A császár kori rómaiak szemita szerű, azaz genetikailag közel keleti eredetűvé és közel-keleti kinézetűvé váltak ?

Az a közel-Kelet nem a mai lakossággal volt megtöltve. Egyiptomban még a régi egyiptomiak laktak, arabok nem voltak a térségben. Nemrégiben éppen egy ilyen egyiptomi előadást hallgattam, hogyan, milyen bőrszínnel ábrázolták az ismert népeket, a líbiaiakat fehérrel, saját magukat meg vörös színnel. Manapság Marokkó környékén élnek a tuaregek leszármazottai, ők egy ősi nép maradványai, ők lakták a líbiai sivatagot és a nyugatabbra fekvő részeket észak-Afrikában.

Rómában bizonyára sokkal több volt a rabszolga, mint a polgár, vagyis ez nem olyan migráció volt, mint manapság, akkoriban a 'bevándorlókat' erőszakkal vitték magukkal rabszolgának és kérdéses, hogy tovább tudták e adni a génjeiket, utódot létrehozva.

Mellesleg rabszolgát a birodalom minden elfoglalt szegletéből szedtek, Germániában éppúgy, mint délen, a különböző hadjáratok alkalmával, de kétségtelenül volt erős bevándorlás is, bár ezt esetleg szabályozták is időnként. Suetonius írja, hogy Claudius császár kitiltotta a zsidókat a városból, mert Kresztosz felbujtására állandóan zavarogtak. Ez minden bizonnyal azért volt, mert a kereszténység a zsidók között alakult ki és a régi, az ősi hitű zsidók, meg az újhitű keresztény zsidók között nézeteltérések támadtak, afféle kisebb vallásháború, de a lényeg az, hogy tudták szabályozni, ha akarták, hogy milyen népek lakják a fővárost.

Néro az első császár, aki birodalmi politikát folytat és a római polgárjogot kiterjeszti más származású emberekre is, olyanokra, akik távol élnek a várostól és a későbbi uralkodók gyakran megadják ezt a kegyet, különféle jogokkal egyetemben, így a centralizáció folyamatosan csökken már a császárkor elejétől fogva.

A legenda szerint Rómát a trójaiak elmenekült maradéka alapította, vagyis kezdettől rendelkeztek észak-Afrikai génekkel, amely elkeveredett szinte azonnal az itáliai népekével (szabin nők elrablása), de nem csak a legenda szerint, hanem a valóságban is, a környező városok, népek meghódításával.

Kezdődhetne ott a kérdés, hogy kiket tekintünk rómaiaknak. A tanulmányban Róma városának lakosságáról van szó. A város népessége etnikailag már a köztársaság korában is sokszínű volt, elsősorban görögök telepedtek le nagyobb számban a dél-itáliai városokból illetve keletebbről is. Róma a köztársaság korának végére meghódította a teljes mediterrán térséget, beleértve a közel-kelet nagy részét. A keleti provinciák lakossága olyan területeken élt melyek évezredek óta civilizációs központok voltak, nagy lakosságszámmal, előrehaladott urbanizációval, erős hellenisztikus hatásokat tükröző kultúrával, és nem utolsó sorban a tengerparti nagy kereskedővárosokban népes görög lakossággal. Egy szóval a keleti provinciák nagyobb súllyal bírtak, főleg gazdaság terén mint a nyugatiak.

Röviden az történt, hogy miután Róma meghódította ezeket a területeket, a terület lakói belülről kvázi meghódították Rómát.

A fejlettebb urbanizált területek ugyan nem romanizálódtak, de elég gyorsan integrálódtak a birodalomba, a helyi elit teret nyert a birodalom vezető rétegében, magas tisztségeket nyertek el, gyakran a távoli provinciákban szolgáltak és telepedtek le, kereskedőik és iparosaik tömegesen áramlottak a birodalom nyugatabbi nagyvárosaiba.

A tanulmány lényegében azt mutatja, hogy a késő-császárkor idejére ez a bevándorló népesség túlsúlyba került Rómában. Ugyanakkor azt is mondja, hogy a népességszaporulat jelentős részét a vidéki lakosság adhatta, akik amúgy is Itália lakosságának is a többségét alkották, mert a birodalom nyugati felének összeomlása utána a város genetikai arculata újból a helyi lakosságéra hajazott, a császárkori népesség nagyobb genetikai lábnyom nélkül eltűnt. A fénykorában nagyjából 1 milliós lakosságú Róma, egy pár tízezres várossá zsugorodott a 6. századra. (Bár igazából még az sem számított olyan kis városnak a kora középkorban). A hanyatló város, egyre kevesebb lehetőséget biztosító veszélyes hellyé kezdett válni, ezért nyilván akinek vagyona volt fokozatosan elvándorolt, a germán betörések is ezt sürgették, Róma gótok és vandálok általi kifosztása pedig szintén jelentős veszteségekkel járt. Egyébként más városok területén végzett kutatások is hasonló képet mutatnak, még ha kevésbé is volt jelentős a bevándorlás.

"Csakhogy a korabeli görögök európai genetikával rendelkező, azaz nem közel-keleti emberek voltak."

Ha figyelmesebben elolvasod amit írtam, ott még a köztársaság koráról beszéltem. De itt a vizsgált császárkori minták egy jelentős része is görög származású egyénekre mutat, tehát nem csak a közel-keletről történt nagy számú bevándorlás. Mellesleg az adott korban a görögök egy jóval nagyobb területen éltek mint manapság, többek között Anatólia nagy részén a mai Szíria, Libanon és Izrael tengerparti nagyvárosaiban és Egyiptomban is, elég Alexandriára gondolni. Ezek a görögök azért eltértek Európa görög lakosságától, keveredtek a helyi népekkel ami részben már hellenizált asszimilálódott elemekből állt. Például a mai pontoszi görögök is igazából közelebb állnak genetikailag a grúzokhoz mint az athéni társaikhoz. Tehát az etnikumra nehéz következtetni abból, hogy a közel-keletről is érkeztek bevándorlók. Ez a csoport a szír, zsidó és egyéb helyi elemeken felül jó eséllyel a keleti görögséget is magában foglalta.

A tanulmány vett vaskori mintákat is, amik nagyjából a korai latinokat reprezentálhatják, ők leginkább a mai észak-olaszokhoz, dél-franciákhoz hasonlítottak. A latin népek megjelenése is az indo-európaiak nyugati vándorlásához köthető, szóval valaha tényleg hasonlóak lehettek genetikailag ha nem is megkülönböztethetetlenek.

Hogy ki mennyire érezte magát rómainak azzal óvatosan bánnék. A római a korban már nem egy városállam lakosságát, vagy egy jól körülhatárolható népet jelentett. Rómainak nevezték magukat a romanizált vagy asszimilálódott népek lásd pl. románok, de ugyanúgy a görögök is annak ellenére hogy sem nyelvileg, sem kulturálisan nem asszimilálódtak, vagy egyébként általánosságban bárki aki polgárjogot nyert és ezzel a "politikai közösség" tagja lett. Itt a probléma a kérdéssel, mert hogy a rómaiak milyenné kezdtek válni nehezen értelmezhető, mert a római ekkor már eleve nagyon sok mindent magában foglalt. Kicsit olyan mintha azt mondanád hogy amerikai. Rómába és számos nagyobb városban bevándorlók telepedtek le, de volt pár millió más római akit meg ez nem igazán érintett. Aztán ez nem patriotizmus vagy igazi rómaiság kérdése hogy valaki elhagy-e egy veszélyes, hanyatló várost vagy országot. Ösztönös, hogy az életünk az első, ha nem is életveszélyben vagyunk azért szeretnénk ha nem menne tönkre, vagy akár jobb lenne. Gazdasági bevándorlás, vagy menekülthullámok háborús térségekből ezért éppen úgy jelen voltak, 2000 vagy 1500 éve mint ma. Nem kell messzire menni, ma is Magyarországon jellemző tendencia hogy országon belül a fejlettebb régiók felé áramlanak az emberek, vagy akár elhagyják az országot egy jobb élet reményében. '56 után vagy a '30-as, 40-es években pedig ugyanúgy kivándoroltak azok akik úgy érezték hogy az egzisztenciájuk, vagy az életük veszélyben van az országban mint azok a rómaiak anno. És nem azért mert ők nem érezték magukat igazán magyarnak.