Európai szinten fel lehetne éleszteni a latin nyelvet a régi közvetítőnyelvi funkciójában, mint ahogy a hébert felélesztették?

Hogy mi a nemzetközi közvetítő nyelv, azt jórészt gazdasági, politikai erők határozzák meg. A Brit Birodalomnak köszönhetően a világ számos országában tömegek tanultak meg angolul, hogy érvényesülni tudjanak. Az USA is rásegít erre, egy amerikai gazdasági szereplő megteheti, hogy aki nem tud angolul kommunikálni velük, azzal nem tárgyalnak, így mondjuk egy kisebb magyar cég érdekelt abban, kvázi rá van kényszerítve arra, hogy legyenek angolul beszélő képviselői a cégnek.

Az angol élő nyelv, 446 millió ember anyanyelve, 650 millióan beszélik jól első vagy második nyelvként. A latin meg senkinek nem anyanyelve. Mondjuk első blikkre ezért is lehetne igazságos, mert mindenkinek ugyanúgy meg kellene tanulnia, nem diszkriminálná azokat, akiknek nem ez az anyanyelvük. De csak első blikkre, mert itt is előnyben lennének az újlatin anyanyelvűek.

Amúgy a latin is hatalmi, érdekből fakadó okok miatt vált Európában közvetítő nyelvvé. Egyrészt a Római Birodalom örökségeként, másrészt a Római Birodalom államvallássá tett kereszténységeként, illetve a birodalom felbomlása után annak a következményeként, hogy szervezett oktatást a latin nyelvet megtartó egyház biztosított leginkább.

A héber nyelv kicsit más, ott a héber nyelv használata leginkább valamiféle identitástudatból fakad.

Egyszerűen nincs igény rá – mert nem is fűződik különösebb érdeke senkinek hozzá –, hogy szorgalmazzuk a latin nyelvtudást, a latin nyelvű kommunikációt.

Hát én spec nem tanultam, de úgy hallottam, elég bonyolult nyelvtanja van.

Ebből a szempontból az eszperantó jobb volt, mégsem tudott nagy tért nyerni.

> Nem az angol ellenében, hanem mellette lenne a helye.

Ami azért lenne jó, mert…?

> Valóban, a Római Birodalom és az Egyház hatalma nélkül nem terjedt volna el a latin. De nem is az ókorhoz és a középkorhoz kéne visszatérni, hanem az újkori latinhoz (1500-1850).

De nyilván az, hogy az újlatin nyelvet használtuk még a XIX. században is, az a latin nyelv egyház általi „megmentésének” a következménye.

> Igazából ezt a hagyományt kellene folytatni.

Ami azért lenne jó, mert…?

> Ez amiatt is van, mert a latin valamilyen titokzatos ok miatt egy ókori skanzenbe van zárva.

Nyilván, mivel senkinek nem anyanyelve a latin.

> Így a laikusoknak nincs is fogalmuk arról, mekkora latin nyelvű irodalom halmozódott fel az évszázadok alatt egészen a 18.-19. századig.

Amiből azt, amit valóban érdemes, már rég lefordítottak legalább egy másik élő nyelvre.

~ ~ ~

Nyilván van némi varázsa a latin nyelvnek. Számos nyelvbe beépültek latin eredetű szavak. Meg úgy a hagyománynak is van fontos szerepe. De a hagyomány nem egy olyan dolog, amit át kell venni az elődeinktől, inkább olyan dolog, amit minden generációnak újra kell teremtenie az elődökre alapozva. Hogy a latin nyelv kikopott bizonyos területekről azzal nekem különösebb problémám nincs, ettől még néhány területen megmaradt, illetve aki szeretne, ma is meg tud tanulni latinul.

~ ~ ~

> #3 Igen, sajnos bonyolult a nyelvtan. Az eszperantó, ha szerencsésebben lett volna megkonstruálva, akár az is alkalmas lenne a szerepre.

Talán lehetne az eszperantóénál egyszerűbb nyelvtant is alkotni. De az eszperantó megalkotásánál pont az volt a cél, hogy egyszerű legyen a nyelvtan. Nincs egy tucat igeidő – mint pl. az olaszban –, helyett van három igeidő. Nincsen rendhagyó ragozás, nincsenek hangrend illesztések, meg egy raklap dolog nincs, ami természetes nyelvekben igen. Az egész eszperantó nyelvtan elfér egy A4-es lapon, ami más nyelvekről nem mondható el, a latinról sem.

Csak hát ugye az angolok anyanyelvűeknek nem érdeke leváltani a világnyelvet eszperantóra, mások meg hozzájuk kénytelen alkalmazkodni.

Nem olvastam végig a kommenteket, úgyhogy lehet, hogy már valaki leírta, amit le fogok.

Egyrészt a latin igaz, hogy az európai kultúra legfontosabb nyelve volt elég sokáig, de azt fontos látni, hogy ez az európai kultúra nemzetközi volt és alapvetően írásos, és a kultúra ágainak, vallásnak, művészeteknek, irodalomnak, tudományoknak csak bizonyos számát érintette. (ezt most hülyén fejeztem ki, de remélem, azért érthető)

Arra gondolok elsősorban, hogy egy íráson alapuló, és csak bizonyos körökben, a kultúrának csak bizonyos szegmenseit érintő (és mondhatni ezekre specializált) nyelv nem lenne alkalmas egy beszélt közvetítő nyelvnek a 21. században. Túl nagy munka lenne Győzike terminus technikusait átültetni latinra, hogy lappföldön is értsék az ottani gyerekek, akik a rénszarvasok mellett latinul tanulnak... Életszerűtlen, ott van erre az angol nyelv.

Gyakorlati akadályai vannak. Gondolj bele, mennyi erőforrást kéne ráfordítani, hogy latin nyelvű tanárokat képezzünk meg latin nyelvű hivatalnokokat tanítsunk ki. Sokan az angollal is küszködnek.

Plusz a latin nem beszélt nyelv. Elhiszem, hogy fasza értekezéseket lehet rajta írni, de nem tudom, uniós viták intézésére mennyire lenne alkalmas.

Európai identitást meg szerintem nem egy nyelvtől kell várni. A nyelv olyan, mint a mértékegység, az a jó, ha egyszerű és könnyű használni.

Az meg baromi romantikus elképzelés, hogy az emberek majd a levéltárakban található régi szövegeket olvasgatják latinul, csak az emberek 99%-át ezek nem érdeklik. Hány embert ismersz, aki akár csak múlt századi magyar szépirodalmat olvas? Az embereknek ezekre nincs igényük, a felnőtt lakosság nagy része azzal van elfoglalva hogy legyen tető a feje felett, legyenek fizetve a számlái, lehessen ellátni a gyereket és minél jobb pozícióba kerüljön a munkahelyén. A múlt kutatása az vagy annak a kiváltsága, aki olyan családba születik, ahol a felhalmozott vagyon miatt nem kell az anyagi dolgokkal foglalkoznia, vagy akit nem érdekel az anyagi világ. Mindkét emberből kevés van.