A latin nyelv szókincse elavult a modern dolgok kifejezésére?

Latinul lehet tudományos műveket írni elég bonyolult témákról:

[link]

[link]

Az viszont egy másik dolog, hogy nagyon bonyolult latinul fogalmazni, ahol nincsen kötött szórend, sem pedig határozott névelő. Márpedig a tudományos cikkeknél fontos az egyértelműség.

A latin holt nyelv, és ezért évszázadok óta nem fejlődött tovább, megállt egy szinten, és ma már nem alkalmas összefüggő kommunikációra, sok modern kori szó, kifejezés a latinban nincs meg, nem is lehet meg.

Tudományos cikkekben a latin, ógörög kifejezések használatosak, pl az orvostudomány, de a többi természettudomány is rengeteg latin szót használ, de egy számítástechnikai szakcikkhez egyszerűen nincsenek meg latinul a szükséges kifejezések.

Nem hiszem hogy alapból alkalmatlan lenne --- mégha a Hobbitot, Kis herceget és a Micimackót nem is vesszük, akkor is létezik egész mai időkből való regény, a Harry Potter. ami olvasható latinul műfordításban. Persze talán kicsit szokatlan, hogy a vonatból ökörfogat lett (az is görög átvétellel, hamaxostichus), de amúgy gyorsan hozzászokik az olvasó, miként az autókocsihoz is, itt a görög autokünéton szóból latinosított autocinetumhoz.

A tudomány nyelve meg alapból igen szövevényes történetű és metaforák sokaságával, elvonatkoztatásokkal van tarkítva. „Kalkulus” a „számlálókövecs”-ből, ma ez a szó él a lambda-kalkulusban, ami a modern funkcionális nyelvek, Haskell, Agda alapja. azért ez elég kifejező is, papíron lambda-kifejezéseket redukálni, ezzel modelelzve valamely Haskell-kifejezés kiszámolódását, az feelingre tényleg eléggé olyan, mint kis kövecseket valamely szabály szerint rakosgatni az abakuszon. Injektív és szuperjektív függvények, itt a két latin szó kb. a magyar beágyazás és a rávetés szóhoz hasoló szemantikával fejezik ki a matematikai lényeget. A nyelvnek a hasonlatok és az elvonatkoztatás szinte korlátlan lehetőségeket ad, a tudomány meg mindig is képes volt megtalálni a nyelvi analógiákat is. A matematika gyűrű fogalmában meg a hasonló szóalkotásokban meg amúgy is teljesen elvált a szemléletességtől a szó leszármazása. A ,,monász'' szó eredete érdekes (funkcionális programozásban, kategóriaelméletben): a szó alakja és ragozása (monadikus) nyilvánvalóan Leibniz meg az ógörög filozófusok monász-fogalmára hajaz, ennek ellenére eredete tekintetében nem sok köze van ahhoz, a hasonlóság majdnem véletlen, bár valószínűleg jelenthetett egy enyhe inspirációt a létező ógörög fogalom megléte. Valamikor 1945 körül rázták életre ezt a szót a kategóriaelmélet ,,felfedezői'', akkoriban még mint a topológia egyes eredményeinek egységesebb keretbe foglalására, innen szivárgott be a modern funcionális programnyelvekbe, mert típuselméleti eredmények alapján kiderült, hogy a fogalomnak ott is van megfelelője.

A tudomány nyelve mindig is kalandos történet volt, igzaából az igazán absztrakt fogalmak nyelvbeli ábrázolása mindig is kissé kalandos történet volt: vagy lett valami szó teljesen önkényesen, vagy pedig metaforák, elvonatkoztatások sokaságán át csiszolódott ki valami. Ez igazából latinul sem adható vissza nehezebben, mint más nyelven.

[link]

#9#

Tehát a Harry Potter sem fordítható le latin nyelvre módosítások nélkül, mert alapvető szavak, kifejezések nem léteznek latinul.

A vonat és az ökörfogat egy modern nyelvben igencsak eltérő jelentéssel bír, egy Agatha Cristie átirat, a Gyilkosság az Orient ökörfogaton elég furcsa lenne, ha a vonaton zajló cselekményeket egy ökörfogatra vinnék át 😉

A latin egy nagyon hasznos nyelv tud lenni történészeknek, kutatóknak, vagy nyelvészeknek.

Azért, mert a mai kifejezések sokasága hiányzik a latin nyelvből, nem a nyelv az ok, hanem az a körülmény, hogy nem müvelték, nem fejlődhetett tovább.

Minden használatban lévő nyelv fejlődik, új kifejezéseket fogad magába, vagy alkot meg, ha az szükséges.

A latinnál ez a folyamat megállt, egy értékes, de holt nyelv, amivel sok mindent el lehet mesélni, de a "modern kor" kifejezései, szavai hiányoznak, és nincs arra szabály, hogyan lehetne azokat beemelni a nyelbe.

Az élő nyelvek is úgy fejlődnek tovább, hogy az új kifejezések meghonosodnak, idővel át is alakulhatnak, de beépülnek a nyelvbe.

50 évvel ezelőtt az akkori idősebb korosztály rengeteg német eredetű szót használt, ami a Monarchia hagyatéka volt.

Ezek egy része mára kikopott a nyelvünkből, egy része viszont megmaradt.

Amikor elkezdődött a szápítógépes korszak, angol jövevényszavakkal lett tele az a terület.

Azok egy része idővel magyarosodott is, de azóta is része a nyelvnek, merevlemez, videokártya, memória, hálózati kártya, stb - ezek a kifejezések azért alakultak ki, mert szükség lett rájuk, létre jött valami, ami addig nem létezett.

A latinban ez a folyamat állt le.

A 19. századra a francia lett a nemzetközi társalgás, diplomácia nyelve (ami latin eredetű), a 20. századra az angol, a latin visszahozatalára szándék sincs.