A kapitalista /liberális rendszer kiemeli a pszichopata/szociopata embereket és elnyomja a becsületes, jó embereket?

Minden vallásban vannak vallási vezetők. Ahogy a kereszténységben is vannak papok, szerzetesek, apácák, úgy vannak buddhista szerzetesek, hindu papok. Mi meg hajlamosak vagyunk a nem hivatásos vallási tevékenységet végző egyszerű keresztény hívőt a buddhista szerzetessel összevetni. A nem vallási hivatást végző, de hívő buddhista, hindu olyan nagyon nem tér el egy átlag keresztény hívőtől.

Ha megnézed az egy főre jutó GDP alapján az országok listáját, akkor mindjárt a negyedik állam Makaó, megelőzve az USA-t is. Persze nyilván az alacsony népesség miatt Makaó nem gazdasági nagyhatalom, de egy főre vetítve veri az USA-t. Pedig a népesség 80%-a buddhista. Thaiföld népességének a 94,6%-a buddhista, de egy főre jutó GDP-ben ha Magyarországot nem is, de Ukrajnát, Szerbiát simán veri. India egy főre jutó GDP-ben viszonylag hátul van a listán – óriási népesség + nagy a mélyszegénységben élők aránya –, de nominálisan az ötödik az országok listájában.

Ahol van lehetőség jómódban élni, ott az igény is megjelenik rá.

> Vajon egy szigorú vallási berendezkedésben …

> volna-e olyan rendszer amely valóban a jobb, szelídebb embereket juttatná érvényre …

Véleményem szerint az ok-okozati összefüggés fordított. Nem a vallási élet szigorúságának fellazulása okozza a jólétet, és a fogyasztói társadalmat, hanem a jólét és a fogyasztás okozz a vallásosság szigorúságának csökkenését.

A politikai, gazdasági rendszer meg nem forrása, hanem következménye inkább a világnézetek, értékrendek változásának. Oké, hogy a politikai nézetekben is megjelennek értékrendi, világnézeti állásfoglalások, de ez csak megfogalmazása a kultúrából fakadó világképnek, értékrendnek.

Illetve minden rendszer emberekből, egyénekből áll. Ha lehet azt mondani, ez minden forradalmak kritikája, hogy a társadalmat, a rendszert próbálja meg megváltoztatni. Csakhogy a társadalom emberekből áll, ha az ember maga nem válik nemesebbé, akkor megette a fene. Korhadt fából nem lehet stabil asztalt csinálni. Egy új rendszer maximum visszavagdosni tudja a negatívumokat, de előbb-utóbb megjelennek benne ugyanúgy az emberi hibák, hiányosságok. Nem feltétlenül ugyanazok, és nem feltétlenül ugyanúgy, de hasonló mértékben.

Márpedig az ember nem fog nemesebbé válni vezényszóra. A szocialista rendszerben is megpróbálták „népművelni” az embereket, hogy csak példaként „A hét műtárgya”, vagy a „Vers mindenkinek” című műsorokat említsem. És művetek lettek ettől az emberek? Nem. Mert műveltté az ember valamilyen belső indíttatásból akar válni. Ehhez sokkal több kell, mint a politikai rendszer „bizdergálása”, a kultúra egésze kell hozzá a vallástól a művészeteken át a szokásokig. Meg kellenek igazán nagy hatású gondolkodók, akik ritkán kerülnek ki a politikusok közül, vagy ha igen, akkor ritka, ha pusztán a politikai tevékenységük miatt.

"Vajon egy szigorú vallási berendezkedésben is (mint amilyen a Hindu, Buddhizmus) is ugyanolyan hatékonysággal haladnának felfele? Ezek nyilván csak példák, lehet más vallás is."

A vallási berendezkedésű társadalmakban ugyanúgy tudnak haladni felfelé. Az igazi pszichopatákból lesznek a legvérmesebb fanatikusok.

"Érdekes (szerintem) elgondolkodni, hogy volna-e olyan rendszer amely valóban a jobb, szelídebb embereket juttatná érvényre, vagy minden rendszerben visszasüllyednénk előbb utóbb a farkastörvényekhez, erőtörvényekhez."

A farkastörvényekhez - jó esetben - nem engedi egyik regnáló hatalom sem a visszatérést, mert az azt jelentené, hogy nem a regnáló hatalom szabja a szabályokat és/vagy kontrollálja az ítélkezést. Ezt egyik sem engedheti meg magának.

Ezredik ilyen kérdés, ami a kapitalizmust próbálja valami neoszoci módon ezen az alapon támadni.

Rendszerfüggetlenül az ér el magasabb eredményeket, akiben magasabb az ambíció, a sikerorientáltság szintje. Esetleg az tér el rendszerenként, hogy milyen utakon, módokon kell ezt a sikerközpontúságot tettekbe átvinni, hogy tényleg sikeres legyen.

És a szociban sem voltak ezek a lehetséges utak mind a tiszta szakértelem, teljesítmény, tudás útjai, a felfelé nyalásra, oldalra könyöklésre, lefelé taposásra akkor is, most is volt példa dögivel.

Amíg az ember ember, addig a szubjektivitás sosem fog teljesen kikerülni az olyan döntésekből, amik egy személy felfelé mutató útját egyengetik.

Ez egy örök alapvető társadalmi probléma, nem a kapitalizmus velejárója.

Simán fajunk nem objektív gondolkodása az ok.