A kapitalista /liberális rendszer kiemeli a pszichopata/szociopata embereket és elnyomja a becsületes, jó embereket?

#7

"Mondjuk nézzük Magyarországon a Rákosi-korszakot. Ártatlanokat bürtünöztek be, és direkt pszichopata embereket kerestek őrnek. Nem is beszélve arról, hogy a pártvezetésben is volt jó pár beteg ember."

Jó a példa, mert a világon semmi köze nem volt sem kapitalista, sem liberális rendszerekhez.

Érdekes kérdés, én egy kommunista berendezkedésből indulnék ki, mint gondolatmenet. Ehhez két állítás:

- kommunista országokban nem a hozzáértés, hanem pártelhivatottság dönt a betöltött pozíciókat illetően (lásd Sztálin hatalomra jutása Trockij ellenében),

- a pszichopaták mindenféle érzelmet (büszkeség, következményektől való félelem, stb) nélkülöznek és bármire képesek a saját céljaik megvalósítása érdekében definíció szerint.

Ezt a két tényt figyelembevéve egy pszichopata megfelelő számú "nyalással" nagyon komoly pozíciókra képes szert tenni (ezek az emberek nagyon jók abban, hogy mások bizalmába férkőzzenek).

A fentiek valamennyire gyökösítve igazak fasiszta berendezkedésre is.

Kapitalista rendszerben elvileg érvényesül a legrátermettebb sikeressége, amibe a természetes (már az emberek természetéből adódó) korrupció nem szól bele olyan mértékben, mint egy kommunista berendezkedés esetén. Természetesen itt is meggondolandó, hogy a pszichopaták szívesen használnak más embereket ugródeszkának, de a nagyobb kompetíció inkább gátolja az előretörésüket. A kompetíciót úgy kell érteni ez esetben, hogy egy adott pozícióra (ami a pszichopata céljainak megfelelő mennyiségű befolyással bír) jelentkezők vannak kapitalizmus esetén. Kommunizmusnál pedig inkább kinevezések vannak. Emiatt nemleges választ adnék a kérdésre, de ha valakinek van ellenvetése szívesen meghallgatom.

Én azt gondolom, hogy bármilyen rendszeren a pszichopaták/szociopaták könnyebben fognak előre jutni. Teljesen mindegy, hogy cégről, vagy mondjuk egy pártról van szó, az, aki nemtelen eszközöket sem szégyell bevetni az előrejutás érdekében, az alul fog maradni azzal szemben, aki bizonyos lépéseket nemtelennek, etikátlannak gondol.

Viszont bizonyos liberális vívmányok – mint a szólásszabadság, vagy a szabad választójog – segítik ezt legalább elvi szinten kompenzálni. Egy pszichopata vezető esetén le lehet rántani a leplet, hogy a vezető pszichopata, és le lehet váltani. Egy királyságban ha a király őrült volt, akkor őrült volt. Leváltani csak nagyobb erőfeszítések, nagyobb áldozatok árán lehetett, és nem szimplán csak egy demokratikus választással. Persze egy pszichopata vezető jól ismeri az emberi természetet, így mindent megtesz, hogy az indulatok élét elvegye, hogy az elit jó részét, és a nép egy részét maga mellé állítsa, dobjon nekik annyi koncot, amitől kevésbé lesznek hangosak. Így bár a *lehetőség* egy liberálisabb rendszerben jobban megvan, hogy egy pszichopata vezetőt egy normális, vagy legalábbis egy kevésbé pszichopata vezetőre cseréljünk, de a gyakorlatban csak egy árnyalatnyival ​jobb a helyzet.

Szóval nem gondolom azt, hogy ez alapvetően politikai oldal, vagy társadalmi, gazdasági berendezkedés kérdése lenne elsősorban, de másodsorban sem.