Az élet nem alkalmas arra, hogy megnyugodj, a stressz folyamatos?
1
De akkor miért élni? Ha nem az élvezetről szól hanem a futásról, versenyről?
Valakik élvezik a versenyt - kövesd a példájukat!
Bizonyos felfogás szerint a halál egyenlő a végtelen nyugalommal - vagyis a nirvánával.
4
Mindneki nem élvezheti. Mert mindenféle ember van.
Tehát a földi élet csak egyes embereknek fekszik? Nem tud mindenkit boldoggá tenni, megadni azt amire legbelül vágyik?
A sikerorientált és materialista emberek számára tökéletes hely szerintem.
De mi van a többi emberrel aki nem ilyen? Ők nem számítanak?
Az élet bizony nem alkalmas arra. Az élet se nem alkalmas, se nem alkalmatlan.
Az ember az, aki alkalmas vagy nem. Hogy mitől alkalmas, az nagyon sok mindentől függ, jellemzően a szüleitől (miként nevelik). Ebbe beletartozik alapvetően, hogy ennyire ösztönzik a tanulásra. Mert az embert érő hatások annál okoznak stresszt, aki nem tudja a hatásokat kezelni, talán fel sem ismeri őket.
Viszont elég sok ember képes kezelni a stresszt, és kellően nyugodtan, sőt boldogan éli életét. Nyilván nem minden pillanatban, de többnyire.
Elég sajátos elképelések vannak az élvezetről. Aki azt képzeli, hogy az élvezet az, mikor minden magától aszerint történik, ahogy éppen gondolja, no az biztos, hogy soha nem élvezi az életet. Érdemes lenne megkérdezni Cseh László úszótól, hogy mivégre gyötörte magát, mikor soha nem lett olimpiai bajnok. Abszolút biztos vagyok benne, hogy valami olyasmit válaszol, hogy ő naponta volt boldog, olimpiákon is, és azért csinálta, mert ez volt az élete. Amit élvezett.
Az élet bizony a sikerről szól, ez az ember legfontosabb motivációja. És az ember verseny nélkül még a fán lenne. Aki nem tudja milyen fáradtan (netán kimerülten) és roppant elégedetten hátra dölni egy fotelben, az semmit sem tud az életről. Ezért tengődk benne.
6
Rendben, tehát az értelmezésed szerint a siker az, ha azt csinálod amit szeretsz? Függetlenül az eredménytől? Tehát ha valamiben tök utolsó vagy de ennek ellenére élvezed csinálni, akkor te sikeres vagy? Te szabod meg az elvárást, eredmény szintet aminél sikeres vagy, vagy ez inkább objektív mint szubjektív?
Véleményem szerint az extrém sikerességhez extrém tehetség kell és szerintem az emberek nagyon kis részének van csak olyan különleges tehetsége, hogy valamiben extrém sikeres legyen (fizikus, élsportoló, politikus, színész, üzletember stb).
A többi csupán hoz egy átlagot komoly erőfeszítéssel amiből meg tud élni, lehet akár átlag életszínvonal felett is. De nem megy könnyen mert aktívan irányítania kell a figyelmét, megerőltetnie magát. Biztosan ismer mindenki olyan embert aki otthon nem tanult sosem csak egyetemen és maximális pontszámmal elvégezte játszi könnyedséggel az egyetemet. Az ilyen személynek nem erőfeszítés maga a munka, ezért minden bizonnyal élvezi, hiszen egy hobbi sem erőfeszítés hanem kikapcsolódás, ezért szórakoztató.
Namost ehhez viszont olyan szintű tehetség kell szerintem ami nagyon ritka.
Brian Shaw 205 cm 200 kilós erősember erősember versenyek többszörös világbajnoka mondta, hogy neki sosem volt nehéz ez a sport mivel mindig is nagy és erős volt, sérülései sem voltak. Így nem nehéz élvezni valamit, ha könnyen nyersz versenyeket.
A kérdés az, hogy amit az én szintemen csinálok az mások szerint siker vagy sem. Mert én hiába tartom magamat sikeresnek ha mindenki más lesajnál.
"De akkor miért élni? Ha nem az élvezetről szól hanem a futásról, versenyről?"
és ha többnyire futni kell, akkor már nincs is értelme az életnek?
futás közben is meg lehet állni pihenni, nézelődni. mások is megteszik. nem leszel első, de ki mondta, hogy elsőnek kell lenni? azt hagyd a sikerorientált emberekre. elég arra figyelni, hogy ne legyél utolsó.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!