Napjaink kultúrájában miért foglalkoztatja az embereket annyira a siker és sokkal kevésbé a morális és lelki fejlődés?

Lehet, hogy inkább az anyagiasságra gondolsz? Erről van egy könyv: Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára

A múltban, ha rövidebb ideig is éltek az emberek, egyrészt kevesebb féle dologgá válhattak, így ez valszeg hamarabb eldőlt, ez adott egyfajta kiszámíthatóságot. Nem volt internet és tévé sem, így egymást szórakoztatták, vagy bántották, ami által az emberi egymásra hatások gyakoribbak és valósabbak voltak. Ennek pozitív része vélhetően jót tett nekik. De hogy mennyire volt divat a magunk lelki fejlődésén munkálkodni? A papok gondolom bátorították erre az embereket...

A morális fejlődés minden korban lehetséges volt és többnyire meg is történt, akár volt erre az egyénnek törekvése, akár nem, hiszen a kora előrehaladtával tapasztaltabb, bölcsebb lett mindenki és ez ma is ugyanúgy megvan, attól függetlenül, hogy az illető törekedett e rá, vagy egyáltalán észrevette e(?). Az öregek becsülete régen sokkal nagyobb volt, a Római Birodalomban a legöregebb volt a családfő, a család többi tagja szinte a tulajdona volt, a mai korokban ez alaposan lecsökkent, bár az öregek anyagi helyzete viszont javult szerintem, általánossá válva a nyugdíjrendszer adta anyagi biztonsággal, ami lehet, hogy esetleg nem túl sok, de mégis a munkaképtelenség után is biztosít egy szerényebb életnívót mindenkinek.

Az a véleményem, hogy manapság sokkal jobb a helyzet a morális fejlődés terén, csak maga az erkölcs, az etika változott meg, lévén a régi keresztény szemlélet részben anakronisztikussá vált és aki ma is annak alapján moralizál, annak úgy tűnhet, hogy rosszabbodott a helyzet, pedig összességében feltétlenül javult.

Nem akarom most alaposan végigsorolni, miben, de megemlíthetek néhány dolgot, a női egyenjogúság egyre szélesebb körben érvényesül, a gyermekek helyzete, a velük való bánásmód is törvényekben rögzített, az állatvédelem, vagy a másság elfogadása, az általános emberi jogok valós és egyre szélesebb korban történő akceptálása, mert az egy dolog volt, hogy kimondták a szlogent, hogy - szabadság, egyenlőség, testvériség - ám a gyakorlatban ez ritkán érvényesült.

A tudatos jellemfejlődés keresése is gyakoribb manapság és itt is nagy lett a választék, mert nem pusztán a keresztény jellegű moralitásban lehet az utat keresni, az ázsiai lelki fejlődés is elérhetővé vált szerte a világon, a Krishnások, vagy Konfuciusz tanai, vagy akár az Iszlám törvényeinek akceptálása is mutatja, hogy nem csak az az út van, amit megszoktunk és a humanizmus fejlődésével az ateista morál is mindenhol uralkodóvá vált, ami megjelenik a törvényeinkben, a jogainkban és kötelességeinkben, a vallásszabadságban, illetve kiteljesedik az általános emberi jogok gyakorlatában.

Egyébként az etika reagál a környezeti válságra is, ezáltal erről is lehet merengeni, új utakat keresni. Igen izgalmas számomra.

„[…] hatalmunk növekedése következtében az emberi cselekvés jellege megváltozott, és mivel az etikának a cselekvéssel van dolga, a fentiekből annak az állításnak kell következnie, hogy az emberi cselekvés megváltozott természete változásokat követel meg az etika terén is. (…) Vegyük például, mint a ránk hagyományozott kép első nagyobb változását, a természet kritikus sebezhetőségét, amelyet az ember technikai beavatkozása idézett elő – ezt a sebezhetőséget sejteni sem lehetett addig, amíg meg nem mutatkozott a már okozott károkban. Ez a felfedezés, amelynek sokkja a környezetkutatás (ökológia) fogalmához és születő tudományához vezetett, megváltoztatja egész felfogásunkat önmagunkról mint a dolgok tágabb rendszeréhez tartozó kauzális tényezőről. A hatások révén ahhoz a felismeréshez vezet, hogy az emberi cselekvés természete de facto megváltozott, és hogy egészen új rendű és rangú tárggyal, nem kevesebbel, mint a bolygó egész bioszférájával egészült ki az, amiért felelősséggel tartozunk, mert hatalmunk van fölötte.”

Hans Jonas: Az emberi cselekvés megváltozott természete – In: Természet és szabadság: humánökológiai olvasókönyv