A jövőben a mostani társadalmi formákat a "meritokrácia" fogja felváltani, ami egy igazságosabb rendszerhez fog elvezetni?

A tehetségétől, tudásától, szorgalmától és teljesítményétől, egyszóval „érdemeitől” senki nem fog meggazdagodni, márpedig az egyén társadalmi pozíciója az anyagi helyzetétől függ.

Az javulhat jelentősen, ha olyanok a politikai kapcsolatai, hogy a regnáló hatalom felkarolhatja, sőt, az ellenzéki politikában is van pénz, főleg ha az önkormányzatok egy része el van látva minden jóval és van miből markolni.

Akinek ezzel szemben nincsenek politikai kapcsolatai, az gürizhet látástól vakulásig - és ez még az USA-ban is így van - mégsem viszi semmire.

Most a gazdag emberek családjáról nem is ejtettem szót, arra felesleges bármit is mondani, nyilván azoknak előnyösebb a helyzete minden tekintetben, ez az őskor óta így volt és ezután sem lesz másképpen.

Elvileg most is ez van, sok helyen érvényesül is, ahol a profitorientáltság erős, ott tudni kell teljesíteni.

Nehezen hiszem, hogy felsővezetési szinten ez érvényesíthatő, politikában főleg nem.

Ott már ezt alapból kizárja a demokratikus választás, ami azért valljuk be, inkább szubjektív, mint tárgyilagos.

Igen, #1 és #2 nyilván a mai helyzetből indul ki. Kétezer évvel ezelőtt a római tárdadalom is körberöhögte volna, aki azt állítja, rabszolgatartás nélkül működhet társadalom (megfelelő szinten).

Kérdező! Az egy dolog, hogy elméletben megállapítunk egy álláspontot. Az azonban csak akkor számít, ha ki is harcoljuk a létét. Óhajtól még semmi sem változott meg. Önmagában a felsorolt tulajdonságok nem eredményeznek semmit. Ahhoz megfelelő társadalmi berendezkedés kell. Van néhány dolog, amitől nem lehet eltekinteni. Egyfelől az ember a természet része, és rá is vonatkoznak annak törvényei. Így az erőtörvény is. Mindig az erősebb határozza meg az irányt! Csak az ember esetén az "erő" a legcsekélyebb mértékben sem a fizikai. Másfelől egy ember kapacitása véges. Aki komoly tudományos (gyakorlati) eredményeket akar elérni (ezt tekintetted értéknek), annak másra nem lesz ideje. Az egyensúly megteremtését valaki másoknak kell felvállalniuk, és ez ugyanúgy érték. Harmadrészt egy egyensúlyon és együttműködésen alapuló, versengő társadalom működtetéséhez megfelelő szabályok és megfelelő szervezetek kellenek (ahogy sporteseményen bíró). Negyedrészt mindig azt kell tekintetbe venni, hogy vagyunk egy állapotban, és miként lehet egy igényelt másikba eljutni. És ez a tudomány alapvetően különbözik az előzőktől.

Szóval lehet, csak meg kell alkotni. Kívánságműsort senki nem teljesít.

"Igen, #1 és #2 nyilván a mai helyzetből indul ki."

A kérdés jövő időben van, szóval igen, a mai helyzetből indultunk ki. A kérdező egy utopisztikus rendszert vázolt, és nem utalt semmi olyanra, hogy a jelenlegi rendszer akár részben lefedné a meritokráciát. (Mondjuk ez a kérdés hibája, de a válasz arra ment.)

Amúgy persze, nagyrészt megvalósult, hiszen (elvben ill. nagyrészt) a származás, vallás, rassz, kaszt, stb. nem lehet akadálya semminek. A valóság pedig annak megfelelően alakul, ahogy az ember általában működik, hatalomvággyal, előítéletekkel, kivételezéssel, stb.

A vázolt rendszer teljesen kiiktatja a többségi polgári döntéseket, ami a demokrácia lényege. Szóval ez egy utópisztikus jóindulatú diktatúra lenne, ahol mindenről elvben józan, tárgyilagos szabályok döntenének, nem emberek.

Számomra a jóindulatú meg a diktatúra szó egyelőre üti egymást.

:)

"Kétezer évvel ezelőtt a római tárdadalom is körberöhögte volna, aki azt állítja, rabszolgatartás nélkül működhet társadalom (megfelelő szinten)."

Itt most nem erről van szó, hanem arról, hogy a társadalmakat a pénz és a hatalom működteti, eddig is így volt és ezután is így lesz.

Amit fent idézőjelbe tettem, az inkább azt a kérdést veti fel, hogy mi lesz a tömegekkel, akiknek a munkáját átveszik a robotok, ha a gépesítés és hozzá a mesterséges intelligencia elér egy olyan szintre, amikor annyira kifizetődő lesz majd, hogy olcsóságában és hatékonyságában meghaladja az emberi munkaerőt?

A szórakoztatás is lehet az MI általi tevékenység, akár a művészetek is, egy digitális világban még a színészek is lehetnek virtuálisak, sőt, a forgatókönyv, vagy a szövegírók, de természetesen a tevékenységek irányítása, a működtetés, a javítómunka is lehet robotizált, vagy a gyógyítás, a bíráskodás, vagy akár a rendfenntartás. Nincs olyan munkakör, amit egy igazán hatékony mesterséges intelligencia nem tudna megcsinálni.

Ha a politika is az lesz, akkor legalább korrupcióra nem kell számítani, de mi lesz az ember dolga, ha még a szaporodás is megoldható mesterségesen, ha nem is teljesen úgy, mint Huxley Szép új világában, aki nem gondolta végig a történetét, mentségére az emberi értelem akkor még pótolhatatlannak tűnt.

Kérdezem én, mi alapján fogod megállapítani, hogy kinek mi az érdeme? Teszem azt, én tanulni szeretnék, akkor én a ranglétra alsó fokán foglalok helyet, mert nem termelek? Vagy a fizikai munkások, pl.: kubikosok munkája nem ér semmi, mert semmi szelemmi tevékenységet nem végzett?

Egyébként, ha neked villanyszerelési problémád van, a jól bevált régi ismerőst szoktad hívni elsőnek vagy pedig minden alkalomra keresel egy újat?

Sok a bonyolult kérdés ebben a témában, de az általad felvázolt meritokrácia is csak diktatúra lenne, mindig az döntené el kinek az "érdemei" nagyobbak, akik a ranglétra csúcsán állnak.

#8: Arról nem is beszélve, hogy már a kiindulópont is vitatható, miszerint egy embernek a tehetsége vagy munkabírása elsősorban érdem, és nem adottság.

Egy rendszer igazságosságának nem az a kulcsa, hogy milyen paraméterek szerint foglalnak helyet az emberek a társadalmi ranglétrán, hanem hogy mekkora a szintkülönbség a létra alsóbb és felsőbb fokai között.