Athén bukását tényleg a demokrácia okozta ?

Ehhh. A perzsákkal való háborúzás közben ugye megalakult egy liga a poliszok között, amiben Athén domináns szerepet játszott és át akarta venni a közös kincstár felett is az irányítást. Spártát a 430-as évekre ez egyre jobban zavarta, így amikor Athén konfliktusba keveredett Korintosszal, Spárta kapott az alkalmon, hogy háborút indítsanak. Spártának előnye volt a szárazföldi csapatok terén, azonban Athén erősebb volt a tengeren. Periklész kiűrítette a vidéket teljesen és az emberek mind Athénbe tömörültek, elkerülve a legtöbb konfliktust a spártai csapatokkal, míg Athén folyamatos tengeri támadásokat indított. Minden jól működik amíg ki nem tört egy pestis járvány a hirtelen nagy népességűvé váló Athénban, megölve rengeteg embert, köztük Periklész két fiát is. A tengeri csatározás drága volt, a járvány is egyre rosszabbá vált és megingott Periklsz hatalma, majd ő maga is meghalt. Majd jött egy béke, aminek 50 évre kellett volna szólnia, de 6 után Athén nem bírt magával megtámadta Szicíliát. Spárta azonban tanult a korábbi eseményekből és erős hadi flottjájuk volt már ebben az időben és így legyőzték Athént. Ezt követően végleg elveszítette Athén a vezető szerepét a térségben.

Ezek kőkemény gazdasági, hadászati és politikai játszmák, felesleges idekeverni a kultúrát és a társadalom milyenségét. Athén társadalma amúgy is kőkeményen patriarchális, elitista oligarchák vezetése alatt állt, nem valami rózsaszín libsi város volt, mint ahogy ma azt sokat elképzelik.

#3 kár volt az utolsó mondatért. Sokat rontott az előzők eleganciáján.

A demokrácia abban korban nem azt jelentette, amit ma. A körülmények nem ismeretével, pusztán a szavak alapján nagyon nagyot lehet tévedni.

Ahogy a #3 írja, Athén társadalma alapvetően mindig is oligarchikus volt, megvoltak a legfontosabb arisztokratikus családok, akiknek a kezében összpontosult a hatalom. Az más kérdés, hogy Periklész idejére beérett az a folyamat, hogy a démosz is súlyt kapott a politikában. Ennek ellenére tényleg tévképzet azt gondolni, hogy ez hasonlított is valamennyire a mai kor társadalmához. Először is, az "egyenlőség" és jogok kizárólag az athéni teljes jogú polgárt illették meg, akik többségükben módos iparosok és kereskedők voltak (és persze arisztokraták), és kizárólag férfiak. A nőknek nem volt beleszólásuk semmibe. Patriarchális viszonyok között éltek, a családfőnek kizárólagos uralma volt a nők, gyerekek, szolgák felett stb. A városlakók többsége szegénységben élt, gyárakban dolgozott éhbérért, vagy a hajók evezőit húzta, és voltak rabszolgák is. Amiről tehát a könyvekben olvashattok, hogy "athéni demokrácia", azt nem úgy kell elképzelni, hogy mindenki azt csinált, amit akart, ez a demokrácia a társadalom csak egy kisebbik hányadát érintette, és nem volt azonos a mai demokráciafogalommal, inkább azt jelentette, hogy a polgárok részt vehetnek a városállam ügyeiben, beleszólásuk van a közösség életébe. Azaz a mai black live matter fanatikusai őrülten és habzó szájjal tépkedhetik ki a törikönyvekből az athéni demokráciáról írt oldalakat. Más poliszokban is kisebb-nagyobb mértékben kialakult ez a "demokrácia", vagyis a démosz uralma, inkább kisebb módon, mert alapvetően a jellemző az volt, hogy egy-egy család vagy családok tartották kezükben az igazi hatalmat, és legfeljebb a teljes jogú polgároknak volt valamiféle beleszólásuk a városállam ügyeibe (pl. a népgyűlésen).

Ez, amiről írtam, politikai berendezkedés, önmagában nem ad okot arra, hogy egy polisz tönkremenjen, és elbukjon. Athén bukása azért történt meg, mert elveszítette a peloponnészoszi háborút, ahogy azt a #3 írta. Az igaz, hogy maga a periklészi demokrácia, vagyis az ókor legkifejlettebb népuralma már megszűnt ekkorra, ami a háború miatt is volt (és más okok miatt is), de ez önmagában nem ok arra, hogy magának a városállamnak a nagyhatalmi státusza meginogjon, ettől még legyőzhették volna katonailag Spártát...

A másik tévképzet Spárta... Sokan azt hiszik róla, hogy az életképtelen kisgyerekeket kitették a Taigetoszra, a férfiak egyetlen foglalkozása a harc volt (mondjuk ez igaz, de csak a teljes jogú polgárokra vonatkozik), vasfegyelem jellemezte őket, szigorúság, és mindent megvetettek, ami szép, és ami az élet örömeit jelenti, vaspénzt használtak stb. Ezekben van valamennyi igazság, de a legtöbbje (pl. a Taigetosz vagy az anyák szigorúsága a fiaikhoz, hogy "pajzzsal térj haza vagy pajzson" stb.) irodalmi toposzok, ezeket egy-két író írta le Spártáról több száz évvel később (!!), és a köztudatba általuk került át, ami olyan sikeres volt, hogy a mai általános iskolás és középiskolás könyvek is ezt tanítják Spártáról, ezért a mai kor embere is Spártát "spártainak" tartja...

Az biztos, hogy Spárta szigorú katonaállam volt, és egy korszakában a vaspénzre is van bizonyíték (de csak egy korszakában). Viszont a görög-perzsa háborúk után ezt a nagyon szigorú, sajátos katonacentrikus jellegét fokozatosan elveszítette, aminek több oka is van. Egyrészt, azt az elzárkózást nem lehetett fenntartani, ami addig jellemezte őket, a görög világ vezetésére csak úgy lehetett aspirálni (Athénnal rivalizálva), hogy kapcsolatokat építenek ki, kereskednek stb. Ez máris oldotta a szigorúságot. Ami ezt jelezte, hogy egy idő után már nem csak a teljes jogú spártaiak katonáskodtak, hanem a helóták is, akik ha a politikában nem is, de gazdaságilag egyre fontosabb szerephez jutottak. A teljes jogú polgárok a sok háborúban egyre fogyatkoztak, a görög-perzsa háborúk idején még kb. 7-8000 volt a számuk, a peloponnészoszi háborúk után már csak kb. 1-2000. 370 körül az ifjakra (akik egy hatalmas épületben gyakorlatoztak) ráomlott egy épület, ami azt jelentette, hogy egy teljes generáció meghalt, és ekkorra már néhány százra csökkent a hopliták száma. Ekkorra már a spártai sereg nagy részét a helóták és más városállamok segédcsapatai tették ki, ebből következik, hogy maga a társadalom és a város is teljesen másképpen nézhetett már ki, mint az, amit az iskolában Spártáról tanulunk... Amikor Thébával harcoltak, akkor az már nem az a spártai sereg volt, akiknek a katonáit úgy küldte harcba az anyjuk, hogy "pajzzsal vagy pajzson". Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy ekkorra már a hagyományos hoplita falanx harcmodor sem volt kizárólagos, mert megjelent már a könnyűgyalogos hadviselés a görög hadakban és a modern görög hadviselést a falanx és a könnyűgyalogság kombinálása jelentette. A legmodernebb görög hadak ekkor könnyűgyalogos dárdavetőkből, trák zsoldosokból, lovasságból, parittyásokból, falanxból álltak és ezeket kombinálták.