Mikor halt ki pontosan a latin nyelv?

A "holt nyelv" azt jelenti, hogy már nincs anyanyelvi beszélője, nem beszélik első nyelvként.

holt nyelv - Cambridge Dictionary

"olyan nyelv , amelyet már senki sem beszél fő nyelvként: A latin halott nyelv."

[link]

Kihalt nyelv - wiki

"A kihalt nyelv vagy halott nyelv olyan nyelv , amelynek nincsenek élő anyanyelvi beszélői."

[link]

Nyelvhalál - wiki

"A nyelvészetben a nyelv halála akkor következik be , amikor egy nyelv elveszti utolsó anyanyelvi beszélőjét."

[link]

Oxford Reference - holt nyelv

"Olyat, ami már nem anyanyelve egyetlen közösségnek sem. Ilyen nyelvek maradhatnak használatban, mint a latin vagy..."

[link]

ThoughtCo

Nyelvi kihalás

"Általában különbséget tesznek egy veszélyeztetett nyelv (olyan nyelvek között, ahol kevés vagy egyáltalán nem tanulják a nyelvet) és egy kihalt nyelv között (amelyben az utolsó anyanyelvi beszélő meghalt)."

[link]

A latin lényegében a 6. században kezdett kihalni, nem sokkal Róma, illetve a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után és a római lakosok elhagyták Rómát és a városokat, vidékre költöztek, majd nyelvük a helyi nyelvekkel keveredve elkezdett átalakulni. Nagyjából a 9. századig fokozatosan eltűntek a latin anyanyelvűek, illetve pontosabb az, hogy nem a népesség tűnt el, halt ki, hanem csak a latin anyanyelvűség.

A 6. és 9. század között a természetes nyelvi átalkulás és keveredés következtében a különböző régiók népi latinja egy-egy "romantikus nyelvvé" (Romance languages, Újlatin nyelvek) fejlődött. Néha manapság "nem kihalt" nyelvnek nevezik, hanem csak átalakulásnak, de alapvetően a "holt nyelv" azt jelenti, hogy már nincs anyanyelvi beszélője, így a latin holt nyelv, de másodlagosan tanult nyelv, ami ezáltal fenntartott és ismert nyelvnek tekinthető. Szóval terjed ugyan egyfajta nézet, híresztelés, hogy "a latin nem holt nyelv, csak átalakult" ami bár jól hangzik, csak így azért mégsem igaz. Amelyik nyelvnek nincs anyanyelvi beszélője az holt nyelv.

A középkori latin a 7. század - 15. század (vagy 3. század - 15. század) között volt.

A középkorban a latint valójában még szélesebb és egyre szélesebb körben használták, mint a Római Birodalomban és még az egykori Római Birodalom határain is túl. De a középkori latin és az egyházi latin sem volt már anyanyelvi nyelv, hanem tanult és ismert nyelv volt.

A középkori latin már sokkal egyszerűbb volt, mint az ókori latin, mivel a nemzetközileg egyszerűbb és könnyebben beszélhető igényekhez egyszerűsítették. Másik amiért a középkori latin egyszerűbb volt az az egyszerű tény, hogy az ókorban a latin sokak anyanyelve volt és az anyanyelvi beszélők sokkal bővebb nyelvi választékkal írtak, míg a középkorban már csak tanult nyelvként írták a latint. A középkori latinban a nyelvtan és a szókincs is változott, sok új szó jelent meg és a szórend pedig gyakran felvette a népnyelvek szórendjét, valamint a középkori latin Európában regionálisan mindenhol sajátos jellegzetességeket vett fel. A középkori latin könnyebben érthető és változatosabb is regionálisan, mint az ókori.

A latin anyanyelvűség viszont kihalt és mára még a tudományban használják (meg van némi érdeklődés is iránta). A pontos kihaláshoz nyilván az utolsó latin anyanyelvűt kellene ismerni, de az valószínűleg nem fog ennyire pontosan kiderülni.

A latin nyelv (ugyanúgy mint bármelyik más nyelv is) folyamatosan változott, már az ókorban is elég nagy különbség volt pl. a római királyság korabeli beszélt latin és a késő császárkori latin között...

Az a nyelvállapot, amire ma azt mondjuk, hogy "latin nyelv", a Kr. e. 1. századi Cicero, Caesar, Vergilius stb. által használt nyelvállapot volt. Ez a korszak volt a "klasszikus" kora a latin műveltségnek és politikai életnek is, vagyis a későbbi korok a Caesar, Cicero stb. által használt Kr. e. I. századi nyelvállapotot kezdték el a latin nyelv "etalonjának" tartani, és akik később éltek, az ő nyelvállapotukat utánozták. Olyan ez, mintha a magyarok Kossuth Lajos és a reformkor nyelvállapotát tartanák etalonnak, és ma a politikusok az ő nyelvezetükben beszélnének tiszteletből az országgyűlésen, az újságokat ezen a 19. századi nyelvezetben írnák, de a köznép ugyanúgy beszélné a mai magyart... Ezt nehéz elképzelni, de a rómaiaknál tényleg ez történt.

Mivel ez volt a "klasszikus" kor, a Caesar, Cicero stb. által használt nyelvállapot lett kb. az irodalmi nyelv, az a nyelvváltozat, amin a művelt emberek a későbbiek során is írtak. Vagyis elvált egymástól a beszélt latin nyelv (ami permanens módon változott tovább) és a művelt, irodalmi nyelv (ami megmaradt a Caesar-Cicero-i állapotban).

Ez azt jelenti, hogy évszázadokkal később, a császárkorban pl. Ammianus Marcellinus vagy más római szerzők, ha kimentek a piacra, akkor a 4-5. századi latint beszélte ott a nép, illetve a köznapi beszélt latin anyanyelvük maguknak a szerzőknek is ez volt. De ha irodalmi tevékenységet fejtettek ki, akkor a Cicero-korabeli nyelvállapotban tették ezt. Ezt a nyelvállapotot később (a középkorban) a humanisták "megtisztították", precíz, kimódolt, logikus nyelvtant alkottak hozzá, és megalkották a holt, de nyelvtanilag kifogástalan irodalmi nyelvet, amire manapság azt mondjuk, hogy "a latin nyelv". Azaz a humanisták mesterségesen szabályosították, tökéletesítették Caesar és Cicero nyelvét, vagyis elmondható, hogy amit ma tanulsz latin nyelv címszó alatt, azt a valóságban soha nem használták, még Caesar és Cicero sem beszélt annyira tökéletesen, letisztultan, mint az ő nyelvükből kimunkált humanista-korabeli latin.

Maga a beszélt nyelv pedig (ahogy írtam) élte a maga világát, a középkorban pedig kb. a 8-9. században Európa különböző területein használt nyelvváltozatok (nyelvjárások) pedig már annyira szétváltak (Itáliában, Galliában, Hispániában és a Balkánon), hogy az ottani átlagember már nem értette volna meg a másik nyelvváltozatot, illetve az irodalmi latint sem. Ekkortól beszélhetünk önálló olasz, francia, spanyol stb. újlatin nyelvekről.

8/ Azért holt nyelv, mert annak az a jelentése, hogy már nincs latinul beszélő anyanyelvű közösség. A nyelv átalakult több más itáliai nyelvvel keveredve, de az olasz nem latin. Valamint az ókorban a latin nyelv nem volt egész Itália nyelve, hanem egy regionális közösség nyelve volt. Itt egy térkép Itália népeinek nyelveiről és a latin (latinok) ott vannak Róma környékén.

Térkép: "Fő nyelvi csoportok a vaskori Itáliában és a környező területeken."

(Megj: vaskor ie. 1200 - ie. 500)

[link]

[link]

( [link] )

( [link] )

Nagyjából 1000 környékén már nem voltak latin anyanyelvűek és sok keveredést vettek át egymástól Itáliában. Ebből lett a mai olasz nyelv. Amúgy az olasznak tényleg nagy hasonlósága van a latinnal, de nem azonos a kettő és a mai újlatin nyelvek (francia, olasz, spanyol, stb) valójában közelebb állnak egymáshoz, mint a klasszikus ókori latinhoz. A latint az olaszok többsége egyáltalán nem érti, hacsak nem tanult latinul, mint ahogy a mai görögök sem értik az ógörögöt. Viszont az olaszok nagyjából értik a spanyolt, bár nem minden szót és mondatot.