Az értelmi cenzus nélküli demokrácia miért jó? Miért szabad fontos döntéseket ilyen sötét, könnyen manipulálható emberekre bízni?

Amíg nem világos az állam szerepe, működése, amig nem tiszta az emberi cselekvés mozgatórugója, addig erről nem érdemes beszélni.

De annyit megemlítenék, a világ legfontosabb törvénye az erőtörvény. Az ember megjelenésével ez rettentő bonyolulttá vált, annyira, a döntő többség nem tudja, mi változott az ember megjelenésével.

Az a helyzet, hogy aki pszichiátriai szempontból beszámíthatónak minősül, az döntéseiben is teljes jogú állampolgár.

És olyan általános közösségi döntések terén, mint egy választás, ennél magasabban nem is szűrhetsz.

A döntési kompetenciában nem az IQ a döntő paraméter, hanem a szakirányú ismeret.

Nézzük meg, hogy az emberek túlnyomó többségének mennyi politikai, gazdasági szakismerete, képzettsége, gyakorlata van: nulla.

Szóval politikai választásokon megfelelő ismeretek alapján felelős döntést hozni a választópolgárok talán ezreléke tudna.

Ha viszont egyre kevesebb emberre szűkíted a döntéshozók csoportját, a devianciákat kiegyenlítő nagy, tömeges átlaghoz képest egyre inkább szűkíted pl. a szélsőségek felhígulását is.

És ugyebár a megfelelő szakmai háttérrel rendelkező, elvben szakmai felelős döntésekre képeseknél sem veheted biztosra, hogy semlegesen és optimálisan döntenek, hiszen ilyen-olyan személyi háttérérdekek alapján tudatosan dönthetnek rosszul.

Minél kevesebb a döntő csapatod létszáma, annál inkább kerülhet ez is túlsúlyba.

Összességében azt lehet mondani, hogy a szakértetlen, de tömeges "pórnép" kollektív döntése még mindig kisebb kockázatot tartalmaz a rossz irányba döntésre, mint egy szűkített elit döntése.

A szűk "elit" nagyon könnyen befolyásolható diktatorikus irányba, nagy tömeg viszont nem, éppen mert esélytelen az egészet egy irányba megvezetni.

Ez a széles demokrácia nem jó. De jelenleg nincs jobb.

Azt kell észrevenni, hogy minél szűkebb egy vezető réteg, annál nagyobb a kockázata a diktatúrának. Miről is van szó? Adott egy helyzet, reagálni kell rá. Ha a diktátor érdeke véletlenül egybeesik a tömeg érdekével, a központi intézkedés hatékonyságát nehéz lesz felülmúlni. Gyorsan megszületik a döntés, mert a hatalomnak ez érdeke, és ekkor a döntés jó lesz. Egy demokratikus (széles rétegek döntési jogkörével rendelkező) rendszerben ugyanez technikailag lassabb.

Csakhogy ez az eset 10 évenként egyszer talán előfordul, minden más változatban a hatalom és a tömeg érdeke ellentétes. Tehát "jó" döntést hoz. A saját érdekei szerint. Ami helyenként nagyon, máskor kevésbé, de mindenképpen rossz a tömegnek.

Mi áll itt szemben mivel? A rendkívül ritka, mindenkinek hasznos döntés a sűrűn előforduló, a tömeg számára káros döntéssel. A szűk rétegű hatalomról hiába ismeri fel a tömeg, hogy számára káros (egyébként jobbára nem ismeri fel), nem tud tenni ellene (mert nem szervezhető). A széles rétegek hatalma lassabb, ám a hibákat e széles rétegből előbb észreveszi valaki, a sokféle ellenérdek nem teszi lehetővé egy szűk réteg érdekeinek érvényesítését.

Jó történelmi példa erre a Szovjetunió létrejötte. Az 1920-24-es évek gazdasági teljesítménye ma is gazdasági példa. Elérhetetlen. Az ok kettős. Egyfelől rendkívül mélyről indultak, az volt a bázis, a növekedés üteme ahhoz képest tartósan kétszámjegyű és nem egyessel kezdődően. Másfelől a hatalomszervezésének elemi feltételi sem voltak meg, így minden érdek egybeesett (a szűk régi főúri réteg kivételével). Csakhogy ennek ára volt. Kitermelődött az új szűk réteg. Sok próbálkozás volt, de csak a diktátor halála vetett véget a borzalmaknak (valamennyire), és további majd negyven évet kellett várni, míg a hatalom annyira tönkretette a gazdaságot, hogy az összeomlott.

A széles demokrácia jó, de most nem az van másutt se. És van még jobb is, amely szintén létezik a világban. A megoldás fokozatos, ezt mutatják a természettörvények. A kulcsszó a világos beszéd és az egyensúly. Előbbire mondok példát. Az ellenzék egységesen (minden értelemben) azt mondja, a Fidesz lop. Hazudnak tudtukon kívül, ilyen erős a manipuláció. A lopás definíció szerint az áldozat tudtán kívül, titokban történik, a kárra később jönnek rá és nagy nehézség a tettes felderítése. Ezzel szemben a rablás nyíltan történik, jellemzője az erőszak, végletes esetben a gyilkosság, mert csak a szerzés számít. Semmi titok, semmi utólagosság, maximum van óvatosság (B terv). Azt kell itt látni, a manipuláció azt is éri, aki kifejezetten ellene van, gyanakszik, és minden erejével tiltakozik. Hát még, aki jobb híján mindent hisz, mert érzi (tudni nem tudja), hogy védelemre szorul. Bármi áron. Itt a hangsúly a "bármi"-n van.

Olyan intézményrendszer kiépítése az elsődleges cél, amely megakadályozza a hatalom szűkülését, mert sok független, ellenérdekű, de azonos célú csoport szerepe éppen ez. Ez a feltétele annak, hogy jó iskolarendszer alakuljon ki, és ennek eredményeképpen létrejöhet a képviseleti demokrácia helyett a részvételi. Ennek lényege, hogy mindenki igénye, képessége szerint vesz részt benne, ebből adódik, hogy magas képesítést igénylő kérdésekben csak ilyenek vesznek részt, ugyanakkor a többiek ellenőrzik a döntés helyességét. Ez egy sokrétű, összetett módszertan, a lényege, hogy működése sokkal közelebb áll az ember elemi természetes (nem manipulált) tulajdonságaihoz, következésképp hosszú távon sokkal hatékonyabb (erre egy példa: az azonnali ellenőrzés sokkal gyorsabb, kevesebb munkát és képességet igényel, és nincs mit visszacsinálni rossz döntés esetén).