Legideálisabb államforma?

1. Az ideális nem fokozható. Nincs "legideálisabb".

2. Szemlélet kérdése. Hitlerneki is, Sztálinnak is megfelelt, ami volt. Az itteninek is. Nekik ilyen a szemléletük.

3. Amúgy az emberek nem egyformák, erről nem ők, hanem a természet tehet. A folytatás felelőssége persze már az emberé. Az az ideális államforma, ahol mind az egyén, mind a közösség a legtöbbet akarja kihoni mind az egyénből, mind a csoportból. ennek az lesz a következménye, hogy egyfelől mindenki boldog, mert a céljáért cselekszik és sikereket ér el, másrészt mindenki olyan szinten él, amilyent szeretne, illetve egy kicsit ez alatt. Ez azért fontos, mert aki elérte a célját és nem tűz ki újat, képtelen a sikerre és ezért boldogtalan.

#2! ne írja le, mi fontos neki. az az ő államformája lesz és lehetséges, hogy a többinek káros. Kérdéseidre: kinek? mindenkinek. Minek? hogy boldog legyen. Mi szerint? nincs mi szerint. a módszert a cél határozza meg. Nincs sok szempont, mert az a sok az egyéné, aki vagy tudja, mi jó neki, vagy nem. A szempont az összesség legjobb állapota, mert ez hordozza az egyes egyének legjobb lehetőségeit is.

100%

Dehogy nem….nem tudsz mindenkinek megfelelő államformát létrehozni. Ami neked jó, lehet engem bánt. Innentől kezdve el kell döntened kiknek akarsz megfelelni, tehát kinek minek teremted azt az ideális államformát. Tehát de, ez egy sok szempontot figyelembe veendő dolog, mert hiába mondod ki, hogy mindenkinek, mert ilyen sosem lesz, fizikai képtelenség.

Már sikerült véletlen 2 kérdés alá is beírni, ott legalább felpontozták :D

A megszólítás hibás, mert a vélemények az idővel erősen változnak.

Az érv hamis, mert másról szól. Ha ami neked jó és ami nekem jó ütközik, akkor valaki korábbi neveltetéséből adódóan tévesen látja helyzetét, ez valós probléma. Csakhogy ilyenkor azt kell vizsgálni, ki látja tévesen, miben és mennyire. Ez határozza meg a cselekvést. Természetesen 100 ember esetén a dolog még bonyolultabb, egymillió esetén már gond van az átlátással is, azaz lesznek hibás lépések. Ezért nem lehet mondani, hogy egy államszerkezetet, működési módot elgondolunk és bevezetünk. Ehelyett az elgondolás (és annak ellenőrzése, hogy az elgondolás valóban jó) után következik a meggyőzés, nevelés, szervezetek és céljaik cseréje és számtalan más lépés, és néhány generáció után látszani fog, hogy mit is akartunk. De ez a megvalósítás folyamata, ami merőben különbözik a kitalálás elméleti kérdéskörétől (és itt a kérdés nem foglalkozott a megvalósítással).

Ami a fizikai képtelenséget illeti, ismét egy szubjektív dolog. Neked annak tűnik, mert nem tudod elképzelni a kivitelezését. Más számára nem tűnik képtelenségnek, mert van elképzelése a megvalósításról is, továbbá esetleg ismeri a probléma természetét.

Itt mindig két merőben eltérő dolog keveredik. Egy dolog valaminek a léte és annak tulajdonságai, s nagyon más dolog a megvalósítás. És még figyelembe se vettem, hogy mindenki aszerint képzel el valamit, amennyit tud róla, tehát azt is nézni kéne, az elképzelés mekkora távolságban van a valóságtól.

Sosem fogsz tudni úgy nevelni, mintha robotok jönnének a gyártósorról. Nem hibás senkinek a felfogása, nevelése csak azért, mert más jó nekik, illetve mást gondolnak az adott dologról. Te nem szereted a fizikai munkát, én igénylem. Most kinek a neveltetése rossz? Én nem szeretem a vanília fagylaltot, te imádod, most kinek a neveltetése rossz?

És de, az emberi gondolkodás még milliárd hasonló dologból áll, ami nem neveltetés, hanem egyéni igények kérdése.

Szóval engem nem sikerült meggyőznöd, hogy lehet ilyen államforma, pedig szeretném. Érveket kérek még.

Sohasem szeretnék úgy nevelni, ogy robotok jöjjenek le a gyártósorról. Ellenkezőleg, ezt igyekszem meggátolni. A 2. mondattal egyetértenék, amiért mégse, az azért van, mert e témában a "hibás" jelző hibás. Az "eltérő" megfelelőbb, annál is inkább, mert ha nem, akkor nem emberekről, hanem robotokról beszélünk. A munka és a fagylalt példák végképp nem alkalmasak, társadalmi, azaz államszerkezetet befolyásoló szempontból ezen eltérések irrelevánsak. Azon már érdemes lenne elmélkedni például, hogy "te nem szereted a közösséget, én nem szeretem a magányt", mert ez társadalomformáló különbség.

És nem, az emberi gondolkodás eltérései nem igények kérdése. Az igény természetesen összetett jelenség, de mégis, alapvetően két tényezőn alapul: a genetikai hajlamodon és az életed tapasztalatai alapján. A "neveltetés" is bonyolult dolog: ha neked soha senki nem beszélt a fizikai munka szépségéről, sőt a munkáról se, azonban csecsemő korod óta azt láttad, a szüleid milyen jókedvűek, elégedettek egy egy elvégzett fizikai munka után, akkor benned az fog meggyökeresedni, hogy nincs jobb a fizikai munkánál. És esetleg letagadod, hogy erre "neveltek" volna. A "nevelés" leghatékonyabb formája a példamutatás.

Ami a eredeti kérdést illeti, optimális államformát ki lehet találni, ebből viszont nem következik, hogy adott helyen adott időben adott idő alatt meg is valósítható. De erősen közelíthető, ha jól csinálják. Egyébiránt például egy kisebb - néhány fős - közösség könnyebben vizsgálható, mint egy több milliós állam. És kis közösségek lehetnek kiválóak, ugyanakkor rendkívül eltérő igényű és habitusú emberek alkothatják. És egyik közösség szétesik, másik nem, sőt! Mi okozza az eltérést? Nem az emberek hétköznapi eltérései. Hanem a közösséghez való viszonya, amit kissé leegyszerűsítve két szóval jellemezhetünk. Empátia és lojalitás. Az első például szinte kiveszett ebben az országban. Persze, hogy nem értik.