Szerintetek melyek voltak a fő okai annak hogy a Magyar Királyság soha nem vált a Német-római Birodalom részévé annak ellenére hogy nem egy olyan magyar király volt aki egyúttal német-római császár is volt ?

"nem egy olyan magyar király volt aki egyúttal német-római császár is volt "

Ezeket felsorolnád????

Miért kellett volna a császárság részévé válnia hazánknak pusztán attl, mert közös az uralkodó? Például több német császár volt szicília király is, még sem lett a Német-Római Császárság része a Szicíliai Királyság. Illetve több más országgal is voltunk perszonálunióban (csehek, lengyelek), de ez nem jelentette a királyságok egyesülését.

Ráadásul a felsorolt uralkodók már bőven a Német-Római Császárság hanyatló korszakában voltak császárok. Ekkor már a császári korona elég kevés tényleges hatalommal járt.

"Máshol pl azt olvastam hogy elsősorban arról volt szó hogy mivel a Magyar Királyság direkt a pápától szerezte a legitimitását "

Ennek tényleg fontos szerepe volt. A császártól szerzett korona tényleg függő viszont jelzett volna. Mondjuk az, hogy ez így történt, nagyban köszönhető az akkori császár, III. Ottó politikájának. Ő úgy tekintett a császárságra, mint a nyugati kereszténység világi vezetőjére, és nem volt célja közvetlen befolyása alá vonni az új keresztény országokat. (Mint Magyarország.) Ekkoriban még a pápaság még a császárság befolyása alatt volt, például II. Szilvesztert is (aki Istvánnak a koronát küldte) III. Ottó nyomására lett pápa.

"annak következtében komoly tiltakozást váltott volna ki a Vatikán részéről ha hozzácsatolták volna a Magyar Királyságot a Német-római Birodalomhoz ..."

Az valószínű, hogy a pápa nem örült volna, de azért a császárok megettek pár dolgot, aminek a pápa nem örült... De az idézett uralkodók idejében már a pápai hatalom is hanyatlóban volt. (Zsigmond alatt ugye kettő, sőt egy időben három pápa is volt, pont az ő segítségével sikerült rendezni a helyzetet. A Habsburgok alatt meg már nem volt olyan jelentős hatalmi tényező a pápa.)

#3

"ök "föállásban" voltak német-római császárok és emellett lettek felkérve magsar királynak is!"

Mondjuk Zsigmond biztos nem, hiszen ő már jóval azelőtt magyar király volt, hogy megszerezte a császári trónt.

A válasz a kérdésedre attól is függ, hogy melyik korszakot vizsgáljuk konkrétan.

Az Árpád-korban pl. többször is kísérletet tettek a császárok az országunk betagolására, viszont ennek az ország mindig ellent tudott állni, fegyveresen képes volt megvédeni magát.

Később a Német-Római Birodalomban a császárok hatalma az idő előreahaladtával egyre csökkent, az állam egyre inkább névlegessé vált. A német rendek abban voltak érdekeltek, hogy a császárnak minél kevesebb belső hatalmi forrása legyen. Pl. megszüntették azt a törvényt, hogy ha egy família kihal, akkor annak birtokai visszaszállnak az uralkodóra, hogy ezzel is csökkentsék a császár hatalmának növekedésének esélyeit. Azaz a német birodalmi rendek minden módon igyekeztek a mindenkori aktuális császár birtokállományát csökkenteni, de legalábbis megakadályozni, hogy az növekedjen. Ilyen körülmények között a német-római császárok csak úgy tudták ellensúlyozni a birodalmi rendek hatalmát, ha külső országok uralkodói lettek, pl. ilyen külső ország volt a Magyar Királyság is. Ebből pedig az is fakadt, hogy a császárnak sem volt érdeke az, hogy a Magyar Királyság a birodalomba tagolódjon bele. Ez volt a Luxemburgiak politikája, de később a Habsburgok stratégiája is.

Ezt nem tudom, hogy értelmesen írtam-e le, az az igazság, hogy k**rvara be vagyok b**szva. Úgyhogy remélem, érted.

Én még annyit hozzá tennék, h a magyar rendek is valószínűleg ellenálltak volna ahogy sok más kérdésben is ellenálltak. Magyar királyságot mindig is külön kezelték, külön törvényhozása volt és külön alkotmánya (kivétel 1848-61 között).

Egyébként érdekesség a német római birodalom címerében benne voltak a magyar tartományok címerei, igaz ez inkább a császár címere volt, de akkor is.