Az emberek tényleg azt hiszik hogy az IQ egyenlő a tudással vagy az ember értékével?

Engem is zavar, amikor ezt veszik az ember teljes tudásának. Az oké, hogy nem csak egy szám, de pont olyan hülyeség, mint a tételhúzós vizsgák. Attól még, mert azt az egy dolgot jól elmondtam, máris zseni vagyok és mindenhez is értek? Vagy azért, mert nem tudtam, máris egy csőd vagyok?

Emellé egyrészt oda kéne venni az EQ-t is (általában ezek fordítottan arányosak egymással), másrészt még ez a 2 együtt sem mondja meg, mennyire értelmes egy ember.

Manapság az IQ-t sokan szinte fetisizálják, vicces módon legtöbbször olyanok akik azt sem értik, hogy mi az, hogy működik, mire lett eredetileg kitalálva. Viszont egyszer kitöltöttek egy full kamu online tesztet ami kidobott nekik egy légbőlkapott számot (ezeken a teszteken tipikusan 130-ról indul az ember,) és azóta ezzel próbálják elnyomni a kisebbrendűségi komplexusukat. Egy valóban intelligens ember szinte soha nem fog az IQ-jával dicsekedni, mert

1, érti, hogy pont ellentétes hatást váltana ki, mint amit szeretne.

2, vannak konkrét érdemei, eredményei az életben, ha már mindenképpen dicsekedni akar.

Szerintem is szánalmas jelenség. Én az egész IQ dolgot nem is engedném mérni és számazerüsíteni 20 éves korig. Sok guermeknek okozhat lelki töreat és áshatja el egy életre magát egy ilyen egyszerü ostobaság miatt, ami egyébként sem jelent semmit számomra. Láttam már magas IQ-jú ostoba embert és alacsony IQ-jú, de hihetetlenül figuelmes embert, még csak butának sem gondolnám öt.

Viszont cserébe nem segít senkinek semmit ez az információ. Vagy nem tudok róla, világosítsatok fel, valaha valaki elörébb jutott az életben, mert jól tud IQ tesztet kitölteni?

Sok közhiedelem, sztereotípia van "forgalomban".

Az IQ mérés és az oktatási rendszerek is bizonyos munkavégzésekre vannak kitalálva és csak bizonyos adottságokat mérnek. Iskolában is már egy jó memória akár szín jeles eredményeket produkálhat, miközben két dolog összefüggését sem érti akár az illető. Az iskola leginkább - ha leegyszerűsítjük - egy memória gyakorlat és nem tanulás az élet tényleges átlátható történéseiről. Az IQ mérés is ehhez igazodik. Van néhány séma amire kitaláltak különféle feladatokat és nagyjából matematikai és geometriai feladványokból állnak, vagy ahhoz hasonlóak. Miközben az illető lehet, hogy teljesen téves képzetekkel rendelkezik úgy általában ami a megértést mutatja.

Na most az tényleg nagy mérce, ha valaki egy ilyeneket helyesen old meg?

[link]

Az intelligencia fejlesztéséről is inkább azt mondják, hogy nem lehet fejleszteni, és az iskoláztatás valóban nem is fejleszti komolyabban az intelligenciát. Minden emberi adottságunk fejleszthető. Az intelligencia is.

Logikát sem oktatnak az iskolában, pedig az ember azt hihetné értelemszerűen, hogy teljesen alapvető lenne a logika az élet és a tudományok helyes megértéséhez. Még sincs. Meg szövegértést sem oktatnak számottevően, pedig az is alapvető lenne - elvileg. Így meg logika és szövegértés tanulmányok nélkül vitáznak az emberek többnyire a semmin, holott sokszor mindkét "fél" egy-egy részletet tett hozzá a témához, amit össze is lehet rakni és tovább vizsgálni a kérdést.

Ott van például a magyar nyelv tanóra, ami egy észrevétlen plusz történelem óra. Mert ugye ami a magyar nyelv tananyaga az a történelem egy nagyon szűk területe. A történelem része nem is kis mértékben a művészet, a történelem tankönyvekben is kikerülhetetlen rész a művészetek bemutatása, épületek, szobrok, stb, ezért van külön olyan szakterület, hogy művészettörténelem. Viszont az irodalom is művészet, tehát a történelem művészettörténelmi szakágához tartozik.

A magyar nyelv tanóra tananyaga az a világtörténelem része és azon belül a magyar történelem egy része, és azon belül a magyar művészettörténelem egy része, és a magyar művészettörténelmen belül a magyar művészettörténelem írásbeli része. Így észrevétlenül van két történelem óra is. És ez így sok. Persze nem vagyok a magyar irodalom ellen, mielőtt ezt gondolnád. Csak jobb és hasznosabb lehetne az embereknek ha le lenne csökkentve a negyedére és lenne helyette logika, szövegértés és hasonlóak, ami hasznosabb lenne.

a nyelvtantananyag melyik részére gondolsz mint a történelem meg művészet, művészettörténet részére?...

nekem már rég volt, és biztos már akkor sem figyeltem, úgyhogy őszintén érdekel, hogy miről is beszélünk egyáltalán...

ránéztem erre:

[link]

ebben van sokolyan dolog, amit nehezen tudnék a fentiekbe beszuszakolni (általánosabb is: kommunikáció, beszéd/írás, nyelvcsaládok stb., meg magyar nyelvre jellemző dolgok is: a nyelvünk rendszere, mindenféle összetevőivel, szabályszerűségeivel együtt, helyesírás), és persze vannak mindennek "történelmi" előzményei, amiről lehet beszélni, de nem tudom, hogy azt miért kéne a "történelem" részeként tanítani, amikor a történelemóra egész más dolgokról szokott szólni... ilyen alapon a biológia evolóciós részét is lehetne a "történelem" részeként tanítani, meg a fizikát is, hogy akkor éppen hol tartottak stb. – ez jó volna?

persze minden mindennel összefügg, elhiszem, és azt is értem, hogy jobb, ha a különféle tantárgyak valamelyest egymáshoz hangolva vanak oktatva – akár időben is a történelem meg az irdalom meg a tudományok... –, de biztos, hogy a történelem "alá" be kell tolni gyakorlatilag "mindent"?... nincs létjogosultsága a jelenlegi tantárgyi bontásnak?

- - -

az IQ-s részre most nem is akarnék részletesebben reagálni, nem sok értelme van...

Q: sokan nagy jelentőséget tulajdonítanak neki, tényleg ilyen fontos?

A: akik jelentőséget tulajdonítanak neki, azoknak nyilván fontos. :-)

Q: hozzávenném az EQ-it is, meg a műveltséget, meg egyebeket, úgy lenne igazi.

A: jó, vedd hozzá.

Q: na de azt gyerekekre találták ki, nem arra, hogy egymás méregessék a felnőttek

A: tökmindegy, ezek szerint a felnőttek úgy látják, hogy erre is jó.

Q: az iq nem mér mindent, sőt alig mér valamit, miért vonnak le ebből következtetést?

A: mert úgy tapasztalták, hogy ebből le lehet vonni következtetést. :-)

(vö. cooper-teszt, vagy ld. "előítélet" írás alapján, pl. kézzel írt önéletrajz, sőt hang alapján, telefonban, vagy öltözködés alapján, stb. – az ember csomószor hoz átfogó "ítéletet" egy szűk "mérési eredmény" alapján, nincs ebben semmi különös, így működünk, így vagyunk kénytelenek működni.

fizikailag: ha ránézel, látod, hogy magas/erős/gyors/ügyes vagy gyenge/stb., ha meg is mozdul, akkor sokkal többet megtudsz arról, hogy jól tippeltél-e :-) – de mindezt anélkül, hogy ezeket a képességeit részletesen lemérnéd;

ugyanígy ha megszólal, vagy ír egy kommentet, vagy mond egy IQ-értéket, ezekből már következtetsz valamire, és ha beszélgetsz vele, egy csapatban tanultok, dolgoztok, akkor további következtetéseid lesznek – de mindezt anélkül, hogy szókincstesztet, IQ/EQ/SQ/stb.-tesztet végeztetnél vele.)

natessék, mégis részletesen reagáltam, affene

oké, megpróbálom elolvasni azt a két bekezdést, és behelyettesíteni... (13-szor szerepel benne a történelem karaktersorozat)

...nem sikerült, nem értem, nem tudom követni, hogy mikor melyikre kell gondolni... :-/

bocsánat, megtennéd, hogy leírod úgy, ahogy gondoltad (vagy ahogy most gondolod)?...

(amúgy az irodalom részeként sem tudok tekinteni a nyelvtudományra, hiába a nyelv az irodalom eszköze... na de inkább lássuk, hogy mire gondolsz igazából, mi van a művészettörténettel, stb. :-)

Egyébként BringaManó, lehet, hogy nem fogunk egyetérteni az alábbiakban, de az sem baj. Amit linkeltél annak az elején a tartalom leírás így kezdődik:

"Magyar nyelv"

"Az általános nyelvészeti tananyag, melynek témái a nyelvváltozatok, a nyelvtörténet, a nyelvi szintek rendszere, a fonémaszint, a morfémaszint, a lexémaszint, a szintagmaszint, a mondatszint, a textémaszint és a szövegszint."

Ez nem kapcsolódik már szorosan a kérdéshez, de szerintem nyelvészetet nem kell általánosan tanulni. És ne érezze sértve magát senki aki nyelvész, itt nem erről lenne szó. Csak lennének fontosabb oktatnivalók is helyette. Szerintem elég világos ez így röviden is.

Ha lehetne választani a nyelvészet és logika/szövegértés között, nem kétlem, hogy általában az embereknek melyik lenne inkább a javára az életükben.