Mikor és miért terjedt el a terepminta használata szinte a világ összes hadseregében?

A terepmintás álcázás már az első világháborúban megjelent.

Pl. egy egyedi álcamintás M1916 Stahlhelm az Imperial War Museum gyűjteményéből: [link]

A Reichswehr az 1930-as évek elején rendszeresített "Splittertarnmuster" álcamintás poncsókat, sátorlapokat stb.

A huzagolt csövű, hátultöltős, gyér füstű lőporos, szerelt lőszert lövő, gyorsan újratölthető puskával/karabéllyal felszerelt gyalogság megjelenése a XIX. sz. utolsó harmadában átalakította a harcászatot. Az ilyen fegyverekkel pontosabban, nagyobb távra, jóval nagyobb tűzsűrűséggel lehetett lőni, mint a korábbi, sima csövű, elöltöltős, fekete lőporos puskákkal, ezért a korábbi, zárt harcrendben, fedezék nélkül sortüzeket leadva és szuronyrohammal támadó gyalogsági taktikát a nyitott harcrendben szétbontakozó, a fedezékek takarását kihasználó harcászat vette át. L. pl. königgratzi csata. Ilyen körülmények között előnyös, ha a katona minél jobban beleolvad a környezetébe a csatatéren, ezért a korábbi színes, díszes egyenruhák helyett fokozatosan áttértek a szürkés (pl. csukaszürke), barnás, zöldes árnyalatok használatára. Azt hiszem, a Japán Császárság volt az első, amely tudatosan rendszeresített a föld/növényzet színéhez igazodó (de még nem álcamintás) egyenruhát.

A rejtőzködés fontossága tovább nőtt, amikor a géppuskák és a felderíő repülőgépek mindennapossá váltak a csatatereken, ezért pl. az I. Vh. idején már komoly tudományos kutatások folytak a katonák, a járművek, objektumok stb. álcázása tárgyában. A két világháború között a németek több egyenruha szövet álcamintát is kidolgoztak, amelyeket a Reichswehr, majd pedig a Waffen SS használt. Tehát eszerint a németek voltak az első tömeges alkalmazók.