Az igaz, hogy a legnagyobb akadály a jó személyiség kiépítésében a külsőd?

NEM. Ezt csak azok mondják, akik nem is akarnak semmit elérni, lúzerek.

Egyszer nézd meg a szinészeket, zenészeket, sportolókat, egyéb hírességeket, politikusokat, igazgatókat, stb, akik mint elértek valamit, pedig sokan közülük kifejezetten rossz külsövel rendelkeznek.

Napiincel...

Mindig le tudnak nyűgözni annak újabb és újabb bemutatásával, hogy emberek ilyen kevés agysejttel képesek élni.

Kérdező, mit kell ahhoz írnunk, hogy megnyugodj? Komolyan kérdezem, milyen válaszokra számítasz? Esetleg: "Igen, ne is erőlködj, minden kudarcod determinálva van a genetikád által. A világ gonosz, és bármit csinálsz, semmi esélyed érvényesülni ilyen arcberendezkedéssel, szóval nyugodtan add fel a harcot és gyűlöld a környezetedet."

Komolyan ettől fogod jobban érezni magad? Nem lenne jobb inkább elfogadni, hogy otromba külsővel is elérhetsz valamit, ha felhagysz az önsajnálattal? Persze kényelmesebb másra fogni, mint tenni valamit, de ez már tényleg a kóros pszichés állapotot súrolja. Ezek a kérdések is az önsajnálat eszközei, ez egyre nyilvánvalóbb.

Pusztába kiáltott szavak, de hátha:

"Mindenkinek van olyan időszaka, amikor rosszul mennek a dolgai. Olyankor természetes, ha sajnálja magát. Akkor válik csak veszélyessé, amikor állandóan azon nyafog, hogy milyen sajnálatra méltó, amivel egyre inkább beleássa magát a saját "szerencsétlenségébe", belecsúszik egy negatív spirálba, lassan teljesen izolálódni fog, és végül már egyáltalán nem lesz ereje kiszabadulni belőle.

Különösen a rejtett depressziósok érintettek, akik feldolgozatlan gondokat cipelnek és nincs beszélgetőtársuk sem. Számukra az önsajnálat csábító droggá válhat: egyirányú út a tökéletes magányosságba."

[link]

"Aki éppen önsajnáló köreit futja, általában nem tudatosítja azt, hogy „igen, én most éppen sajnálom és sajnáltatom magam”, csak azt érzi, hogy szomorú, magányos és reménytelen, és mindennél jobban vágyik megértésre, figyelemre és érzelmi támogatásra. Éppen ezért ha nincs a környezetünkben olyan személy, aki kedvesen, de célzottan felhívja a figyelmünket arra, hogy éppen erőteljesen sajnál(tat)juk magunkat, akkor nehezen fogalmazhatjuk ezt meg magunknak.

Ha túlságosan beleragadunk az önsajnálatba, könnyen válhat általános nézőponttá és szokássá, azaz hajlamosak lehetünk arra, hogy minden nehézségre vagy problémára a „szegény én” helyzetéből reagáljunk. Hiába édes és melengető olykor az önsajnálat, ha egyszer tehetetlen, passzív és folyton szenvedő szereplőkké, mintegy bábokká tesz minket saját életünkben, akik csak sodródnak az árral, és csak reménykedhetnek abban, hogy egyszer majd, valamikor, talán minden jobb lesz."

[link]

Remélem érezhető, hogy épp ezt csinálod itt a gyk-n.

Nem. A személyiség kapcsán konkrétan jelentéktelen a külső.

A lehetőségeket pedig maximum az olyan szakmákban határoja be, ami direkt a küksőre épít, pl divatmodellek. A többi 99,9%-ban abszolút nem. Teli van a világ előnytelen külsejű, mégis vilagsztár énekesekkel, színészekkel, stb. De ha pl író szeretnél lenni, vagy könyvelő, fizikus, villanyszerelő, építész, szakács, stb, a kutyát nem fogja érdekelni a külsőd. Csak hogy milyen végzettséged és előéleted van.

[link]

[link]

[link]

...

Igen kérdező, egy csúnya fogatlan dagadt g*ci vagy, akit kitaszít magából a társadalom, ezért egy nyamvadt internetes oldalra kell kisírnod magad minden nap. Te egy meg nem értett zseni vagy, egy géniusz, csak sajnos ez a szépsoviniszta társadalom kiutál magából, az egész világ gyűlöl, a szüleid azt kívánják, bárcsak meg se születtél volna, a testvérdeid meg az összes -mind a három, mert anyukád egy ilyen csúf szörnyetegnek nem mart többet adni- legókockádat elmenekítették a szobádból.

Remélem elégedett vagy a válaszommal, és megfogadod azt a tanácsot, hogy szúrd nyakon magad egy késsel, és így eggyel kevesebb csúnya szörnyeteget kell a társadalmunknak eltartania Jézusom….

@9: Ebben kivételesen igazad van. Pedig nálam nehezebb allergiásabbnak lenni az incelekre, de a 8-as nem kicsit túltolta a szekeret.

Ne, ne szúrd magad nyakon. A legjobb lenne, ha sehogy nem bántanád magad, nem csak fizikailag, de gondolatban sem, azzal sem, hogy börtönbe zárod magad a saját gondolkodásoddal.

De tudom, hogy nem tudod se te se a hittársaid túllépni a határaitokat - és ezt ti szívjátok meg a legjobban. És ez nem jó, nem vidám, nem szuper, de ez van. Idegesítőek vagytok, nem kicsit, de ettől épp ésszel nem szabad, hogy bárki rosszat kívánjon nektek.