A kérdés elméleti, de ha Magyarországon hatalomra kerülne egy olyan ember, párt aki el akarná venni a nők szavazati jogát és másodrendű állampolgárként kezelné őket...milyen előrelátható következményei lennének?

Azt gondoljuk, hogy ez simán kivitelezhető, de egyelőre politikai akarat nincs rá. Ez azért lehet, mert a politikának jelentős része a női szavazók meggyőzéséről szól, akik támogatása minden pártnak fontos, ezért nem fognak ilyet tenni.

Másrészt pedig a demokrácia alapvetése, hogy aki adót fizet, az szólhasson is bele abba, ami vele történik. Ezért a nők szavazati joga indokolt és szükséges.

Szerintem ezt ma már nem lehetne megtenni, hacsak nem egy európai szintű változás történne. Hisz menekülni úgymond bármikor lehet, kisebb-nagyobb áldozatok árán, ilyen akció után pedig a szomszédos országot utat engednének bevándorló nőknek.

Viszont ha megtörténne:

Úgy gondolom jelentős munkaerőhiány lenne, hisz magas pozíciókon a nőket letaszítanák, és lássuk be, egy felsőorszály vezető szerepet nem tud egy random gyárimunkás Józsibácsi betölteni egyik napról a másikra.

A munkaerőhiány pedig pénzhiányt is okozna, függetlenül attól, hogy olyan fizetést adnának a férfiaknak, amikből már fenn tudnak tartani gyerekeket, meg feleséget. Tehát egy ilyen hirtelen és drasztikus változás váltsághelyzetet generálna a munkaerő és pénzhiány miatt.

Ezen kívül folyamatosan lennének lázongások, és forradalmak (és hiszem, hogy nem csak nők részéről), tehát jelentős katonai erőt kéne fenntartani csak a nőkért.

Feltételezem a hajadon nők sorsa újfent az apjuk kezébe lenne, de ettől kétlem, hogy bárkinek odaadnák a lányukat.

Vegyük példának a kulcsszavak közt szereplő inceleket. Én úgy gondolom, hogy az incelek jelentős része nem keres olyan jól, mert nagyobb jövedelem mellett vagy lenne egy haszonleső barátnőjük, vagy járnának prostizni és azzal letudják szükségleteiket, nem firtatnák tovább a nőügyeket és szerencsétlenségük reklámozását.

Mindemellett kétlem, hogy az apák szívesen adnák lányukat olyanokhoz akik átlagkeresetükkel akarnak egyedül kihúzni egy váltságot. Plusz persze az incelek egy része iszonyatosan arrogáns, undorítóan beszél a nőkről, lekezelő és bunkó. Egy normális apa pedig nem fogja ilyenhez adni a lányát.

Amennyiben pedig úgymond saját akarat lenne a házasság, úgy szerintem a nők minél jobban válogatnának, hogy egyre normálisabb és normálisabb férfit tudjanak találni. Incelek nincsenek benne ebbe a kategóriában.

Bármennyire is meglepő, hazánkban erős törekvés van arra, hogy a nők másodrendű szerepét konzerváljuk, például:

"Magyarország 2014. március 14-én írta alá az isztambuli egyezményt, de egy évvel később az Országgyűlés 42 igen, 129 nem és 22 tartózkodás mellett elutasította Szelényi Zsuzsanna (Együtt) képviselő az isztambuli egyezmény ratifikálását szorgalmazó indítványának tárgysorozatba vételét. Az Igazságügyi Minisztérium közleménye szerint „[a] kormányzat elvégzi az ezzel kapcsolatos feladatait. Ezt a munkát a kifejezetten erre a célra – tehát az egyezmény ratifikálásához szükséges jogi, intézményi és pénzügyi vonatkozások felmérésére, koordinálására – létrehozott, a Nőkkel Szembeni Erőszakkal Foglalkozó Munkacsoport végzi. A tervek szerint pedig, amint a követelményeket teljesíteni tudják, tavasszal születhet döntés az ügyben.”

A ratifikáció fő akadálya, hogy Magyarország még több pontban nem teljesítette az egyezményben foglaltakat. Vagyis több jogszabályt, így a Büntető törvénykönyvet is módosítani kellene, intézményrendszereket kellene kialakítani. Az Európa Tanács bizottságának tanulmánya szerint nincs például törvényi garancia arra, hogy az ügyész a családon belüli erőszak és a szexuális erőszak mindegyik (ne csak a súlyosabb) formája esetén büntetőeljárást indíthasson. Két uniós tagállamból Magyarország az egyik, ahol a rendőrök nem kapnak külön rendszeres szakmai képzést, hogyan lépjenek fel a nők ellen irányuló erőszak esetén, miként avatkozzanak be ilyen esetekben, vagy milyen módon akadályozzák meg az erőszakot. Uniós tagállamként egyedüliként Magyarországon nem foglalkozik professzionális szakértők által bonyolított intervenciós program az erőszakot elkövető férfiakkal. Nincs olyan intézményrendszer sem, amely segítséget nyújtana az erőszakot elszenvedett nőknek.

Az igazságügyminiszter saját véleménye szerint Magyarország továbbra sem akar az egyezményhez csatlakozni, mert a kormány úgymond „fellép a családon belüli erőszak ellen.”

Az európai uniós gyakorlat nem működtet külön intervenciós programot családon belüli erőszakot elkövető nők számára, mert a családon belüli erőszakot elkövetők, ahogyan általában a fizikai erőszakot elkövetők, túlnyomórészt férfiak.

2020. május 5-én az Országgyűlés 115 igen, 35 nem és 3 tartózkodás mellett elfogadta Vejkey Imre, Juhász Hajnalka, Nacsa Lőrinc és Hollik István KDNP-s képviselők az Isztambuli egyezményhez való csatlakozás elutasítását célzó indítványát."

Szóval látszik, hogy országunk ezen az úton halad, ezért ne legyünk túlzottan meglepve, ha a kérdező által említett emberekbe botlunk lépten-nyomon. Nem kell ehhez arabokkal példálózni, jól megfér ez a keresztény kultúrában is, egy állítólagos demokrácia keretében.

Természetesen ez ellen minden haladó gondolkodású férfinak és nőnek tennie kell. Alkalmunk is lesz rá néhány héten belül.

Ellenkező esetben ne legyünk nagyon meglepve, ha hamarosan a parlamenti (férfi) többség egy "Vak Komondor Törvény"-ben valami hasonlóval áll majd elő...

Akkor tehát vizsgáljuk elméleti szinten.

Egy dolog egy célt megjelölni (a nők másodrendűek), és nagyon más dolog a célt végrehajtani. És még ettől is eltérő, hogy a működés sokféle szintje közül mitől kezdjük a célt megvalósultnak tekinteni.

Akkor nézzük a kivitelezést. A cél kitűzhető és megvalósítható néhány feltétellel. A következménye össztársadalmilag egy alacsonyabb életszínvonal, torz de működő berendezkedés, a másodrendűség igen széles skálája, sok ember távozna, a hosszú távú hatás nem megállapítható. Tehát sommásan, az előrelátható következményei, rosszul működő társadalom, de működő ország, összességében alacsony, de nagyon széles spektrumú életszínvonal.

Mindenekelőtt megjegyezném, a cél egy aberrált elképzelés és sok (de nem minden) állam szemléletével ellenkezik. Ugyanakkor e pillanatban egy teljesen más típusú, de szélesebb, aberráltabb elképzelés működik ma itt a társadalom hathatós támogatásával, és sok, de nem minden állam ellenkezése mellett. Ez a konkrét nem sokáig működőképes, de ez nem a cél aberráltsága, hanem a kivitelezés hibái miatt van.

A kivitelezéshez kell egy kellően okos, körültekintő, de ilyen szemléletű ember, aki képes pártot szervezni. Fokozatosan átveszi a hatalmat (mint ezt láthattuk), és fokozatosan kiépíti célja bázisát (mint ezt láthattuk). Ide tartozik, hogy kellő felméréssel kideríthető, a társadalom hány százaléka vevő erre magától is, hány befolyásolható, hány megvehető és hány nem hajlandó. Ha még az összetételt is kiderítjük, adódik a módszer is. Egyik eleme az oktatás azonnali rombolása, átalakítása. Annyira nem is kéne, mint a jelenlegi. Következő elem a tartalomszolgáltatás irányítottsága, ennek is számos kidolgozott módja létezik. Végül harmadik elem az igazságszolgáltatás cél szerinti átalakítása. Ezután gyorsuló ütemben kezdődhet a megvalósítás.

Alapvető tévedés azt hinni, hogy a nők mindenhonnan történő kiszorítása következnék be. Az dilettáns elképzelés és akár bukható. Nem, a másodrendűség azt jelenti, döntő többségében irányítható, irányított állapotba kerülnének a nők. Ettől még akár vállalatvezetés, miniszterség is elképzelhető részükre (ha ez hasznos, és olyanokkal, akik erre alkalmasak). Egyébként legalább 5-6 rendkívül fontos posztot tudnék a mai helyzetből megnevezni, ahol irányított, nulla (érdemi) önállósággal rendelkező nők állnak díszpintyként.

A társadalom e téren lényegében (azaz nem mindenütt) sunyító felszínes együttműködést mutatna. Nagyon sok helyen rabszolgasors lenne a nőké. Megjegyzem, az ókorban is volt rengeteg igen megbecsült rabszolga. Lenne, ahol lényegében semmi sem változna a mai állapothoz képest. És természetesen lenne, ahol boldog családok léteznek tökéletes álcázással. Utóbbi azt is jelenti, tudják, hogyan kell elkerülni, és el is kerülnek olyan helyzeteket, mikor nem takarható el a boldogság és az egyenlőség.

Összességében ez sokkal könnyebben megvalósítható, mint gondolnánk, és mint számos más önkényuralmi módszertan. A külföldi vélemények kezelése könnyű. Gondoljuk meg, hány külföldinek van alapos betekintési lehetősége. Közülük hányat érdekel. Közülük hánynak van akarata is, lehetősége is ezt szóvá tenni. Továbbá fontoljuk meg, miféle külföldi beavatkozás lehetséges. Bíróság? Ehhez két dolog kell. Mindenekelőtt illetékesség, utána tényleges feljelentés. Talán meg kéne nézni, az a bíróság évente hány ügyet intéz, hány különféle van Európában, és hamar kiderülne, évente mondjuk 100 ügy lenne lezárva. Tízmilliós országban, ahol legalább négymillió "elnyomott" nő van. Röhej.

Egyébként ez ellen tenni alapvetően a nők tudnak. Ehhez megemlítek egy komoly államférfiui véleményt. "minden sikeres férfi mögött egy nő áll". Megemlítem, hogy elég sok férfinek is lenne ehhez a célhoz néhány (igencsak nyomós) szava. És ők az okosabbak, találékonyabbak is többi férfitársukhoz képest. Továbbá megjegyzem, volt idő, mikor ez "nemzetközi szabvány" volt. Elképzelhetetlen, hogy más legyen. Volt első nő, aki egyetemre járt. Volt eső nő, aki orvos lett. Volt első nő, aki államügyeket vezetett. És volt igen erős feminista mozgalom. Évezredes szemléletek nem változtathatók gyorsan. De változnak és ma már a szabvány más.

Még egyszerűbben. Minden lehetséges, ilyen cél kivitelezése is. A megváltoztatása mindig és kizárólagosan az érintett áldozatok dolga. Ugyanis kizárólag az ő érdekük ez. Vannak jótékony lelkek, de tudni érdemes, ők is saját érdekeiket elégítik ki (csak ez már messzire vezet). Nagyobb motiváció és ezért találékonyság senki mástól nem várható. Csak ebben a szerencsétlen országban a mindent mástól várás elvét általánossá tették. Ez az érdeke a diktátornak, hiszen ekkor hagyják szabadon cselekedni. Tehát kedves kérdező a saját családodban most és a jövőben mindig a te érdeked és ezért dolgod, hogy ne ez az "elméleti" eset valósuljon meg.

Az lenne, mint az oroszoknál. Nem olyan távoli dolog ám ez. Az orosz nők halálozási statisztikái IJESZTŐEK, sőt, legális a családon belüli erőszak is bizonyos kereteken belül (évente egyszer elverheted az asszonyt, csak ne legyen törött csontja)

Az abortuszjog világszerte még mái napig is hihetetlenül gyenge lábakon áll; olyan helyeken vonják meg ezt a jogot, ahol eddig legális volt (pl a huu de ballibsi Amerika bizonyos részein)

Nem lenne semmi, ha nálunk is bekövetkeznének ilyenek. Néhány nagyobb tüntetést levágnának miatta az emberek, de pár hónap után a "logika királyai" az átlag férfiak megmagyaráznák, hogy miért nincs hatása a jogmegvonásoknak a nők életére, aztán meg aki még mindig panaszkodik, azt kikiáltanák feminácinak.