Európai szinten fel lehetne éleszteni a latin nyelvet a régi közvetítőnyelvi funkciójában, mint ahogy a hébert felélesztették?

"Ez esetben szerintem cseréljük le a nyelvünket az angolra. Nem nehezebb a mi a nyelvünk a latinnál."

Azért ez értelmetlenül drága lenne, az anyanyelvet beszélők ellenkezéséről nem is beszélve, sok száz évnyi irodalom elértéktelenedéséről nem is beszélve.

"a magyar társadalom egésze (sajnos) nem ilyen délnémet osztrák-svájci nyárspolgárokból áll. Bár úgy lenne. Másként néznének ki a foglalkoztatottsági statisztikák. Akkor nem lenne igény arra a cirkuszra, ami ömlik a magyar médiából."

Nézd meg azt a nyárspolgári médiát. Ott is ugyanez a xar ömlik.

Mert a kultúra, az ott sem nagyon.

Egyáltalán a LECSERÉLÉS értelmetlen.

#9

2. Elhiszem, csak akkor az egy működő dolog fenntartása volt. Az a működő dolog azóta eltűnt, te pedig a hamvaiból akarod feltámasztani, pusztán a hagyomány szépsége kedvéért. Fel lehetne akkor ugyanígy támasztani az ősi egyiptomi nyelvet, mert milyen jó kis pluszidentitást adna az egyiptomiaknak.

3. Lecserélhetnénk, de nincs rá akarat. A másik meg, hogy a nemzeti identitás nem ugyanaz, mint az európai. A nemzet egy nagyon erősen beágyazott dolog, olyan pedig, hogy "Európa" nemigen volt sosem. Volt olyan, hogy Római Birodalom, volt olyan, hogy Pápai Állam, volt Német-Római császárság meg Habsburg Monarchia meg csomó minden, de olyan rendszer, ami egyenrangúként összekötötte Portugáliától Finnországig meg Romániáig az országokat, nem volt, és leginkább itt is csak a II. vh utóhatásaként jött létre, hogy konzerválódjon a béke. Európa sosem volt egységes.

4. Ez a cirkusz jelenleg a világon mindenhol ömlik a médiából. A mi műsoraink pl. nagyrészt német átvételek.

Abban remélem egyetérthetünk, hogy nemzeti anyanyelveket LECSERÉLNI teljesen halott ötlet, nem csak a nemzeti érzés, öntudat, kultúra miatt is, hanem praktikus okokból is értelmetlen.

De kötelező közös világnyelvet másodikként bevezetni nagyon is fontos lenne. Végül is, különböző területeken eltérően meg is van. Repülésben és sok más helyen is az angol, mert egyszerű, mint a fakocka, közvetlen, gyors, pontos információ-átadásra lehet, hogy nincs is párja és legalább igen sokan már beszélik is.

De mondjuk a verbális nemzeti művészeteknek nagyon nem kéne. Arra ott van mindenhol az anyanyelv és ez jó is így.

Latint ki beszél ma? Orvosi, jogászati szaknyelven kívül szinte csak nyelvtörténészek.

És tudjuk, hogy valamikor régen igenis eljátszotta a nemzetközi nyelv szerepét, az akkori értelmezhetőségi szinten.

És megvan az oka, hogy mégis kihalt. És az nem simán a holt nyelvvé válás.

Szóval, "you had your chance, cowboy".

"De kötelező közös világnyelvet másodikként bevezetni nagyon is fontos lenne."

De minek, ha az angol már az? Nem tudsz olyan országba menni, ahol egy fontos nemzeti intézményben ne lenne valaki, aki legalább valamennyire beszél angolul. Ezt jelenti a világnyelv.

"De minek, ha az angol már az?"

Például az angol lehetne az, éppen mert már elég elterjedt hasonló célra.

Én globálisan kötelezőt írtam és azért még ott nem tartunk.

Ha mondjuk a globális közös nyelvnek az lenne a kiválasztási feltétele, hogy ma melyiket beszélik legtöbben, akkor kezdhetnénk is a kínai gyorstalpalót. :)

"Én globálisan kötelezőt írtam és azért még ott nem tartunk."

Ja, értem. Erre meg az a válaszom, hogy szerintem semmi szükség rá. Ez egy romantikus elképzelés, de a gyakorlatban az átlagembernek semmi szüksége arra, hogy ugandai meg mianmari emberekkel beszélgessen. Hiszen úgyis csak a mikrokörnyezeteddel tartod a kapcsolatot napi szinten. Ha meg tudást akarsz elsajátítani, vagy üzletelni akarsz, ahhoz az angol már ma is elég.

"Ez egy romantikus elképzelés, de a gyakorlatban az átlagembernek semmi szüksége arra, hogy ugandai meg mianmari emberekkel beszélgessen."

Hát ez azért elég jelentősen változik, éppen abban az irányban, hogy minden nemzet megy mindenfelé.

Ma még talán nem égető probléma, de amint a globális közlekedés tovább sűrűsödik és olcsósodik, egyre inkább az lesz.

Persze az életét a lakás-kocsma-templom háromszögben leélőknek nem, de azért az ilyenek fogynak.

Amúgy ha nekem kéne voksolni, én is az angolra tennék.

És mondjuk komplett India mellettem szavazna, ami azért elég szép szavazógárda. :D

Egyes nyelvek feltámasztására valóban szükség lenne. A szibériai kisnépek, de egyes amerikai bennszülött nyelvek kihalása úgy néz ki, hogy a szegénységben élő lakosság erejét felőrli a mindennapi élet, gyerekeiket már jellemzően a többségi nyelven tanítják, ,,hogy könnyebb legyen nekik a boldogulás''. Egyéni szinten ez érthető is, egészében nézve viszont inkább afféle önmegvalósító jóslat, mint amikor egy bank azért megy csődbe, mert rossz pletykák terjednek el róla.

Bevallom, nagyon nehéz ezeket a történeteket a tehetetlen düh érzése nékül olvasni. A Szent-Lőrinc-szigeten már szinte csak az öregek beszélik a szibériai eszkimó nyelvnek azt a szép és egyedi változatát, amiben a 60-as években még akár a szovjet, akár az alaszkai oldalon élő mítoszokat lehetett gyűjteni.

És még csak azt sem mondhatom, hogy az amerikai hatóságok érzéketlenek lennéenk. Talán a 60-as években azok voltak, de ma már intézkedésekkel próbálják lassítani a nyelvkihalást. Ma azonban már prózaibb síkon megy a nyelvkihalás: a suli kemény verseny, a szülők maguk mögött akarják hagyni a traumatikusnak érzett múltat, még halad a XX. századi szellemiségű akkulturációs láz az emberekeben, erősen jelen van az alkoholizmus és az öngyilkosság.

Kicsit afféle önmegvalósító jóslat ez, mint a bankcsőd, de talán még közvetlenebb hasonlat a munkahelyi bántalmazás. Amikor rossz, fekete munkahelyeken a ,,főnök'' rászáll az egyik kiszolgáltatott alkalmazottjára, akkor eleinte a munkatársak igyekszenek megmenteni, megvédeni. Ebbe azonban többnyire hamar belefáradnak, és kezdik maguknak is megideologizálni, miért is ,,érdemli'' meg a bűnbak azt, ami vele történik. A dolog sajnos ezen a ponton általában egy ördögi pozityv visszacsatolásba lép át. Sok egyéb példa is lehetséges a lavina-hatásokra.

Az ember egyik ősi etológiai, evolúciós öröksége a hordatársadalmak korából a nagyfokű nyelvi diverzitás. A ma még meglévő kevés törzsi örökségű terület egyben a legnyagobb nyelvi diverzitású terület is (a pápua területek kifejezetten elhíresültek példátlan nyelvi gazdagságukról). A dolgot fokozza, hogy még egy nyelven belül is létrejön a nyelvjárások olyan változékony hálózata, hogy szinte minden faluban más-más nyelvváltozatot beszélnek, és a falvak közt utazva a nyelv szinte észrevétlen megy át egy másik, már külön nyelvnek érzékelhető nyelvbe, éles átement nélkül (láncnyelvek). Rengeteg az egyedi nyelvréteg is (idiolektusok, ökolektusok, anyósnyelvek). Ez nagyon ősi örökség, valószinűleg még az emberré válás korából.

Ma azonban a nagyfokú szabványosítás (nemzeti nyelvek, hivatalos nyelvek) miatt a nyelvek száma inkább csak fogyatkozik. Egyetlen új nyelv létrejötte jut csak eszembe: a nicaraguai jelnyelvvé, de az nagyon különleges korülmények között és részben épp az elszigeteltség hatása miatt, nagyon kivételes esetként vát csak lehetségessé.

[link]

Ősszefoglalóan felelve a kérdésre: én személy szerint támogatnék egy egységes stratégiát a kihalóban levő törzsi társadalmak nyelveinek megmentésére, sőt újraélesztésére is, lehetőleg a maguk nyelvjárási diverzitásával együtt. Ennek oka, hogy az ember genetikai örökségébe szerinem nagyon alapvető örökségként ivósott be az ember poliglott, soknyelvű evolúciós útja, ennek hirtelen feladása szerintem nem várt veszélyekhez vezethet - valamiféle idiocracy világ, populizmussal, vératlanul támadó elmebetegségek tömeges elterjedésével. Egy jól működő posztmodernitást csak majom és ősember elődeinktől örökölt múlt teljes megértésére és alkotó megújítására alapozhatunk. A XX. századból eredő minták egy része akár használhatatlan is lehet. A nemzetállamiság talán már eleve is őrültség volt, egy ország nyelvi állapota sokkal összetettebb dolog, mint hogy hivatalos és állami nyelvek síkjára lehessen leképezni őket (cigányok nyelvei, nyelvjárásai, csángók nyelve, régi román beás dialektusok, a jiddis és a héber kényes viszonya, régi magyar nyelvjárások, a kárpáti cigányok egyedi nyelve, Erdély identitása). Nyilván a posztmodern Európa elképzelhetetlen az ősi - a neandervölgyi ősemberig visszamenő - örökség alkotó feldolgozása nélkül. A latin revitalizációja is beleférhet ebbe a folyamatba.