Miért bírta tovább a multi-kulti Osztrák-Magyar hadsereg az I. VH-t mint az etnikailag homogén német haderő?

> Miért bírta tovább a multi-kulti Osztrák-Magyar hadsereg az I. VH-t mint az etnikailag homogén német haderő?

Részletkérdés, de tovább bírta volna? Az Osztrák-Magyar Monarchia ugyan nem sokkal, de előbb kötött fegyverszünetet.

> A német hadsereg etnikailag homogén volt, és messze több antant katonát ölt meg mint ahány német katona elesett.

Az etnikai homogenitás részletkérdés. Gondolj bele. Te magyarként ott vagy a fronton. Nem honvédő háborút folytatsz, valószínű nem jószántadból és puszta lelkesedésből vagy ott, hanem mert erre köteleztek. Ha meg is nyeritek a háborút, attól személy szerint neked, meg a családodnak nem lesz sokkal jobb az élete. De nyilván azért túl akarod élni. És nyilván nem akarsz parancsmegtagadásért bajba kerülni.

Ha melletted magyarok vannak, akkor baromira nem fog érdekelni, hogy amúgy egy másik fronton egy másik lövészárokban éppenséggel magyarokat, szlovákokat vagy osztrákokat küldött-e a hatalom. De még ha egy tót is van melletted és te eddig ki nem állhattad őket, az is részletkérdéssé vált. Máshogy öltöztök békeidőben? Lám, most mégis ugyanaz az egyenruha van rajtatok. Más szokások szerint tartjátok a húsvétot? Na itt ugyanúgy fogjátok nem követni ezeket a szokásokat. Más ételeket esztek? Itt ugyanazt fogjátok enni, és valószínű részletkérdés lesz, hogy amúgy amit esztek, az finom-e. Ha egy ideje együtt vagytok, akkor látod, hogy ő is csak ugyanúgy a családjával akarna lenni, ő is ugyanúgy vérzik, ő is ugyanúgy fél. Ugyanúgy egymásra vagytok utalva, egymástól függ akár az életetek is. A lövészárok perspektívájából nézve minden etikai eredetű különbség közöttetek jelentéktelenné zsugorodik. (Meg ha magyar is van melletted, de olyan a személyisége, akkor lehet vele kevésbé fogsz együtt érzeni, mint a másikkal, aki ugyan nem magyar, de legalább nem is egy s…ggfej.)

Nyilvánvaló, hogy a dolog nem úgy működik, hogy „mivel ez itt a lövészárokban mellettem nem magyar, hanem tót, ezért nem ragaszkodom annyira az életben maradáshoz”, és nem is úgy, hogy „mivel a felettesem magyar, ezért megölöm ezt az antant katonát, de csak ezért, ha osztrák felettesem lenne, akkor életben hagynám”. Hogy életben maradsz-e, vagy hogy mikor halsz meg, és addig hány ellenséges katonát ölsz meg, az ezerszer jobban függ attól, hogy hányan vagytok, az ellenségnek mekkora a létszáma, milyen felszereltséged van neked és milyen az ellenségnek (pl. milyen fegyver van a kezedben és hány töltény van hozzá), van-e élelem, gyógyszer, meg mindenféle más utánpótlás, és az milyen minőségű, hogy milyen taktikát és stratégiát követnek a feletteseid és milyet az ellenség vezetői stb., mint attól, hogy milyen etnikumú az, aki melletted harcol.

"A mainstream nyugati történetírás szerint pedig ez a legfontosabb leglényegesebb momentum az OMM vereségében és feloszlásában."

Forrás?

#15

Az OMM július 28-án üzent hadat a szerbeknek. Németország meg augusztus 1-én üzent hadat az oroszoknak. (És 3-án már a franciáknak is, indult a nyugati offenzíva.)

[link]

[link]

Persze a "jóval előtte" szubjektív, kinek mit jelent, de talán picit túlzás négy napra ezt mondani... (Pláne, hogy a németek egy héttel később kötöttek fegyverszünetet, mint az OMM.)

# 19

IDÉZLEK: "A német hadsereg morális és katonai összeomlását a németek számára patetikus vereségek sorozatát hozó száz napos offenzívához köti a nyugati történetírás. A Monarchia esetében a morális összeomlást a Vittorio Veneto-hoz kapcsolják a történészek."

Szokás szerint nem igaz, amit írsz.

1.) A német hadsereg nem omlott össze katonailag az 1918-as nagy német nyugati offenzíva (március 21. - július 17.) kudarca után. Ha összeomlott volna, akkor az antant képes egy a Vittorio Veneto-ihoz hasonló megsemmisítő vereséget mérni rá, de nem így történt. A német front intakt volt Németország kapitulációjáig, nyugaton tehát nem ért el az antant döntő áttöréseket, mint a balkáni és az olasz frontokon.

2.) A Monarchia hadseregének morális összeroppanását az 1918. június 15-23. között vívott 2. piavei csatában elszenvedett katasztrofális osztrák-magyar vereségtől számolják. Ekkor vette kezdetét az osztrák-magyar haderő fokozatos felbomlása.