Vannak olyan zárt önfenntartó közösségek a vilagban ahol jóval több nő el mint férfi?

A bátyám kint tanult a ruszkiknál és meglátogattam 1971-ben, vagy 72-ben, akárhogy számolom, nem emlékszem már pontosan mikor volt.

Elmentünk Leningrádba, meg Tbiliszibe is és voltunk Moszkva körül valahol, ahol dácsák, vagyis üdülők voltak és pont egy ilyen faluban odamenet lerobban a kocsi, két napig ott dekkoltunk.

Ott minden nő drabális volt, még a tinédzserek is. Férfi az alig volt, aki volt is, az holtrészegen fetrengett, szabályosan halálra itták magukat.

Gyerek sem volt sok, az is csoda, hogy volt egyáltalán, így utólag belegondolva, szóval ott minden nő állandóan erős fizikai munkát végzett, kivétel nélkül és ez meg is látszott rajtuk.

Még a zsaruk is nők voltak, mivel férfi az egyszerűen nem volt, aki esetleg mégis, az meg alkalmas nem volt semmire.

Nálunk is elég egyszerű élet folyt akkoriban a falvakban, talán ma is jobban dolgoznak a nők is vidéken, de a SZU-ban ez amint megtudtam, elég általános volt, azért is próbáltak bizonyos jellegű alkoholtilalmat, vagy korlátozást bevezetni egy időben, de nem sok sikerrel.

Még nagyvárosban is vedeltek az emberek, de kocsma már nem volt nyitva akkoriban, ezért elterjedt a szokás, hogy fél liter vodkát, amit üzletben lehetett venni, hárman ittak meg reggel. A járókelő, vagy az utazó bedugta a kezét a kabátba és egy ujját kint hagyta, jelezve, hogy egyedül van. Ha megállt mellette egy idegen, akkor két ujjat hagytak kint és ha csatlakozott hozzájuk egy harmadik, akkor megvették az üveg vodkát és hárman megitták, úgy mentek a melóba.

Az majdnem két deci indításnak, ennyire piáltak mindenhol.

A városokban voltak formás nők, de vidéken nem.

A római korban a rabszolgák felesleges utódjai mentek katonának, vagy eladták őket is rabszolgának. A háborúk stabilizálták a lakosság számát.

Amúgy ne feledd, hogy egy rabszolgalány is leharaphatja és kidobhatja az ablakon a kutyáknak!

Rómában a munkaerő a rabszolgaságra épült, ezért nem véletlen, hogy ebben az irányban volt elsődleges jelentőségük.

A rabszolgák ára változott, hadjáratok után leesett az áruk, de ha kevés volt belőlük, akkor természetesen sokba kerültek.

Róma csúcskorában volt 30-40% a rabszolgák aránya a lakossághoz képest és ehhez hozzátehetjük, hogy egy patríciusnak akár 500 rabszolgája is volt, amíg a császárnak akár húszezer is, így kimondhatjuk, hogy csak az elitnek futotta rabszolgákra, amelyeknek ára nagyjából 6-8000 sestercius volt.

Egy kenyér éra fél astól nyolc asig változott az évszázadok során és az as a sestercius negyedrésze volt.

Egy napszámos 300-320 sesterciust keresett egy évben, vagyis a rabszolgák kevés ember tulajdonát gyarapították, mert amikor olcsók voltak, akkor is sokba kerültek.

Az emberek ma sem túl jó kinézetűek átlagban, bárhol szétnézel, több tucatnyi slampos, girhes, vagy dagadtból csak kevesen ütik meg a csinosnak minősülő mércét, pedig ma már számos kinézetet javító módszer, szer létezik, ami az ókorban nem volt jelen. A rabszolgák többsége lestrapált, ronda, betegségek nyomait őrző piszkos és büdös trampli volt, bár ha valakit kimosdattak, ha jó szemű kereskedő meglátta benne a lehetőséget, akkor lehetett javítani az értékén, de még a fiatalokat is alaposan megviselték a rabul ejtés és a szállítás körülményei, ámbár a természetes szépségek ára, amelyek szexuális vonzerőt is gyakoroltak, természetesen a sokszorosa volt a szimpla rabszolgák áránál, így ezt csupán az elit elitje tudta megfizetni.

Ez egy érdekes fejlemény ebben a kérdésben, ezért adok linket a rabszolgák helyzetéről, a megélhetésről, amiben megjelennek a rabszolgák árai is, bár amint azt írtam, az változó volt.

Azt nem szabad viszont elfelejteni, hogy a rabszolgatartásnak nem csak ára, hanem költségei is voltak és ezért csak keveseknek volt igazából rabszolgája a Római Birodalomban különös tekintettel arra, hogy gyakran még adóztatták is, akárcsak a mai gépjárműadóval ma a gépkocsi tulajdonosokat, mivel a rabszolga abban az időben is tulajdonnak számított és így adófizetés kötelessége is terhelhette a tulajdonosát.

Szexuális értelemben a rabszolgák státusza olyan alacsony volt, hogy csak kevesen fanyalodtak rá, különösen, hogy erre a célra éppen elég szabad partner is rendelkezésre állt. Rabszolgával kefélni az olyan volt, mintha ma egy birkát gyakna az ember, természetesen az extra szépségek kivételével.

[link]

[link]