritka szintű tehetség, sőt, még csak tehetségesnek sem kell lennie benne. Én pl. egyáltalán nem vagyok kiemelkedően tehetséges a kertészkedésben, fametszésben, virágültetésben, ennek ellenére nagyon szívesen és élvezettel csinálom évről-évre. Megtalálom benne a magam sikerélményét különösebb tehetség nélkül is.

"A kérdés az, hogy amit az én szintemen csinálok az mások szerint siker vagy sem. Mert én hiába tartom magamat sikeresnek ha mindenki más lesajnál."

Oké, akkor azt javaslom, hogy döntsd el magadban, hogy mi jelenti számodra igazán a sikert. Az, ha te magad sikerélményt találsz abban, amit csinálsz, vagy az, ha mások sikeresnek látnak abban, amit csinálsz? A kettő nem biztos, hogy mindig összhangban van egymással.