Napjaink kultúrájában miért foglalkoztatja az embereket annyira a siker és sokkal kevésbé a morális és lelki fejlődés?

Fejlődés csak akkor lehetséges ha értelmezhető életed van.

A múltban az emberek felannyi ideig éltek, így feleannyi ideig fejlődtek.

Most van idő ezzel foglalkozni, mert nagyjából mindenki elég kajához jut, meg viszonylag egészséges.

Én annyira nem látom ezt a sikerességre törekvést, mert az emberek nagy része legalábbis kishazánkban a napi túlélésben él, nem igazán törődik a sikerrel vagy a fejlődéssel.

Nem az változott, hogy foglalkoztatja-e az embereket, hanem az, hogy mennyi lelki fejlődést biztosít a kultúránk. A régi idők parasztjában sem az érdeklődés volt a különbség, hanem az, hogy milyen volt a tömegkultúra, illetve az emberek milyen mennyiségű és minőségű pszichokultúrális tartalmat kaptak az előző generációtól. Ezzel van a probléma.

A kultúra nem rombolja az embert, hanem az ember kultúra nélkül gyakorlatilag életképtelen, ezért nevezik kultúrlénynek. A beteg/hiányos kultúra rombolja az embert.

"A múltban az emberek felannyi ideig éltek, így feleannyi ideig fejlődtek." – Melyik múltban haltak meg az emberek jellemzően 40-45 éves korban? Semelyikben. Az átlagos várható élettartam nem azt jelenti, hogy akkor halnak meg a legtöbben, hanem hogy az volt az ÁTLAG. (Egy hatos dobókocka átlagos oldala 3,5 pontos, de ez ugye nem sokat mond el a dobókockáról...) A legtöbb ember ezekben az időkben 15 alatt vagy 60 fölött halt meg.

Basszus, a mai világban érünk rá először ilyenen egyáltalán gondolkodni, az elmúlt ezer években csak szerzetesek, remeték, aszkéták morfondíroztak ilyenen. Meg esetleg még marha ráérős magas pozíciójú gazdag emberek.

És most hogy tömegesen ráérünk ilyenre is, megállapítjuk, hogy nem érünk rá.

Hurrá.

:)