Lehetséges, hogy egy szerető környezetben felnövő emberből később, az őt érő családon kívül traumák miatt pszichopata / szociopata lesz?

Alapvetően nem. A labilisalkat a gyermekkori korlátlanságon alapul. A gyermek nem tanulja meg a korlátokat, eztől elbizonytalanodik.

A pszichopata viselkedés úgy alakul ki, hogy az agy nem tud feldolgozni két ellentétes, rögzült állapotot. Agresszív, primitív apa "nevel" egy ambiciózus gyermeket. Később a gyermek nem tud megbirkózni azzal, hogy gyermekként szeresse az apját, vagy bántalmazottként utálja. Van rá példa, csak körül kell nézni.

Manapság nem így különböztetik meg a pszichopatát és a szociopatát, de korábban a pszichopátia inkább fiziológiai vagy örökletes okokra volt visszavezethető, a szociopátia pedig személyiségfejlődési problémákra, szerzett traumákra.

Amúgy lehetséges, de talán kisebb az esélye. A szerető környezet sem egyértelmű fogalom. Például ha a szülők mindent megadnak, kényeztetik, de amúgy nem értik és nem hallgatják meg a gyerek problémáit, az szerető környezet? Nagyon sok tényező alakít ki egy ilyen kóros állapotot, ebben a szűkebb család és a tágabb környezet is komplex módon részt vesz.

És ugye mi az, hogy "később"? Öt, tíz, tizenöt évesen, vagy felnőtt korban?

Hadd találgassak: Tizenéves vagy, és nem tudod helyretenni a különféle érzéseidet. Bizonyos helyzetekre nem tudod, hogyan reagálj, ezért úgy érzed, hogy nincsenek reakcióid, vagyis biztos személyiségzavaros vagy. Kicsit még talán örülnél is, ha így lenne, mert akkor legalább tudnád, miért viszonyulsz furcsán a társas helyzetekhez.

Ha így van, megnyugtatlak, ez átmeneti állapot, és nem kóros. A lényeg, hogy ne a bajt keresd magadban (bár az biztos kényelmesebb), hanem a kiutat, a fejlődést.